hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Forgatja játékát az ész


Forgatja játékát az ész

| |
 

Pessoa, portugál költő versei a hatvanas évek után törtek be Magyarországra, és Nemes Nagy Ágnes fordításai nyomán azonnal jelentős visszhangra leltek. Különleges helyet kértek maguknak a szívekben. Nemcsak a művek voltak azonban furcsák, finomak, maga a szerzői is rejtélyes alaknak bizonyult, olyan személynek, aki alig-alig tűnt fel igazi mivoltában a világ előtt.
"A költőknek nincsen életrajzuk. Költői munkásságuk alkotja az életrajzukat. Pessoa, aki mindig kételkedett ennek a világnak a valóságos voltában, bizonnyal helyeselné, ha rögtön a verseiről kezdenék el beszélni, elfeledkezve földi életének eseményeiről és történéseiről." – írta róla tanulmányában Octavio Paz, mexikói költő.

Pessoa maga mindent megtett, hogy önmaga helyett inkább irodalmi munkásságát tolja a világ orra elé. Nem is foglalkozott a publikálással sem, igaz, azt vallotta, hogy a valódi költő mondandója ötven év alatt beérik be az olvasók számára. Igazán eseménytelen életet élt, szűkös világot rendelt maga köré, melynek határait szinte soha nem lépte túl.

A kutatók mélységes csalódására egyetlen nőhöz fűzte csupán érzelmi viszony, s az sem fordult tartós kapcsolattá. A házasság veszélyét munkásságára nézve sem vállalta, s a lényeget a jelenségek mögött megszállottan kereső költő alkalmi munkákból élt. Betegesen irtózott a kötöttségektől. rengeteget olvasott, sokszínű énjét számos költői alakká bontotta, akik ugyancsak rótták sajátos alkotói köreiket karaktervonásaiknak, filozófiai beállítottságuknak, képzeletbeli irodalmi affinitásuknak megfelelően. ezt a birodalmat irányította Pessoa, sajátos irodalmi alakjaival saját irodalmi életet, komoly esztétikai vitákat kreált, egyik ilyen alakja egyenesen a polgárpukkasztásra specializálódott, s a költő mindent a fantázia, a szellem, a művészet szolgálatába állított. Ő volt a portugál modernizmus legfőbb alakja. Pessoa a modern „énvesztés” programjának legkonzekvensebb képviselője.

Önlélekrajz
Autopsicografia

A költő színlelő-művész.
Oly jól ért már a mímeléshez,
Hogy tetteti a bánatot,
A bánatot, mit tényleg érez.
S az olvasók az olvasott
Bánatból érzik helyesen
Nem azt a kettőt, mit a költő
Ismert, de amit ők sosem.
S így fogaskerék-szerkezetben
Forgatja játékát az ész,
A kis felhúzós-vasutat, mely
A szívről kapta a nevét.

Nemes Nagy Ágnes fordítása


Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet

Tovább


Csecsemők a szeméttelepen

Diszfunkcionális családok: amikor több a torzulás, mint a szépség. Ahol a legjobb esetben is csak nő a gyerek, mint a gomba. „Mégis felnőttünk valahogy”, szokás mondani. Na igen, felnőttünk. Hiszen nő a gyerek, mint a futónövény, kapaszkodik a betonfal repedésein a fény felé.

Tovább


Személyes nekrológ Láng István akadémikusnak (1931-2016)

Még nem láttam embert ennyit dolgozni, pedig körülbelül hatvan éves korodtól kezdve emlékszem rád. Olyan szép ritmusban csináltad, hatékonyan, látszólag könnyedén és megállás nélkül. Sokat segített ebben az alaposságod és a taktikai érzéked: gondosan megterveztél mindent, óvatosan, előrelátóan. A napi rutinodnak éppúgy része volt az aktuális ügyek intézése, mint az 5 évvel későbbi események előkészítése.

Tovább


A kézműves fotográfia

Különleges fotókiállítás nyílt Szentesen december 3-án a Tokácsli Galériában. A Fridrich János emlékkiállítás megidézi a régmúlt városi fényképészeinek világát, és bemutatja a régi technikák továbbélését is.

Tovább


Forgatja játékát az ész