hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Ennen magának él


Ennen magának él

| |
 


Heltai Jenő kalandos életet, és igazán hosszú pályafutást tudhat magáénak. Igen korán, már 14 éves korában publikálták verseit. Jogi tanulmányait nem fejezte be és sokáig újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt. Később katonai pályára lépett, sokat utazott: világlátott emberré lett, élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban.

Mint riporter, egy jó évtizedre világcsavargónak állt, aki színes tudósításokban elemezte a világ száz csodáját. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál, majd 1929-től a Belvárosi Színház, később 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója lett, később a legnagyobb akkori kiadónak, az Athenaeumnak művészeti igazgatója is: szellemi nagyhatalom, akinek alkalma van számos írót érvényesüléshez segíteni.

Hét évtizeden, két emberöltőn át ívelt munkássága – a pályakezdő költő Reviczky kortársa volt, és megélte a huszadik század közepének nagy belpolitikai kataklizmáját, 1956-ot is szemtanúként.

Heltait mindenki szerette. Még ellenfelei is elismerték könnyed és bölcs iróniáját, segítőkészsége pedig kifogta a szelet a legádázabb vitorlából is. Talán ennek köszönhette, és minden kritikai hajlama melletti bölcs politikai semlegességének, hogy bár a fasizmus alatt üldözötté vált, átvészelte az életveszélyes korszakokat. Zsidónak született, de keresztényként halt meg. Kritika és megbocsátás hatja át műveinek szellemét.

„Ennenmagának él mindenki, és ennenmagának hal meg. Társakkal pillanatokra találkozik csak, adásvevésben, hivatalos ügyekben, szerelemben, barátságban, örömben, fájdalomban. Egyedül vagy, és egyedül maradsz, mert másban is magadat szereted csak. Mindig ott csalódol, ahol a másikban magadra akarsz ismerni, senkitől sem kaphatod meg azt, amit magad adsz magadnak.” – írja mély emberismerettel.


Első versei még diákkorában jelentek meg, és első verseskötete huszonegy éves korában (1892) az egész irodalomban feltűnést keltett, s ő mindvégig megmarad költőnek, akkor is, amikor prózájával és színpadi műveivel aratta sikereit.
A különösen magas színvonalú magyar novellairodalomban fontos helyük van a tisztán megalkotott, pontosan csiszolt, szabatos Heltai-novelláknak. Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc mellett ő is a legnépszerűbb színpadi szerzővé növi ki magát.

A modern nagyvárosi élet megörökítője, Az operettek, bohózatok, karcolatok, novellák írásának a mestere volt, aki műveiben könnyedén alkalmazta a humoros, ironikus hangnemet, s a különböző találó jellem- és helyzetkomikumokat, de vidám alkotásaiban is mindig ott rejlett a társadalmi bírálat, a valós emberábrázolás igénye. Hetvennégy éves fővel érte a felszabadulás, és volt még tizenkét éve. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet ma is gyakran műsorra tűznek.
Költő maradt egész életében. Egyik híres verse mélyen érint minket.


Heltai Jenő : Szabadság

Tudd meg szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakit,
Se rang, se kincs nem veszteget meg:
Az aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
Alázatot lenézi, meg nem óvja
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki
Vagy forró, vagy hideg , de sose langyos
Tüzet fölöslegesen nem harangoz
Van mindene, ha nincs is semmije
Mert nem szorul rá, soha senkire
Nem áll szemébe húzott vaskalappal
Mindig kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindig mindenütt
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd.
Tudd meg szabad csak az, aki
Oly áhitattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az kit nem
rettent a holnap
Ínség veszély, kit meg nem tántorít.
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sosem rab, ki lelkében szabad.
Az akkor is ha koldus, nincstelen
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs , nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, s élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld amit akarsz
S mindazt, miért más robotolt
Magad javára letarold.
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra.
Hogy abból jótestvéri jusson.
Minden szegénynek ugyanannyi jusson
Míg több jut egynek, másnak kevesebb
Nincs még szabadság, éget még a seb
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.


NZS

Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

1.,   Lipták Judit mondta   2012. Augusztus 14., Kedd 12:57:04
Gratulálok, nagyon jó írás :)

Hogy a vidám-könnyed vonal is jelen legyen:

Heltai Jenő: Háromtól hatig

Elmentem egyszer önhöz Édes
sok sok igérgetés után
e diszkrét célra Ön kibérelt
egy kétszobás lakást Budán.
Oh nem valék szerelmes Önbe
ettől nyugodtan alhatik
de hát nem tudtam mit csinálni
háromtól hatig.

Férjem ilyenkor nincsen itthon
a magány rossz tanácsadó
átmentem többször is Budára
ez ugye megbocsátható?
Ön oly szelíden tud susogni
ez engem úgy elandalít...
A végén a babája lettem
háromtól hatig.

A nagy szerelmi virradatra
hamar borult az alkonyat
eloszlott lassankint a mámor
tűzünk lassankint lelohadt.
Ritkábban mentem át Budára
Ön is csak néha-néha hítt
ilyenkor szörnyen untuk egymást
háromtól hatig.

Ma szakítottunk, hála Isten!
Szívem dobog, szemem ragyog.
Nem kell többé Budára mennem
szabad vagyok, szabad vagyok!
Derülten nézek a jövőbe
csak egy dolog nyugtalanít
hogy mit fogok ezután csinálni
háromtól hatig.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet

Tovább


Csecsemők a szeméttelepen

Diszfunkcionális családok: amikor több a torzulás, mint a szépség. Ahol a legjobb esetben is csak nő a gyerek, mint a gomba. „Mégis felnőttünk valahogy”, szokás mondani. Na igen, felnőttünk. Hiszen nő a gyerek, mint a futónövény, kapaszkodik a betonfal repedésein a fény felé.

Tovább


Személyes nekrológ Láng István akadémikusnak (1931-2016)

Még nem láttam embert ennyit dolgozni, pedig körülbelül hatvan éves korodtól kezdve emlékszem rád. Olyan szép ritmusban csináltad, hatékonyan, látszólag könnyedén és megállás nélkül. Sokat segített ebben az alaposságod és a taktikai érzéked: gondosan megterveztél mindent, óvatosan, előrelátóan. A napi rutinodnak éppúgy része volt az aktuális ügyek intézése, mint az 5 évvel későbbi események előkészítése.

Tovább


A kézműves fotográfia

Különleges fotókiállítás nyílt Szentesen december 3-án a Tokácsli Galériában. A Fridrich János emlékkiállítás megidézi a régmúlt városi fényképészeinek világát, és bemutatja a régi technikák továbbélését is.

Tovább


Ennen magának él