hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Fellini, a nagy álmodozó


Fellini,  a nagy álmodozó

| |
 

Riminiben látta meg a napvilágot. Filmes pályafutását gyermekkori élményei határozták meg: hétévesen látott bohócokat a cirkuszban, rendszeresen járt moziba, eszményképe Flash Gordon amerikai képregényhős volt. Apja kereskedőnek, ügyvédnek vagy mérnöknek, édesanyja papnak vagy jogásznak szánta, ő viszont festő szeretett volna lenni. Érettségi után Rómában újságírónak állt, portrékat és képregényeket rajzolt, rádiózott, és bedolgozta magát a filmgyárba. Egy rádiósorozata hozta össze Giulietta Masina színésznővel, akit 1943-ban feleségül is vett.

1944-ben, Róma felszabadulása után Fellini írta Roberto Rossellini filmrendező Róma nyílt város című alkotásának forgatókönyvét, és később is több, a neorealizmus mintájának számító filmben segítette a rendezőt. Filmgyártó céget alapított, majd a rendezéssel is megpróbálkozott, 1950-ben készítette el első filmjét, A varieté fényeit. A kezdetektől munkatársa volt Nino Rota zeneszerző.

1957-ben a vándorkomédiások között játszódó Országúton című filmjéért megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. A kitüntetést még három filmje nyerte el: 1958-ban a jövőben bizakodó, egyszerű római utcalány sorsát bemutató Cabiria éjszakái, 1964-ben az alkotói válságba került rendezőről (önmagáról) szóló Nyolc és fél, majd 1975-ben a gyermekkorát felidéző Amarcord (Emlékezem). Egyik legismertebb alkotása Az édes élet (1960), amelyben a főszereplő Marcello Mastroianni egy életét eltékozló újságírót alakított (az egyik mellékszereplő nevéből ered a világszerte a lesifotósokra alkalmazott paparazzo kifejezés). Első színes filmje a Júlia és a szellemek volt 1965-ben, egyik legösszetettebb alkotása az önéletrajzi utalásokkal teli Bohócok (1970).


Későbbi filmjei: a Casanova, A nők városa, az És a hajó megy, a Ginger és Fred egyre több bírálatot kaptak, utóbbit hiába szánta tisztelgésnek, Ginger Rogers színésznő még pert is indított ellene. Utolsó filmje, az 1990-es A Hold hangja megszokott álomvilágát idézi burleszk hatásokkal. 1993-ban életművéért Oscar-díjat kapott, nem sokkal később agyvérzés miatt bal oldala lebénult. A betegségéről és halálközeli élményeiről tervezett film előkészületei közben halt meg 1993. október 31-én, felesége csak néhány hónappal élte túl.

Minden hírneve ellenére pénzügyi antitalentumnak bizonyult, "fényűzése" egyedül a taxizás és az evés volt. Művészetében az álom és a valóság, az önéletrajzi elemek és a fantázia keverednek egy szimbólumokkal teli világban. Szatirikus érzéke, filozófiai hajlama és a társadalmi problémák iránti érzékenysége révén azt láttatja, amit a hétköznapok eltakarnak: az embert, a lélek mélyén rejtőző titkokat, a be nem váltott álmokat és vágyakat, a modern világ emberének magányát.

Filmjeit gazdag képi világ, hatalmas, színpompás freskószerű ábrázolás jellemzi, a legnagyobb elismerésnek azt tartotta, ha rendező-festőnek nevezték. Az álmok könyve című naplóiban, amelyeket pszichológusa tanácsára vezetett, éjszakai fantáziáit "írta és rajzolta ki" magából harminc éven keresztül.

Halála után az UNESCO Fellini-díjat alapított, szülővárosában, Riminiben Fellini Múzeum nyílt, a repülőteret is a város nagy fiáról nevezték el.

Forrás. MTI
2015. 01.13.


Kapcsolódó anyagok

„Vires unitae agunt” - Az egységesedés útján: orvosi professzionalizáció Magyarországon a 18-19. században

Onkofilozófia

Tiotropium és olodaterol a krónikus obstruktív tüdőbetegség exacerbációi megelőzésében (DYNAGITO): kettős vak, randomizált, párhuzamos, aktív kontrollált vizsgálat (Összefoglaló)

EGFR-mutáns tüdődaganatos beteg kezelése progressziót követően

A Zalai Különleges Mentők mentális felkészítése krízishelyzetekben történő beavatkozásokhoz

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Invazív -- Kiállításajánló

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt Szabó Beáta: Invazív című kiállításának megnyitójára. Időpont: 2018. április 17. 19:00

Tovább


Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Tovább


"Halálversből millió van, de szülésversből alig"

A szülésről nehéz úgy beszélni, hogy ne kerülne szóba az egészségügy, az aktuális népesedéspolitika vagy a genderkérdések. Nem véletlen, hogy így van, hiszen egy gyermek világra hozása az egyénen és a családon túl kihatással van a társadalom életére is. A szülés milyenségét pedig – hiszen a halálhoz hasonlóan a születés is kikerült már az otthon, a hétköznapiság keretei közül – alapvetően meghatározza az az intézményi gondoskodás, amelyben lezajlik.

Tovább


Fellini, a nagy álmodozó