hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Forgatja játékát az ész


Forgatja játékát az ész

| |
 

Pessoa, portugál költő versei a hatvanas évek után törtek be Magyarországra, és Nemes Nagy Ágnes fordításai nyomán azonnal jelentős visszhangra leltek. Különleges helyet kértek maguknak a szívekben. Nemcsak a művek voltak azonban furcsák, finomak, maga a szerzői is rejtélyes alaknak bizonyult, olyan személynek, aki alig-alig tűnt fel igazi mivoltában a világ előtt.
"A költőknek nincsen életrajzuk. Költői munkásságuk alkotja az életrajzukat. Pessoa, aki mindig kételkedett ennek a világnak a valóságos voltában, bizonnyal helyeselné, ha rögtön a verseiről kezdenék el beszélni, elfeledkezve földi életének eseményeiről és történéseiről." – írta róla tanulmányában Octavio Paz, mexikói költő.

Pessoa maga mindent megtett, hogy önmaga helyett inkább irodalmi munkásságát tolja a világ orra elé. Nem is foglalkozott a publikálással sem, igaz, azt vallotta, hogy a valódi költő mondandója ötven év alatt beérik be az olvasók számára. Igazán eseménytelen életet élt, szűkös világot rendelt maga köré, melynek határait szinte soha nem lépte túl.

A kutatók mélységes csalódására egyetlen nőhöz fűzte csupán érzelmi viszony, s az sem fordult tartós kapcsolattá. A házasság veszélyét munkásságára nézve sem vállalta, s a lényeget a jelenségek mögött megszállottan kereső költő alkalmi munkákból élt. Betegesen irtózott a kötöttségektől. rengeteget olvasott, sokszínű énjét számos költői alakká bontotta, akik ugyancsak rótták sajátos alkotói köreiket karaktervonásaiknak, filozófiai beállítottságuknak, képzeletbeli irodalmi affinitásuknak megfelelően. ezt a birodalmat irányította Pessoa, sajátos irodalmi alakjaival saját irodalmi életet, komoly esztétikai vitákat kreált, egyik ilyen alakja egyenesen a polgárpukkasztásra specializálódott, s a költő mindent a fantázia, a szellem, a művészet szolgálatába állított. Ő volt a portugál modernizmus legfőbb alakja. Pessoa a modern „énvesztés” programjának legkonzekvensebb képviselője.

Önlélekrajz
Autopsicografia

A költő színlelő-művész.
Oly jól ért már a mímeléshez,
Hogy tetteti a bánatot,
A bánatot, mit tényleg érez.
S az olvasók az olvasott
Bánatból érzik helyesen
Nem azt a kettőt, mit a költő
Ismert, de amit ők sosem.
S így fogaskerék-szerkezetben
Forgatja játékát az ész,
A kis felhúzós-vasutat, mely
A szívről kapta a nevét.

Nemes Nagy Ágnes fordítása


Kapcsolódó anyagok

Twitter használatába a gyógyszerészi oktatás

Dénes Tamás: El kell döntenünk, mennyire fontos a magyar társadalomnak az egészségügy

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Közös jelek, bábeli zűrzavar -- beszélgetés Boros Mátyás képzőművésszel

Régóta rajzoló ember vagyok, a családi legenda szerint a rácsos ágyban kezdődött. Az idők során akarva-akaratlanul kialakítottam olyan biztos pontokat, formákat, amelyeket rajzolás közben bármikor elő tudok venni.

Tovább


„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


Tényeken innen és túl -- személyes gondolatok

A tavalyi év szava az angol Oxford szótár szerkesztősége szerint nemzetközi szinten a „post-truth” kifejezés volt. A német nyelvészeti társaság, a Gesellschaft für deutsche Sprache pedig a „postfaktisch”-t választotta. Az angol kifejezés jelentése: igazság utáni, a németé: tények utáni.

Tovább


Forgatja játékát az ész