hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Emberszag


Emberszag

| |
 

Szép Ernő költő, újságíró, színműíró, a Nyugat munkatársa 1884. június 30.-án született Budapesten egy falusi néptanító gyermekeként, és 1953. október 2.-án halt meg.

Korának egyik legnépszerűbb költője, zseniálisnak tartott színpadi szerző, Ady Endre legjobb barátja, akinek fiatalkora a bohém világban, szerkesztőségekben zajlott, és Molnár Ferenc belső baráti köréhez tartozott. Kabarédarabok, sanzonok szerzője, s mondhatni, igazán sikeres ember.

Szép Ernő 1908-tól a Nyugat munkatársa volt, melynek hasábjain szerzett irodalmi hírnevet; 1910-től pedig a neves lap, az Az Est munkatársa.

Művészete és életszemlélete páratlan: egyfajta köztes létben imbolyog a magasművészet és a kabarétréfák között. A szerző Petőfi költészetén nőtt fel, és szemlélete is hasonló a nagy költőelődéhez, mindvégig ezt a perspektívát választja: a "kis-egzisztenciákét".
Legfontosabb regénye a Lila ákác, melynek sajátos nyelvezete ötvözi a nagyvárosi jassznyelv fordulatait és népies elemeket.

A vidéki gyerekkor élményanyagából táplálkozik művészete, a nagyvárosi magány megszólaltatója versben és prózában egyaránt. Finom impresszionista líra, ábrándozás és nagyvilági rafinéria ez a művészet. Érzelmes emberszeretete hathatósan vegyül az abszurd iránti érzékenységével, és a szelíd iróniával.

1914-ben önkéntesnek jelentkezett az első világháborúba. Ő az, aki leszerelvén az osztrák-magyar hadsereg tisztjeként ezt véseti kardjába: „Élni és élni hagyni”. 1925-től Az Ujság munkatársa, a polgári liberális eszmék szószólója volt. Fura egyfelvonásosai a korabeli kabarék repertoárjának kedvelt darabjai lettek, ma a magyar abszurd egyik kezdeményét látják bennük az irodalmárok.

Szép Ernő szinte elfeledve hunyt el, miután megjárta a második világháború poklát. 1944 augusztusában csillagos házba kellett vonulnia, majd egyike volt azoknak, akik a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre szabadultak. Ám 1944 októbere és 1944 novembere között a nyilasok munkaszolgálatra hurcolták. Hatvan éves ekkor.

Erről az időszakról szól memoárja, melyet az idősödő művész Emberszag címmel írt. Tárgyilagos beszámoló az éheztetésről, megalázásról, kínzásokról.
1948 után szegénységben élt; hatvankilenc éves korában hunyt el, szinte észrevétlenül az akkori irodalmi élet számára. Sírkövén ez áll: „de gyönyörű, de boldog ünnepre voltam híva”.

NZS
2014. 06.29.


Kapcsolódó anyagok

Klinikai gyógyszerész a hollandiai alapellátásban: négy lehetséges modell

Egy városnyi ember élhetne még

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


Tényeken innen és túl -- személyes gondolatok

A tavalyi év szava az angol Oxford szótár szerkesztősége szerint nemzetközi szinten a „post-truth” kifejezés volt. A német nyelvészeti társaság, a Gesellschaft für deutsche Sprache pedig a „postfaktisch”-t választotta. Az angol kifejezés jelentése: igazság utáni, a németé: tények utáni.

Tovább


Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet

Tovább


Emberszag