hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Élethimnuszok


Élethimnuszok

| |
 

Walt Whitman
amerikai költő
1819. május 31. — 1892. március 26.



A Whitman-verseket nevezhetjük anarchikus életdaraboknak és élethimnuszoknak, melyek eleven és tömör stílusukkal, elevenségükben és plasztikusságukban egyaránt páratlanok az addigi amerikai-európai költészetben.

„Az új világrész nagy mondanivalója a demokrácia. Nem mint politikai elv, hanem mint életérzés. Whitman mindmáig a közösségi érzés legnagyobb költője a világirodalomban” (Szerb Antal).

Whitman verseit nehéz fordítani, mert nem könnyű kikeverni azt a robusztus egyszerűségét és nyerseségét, mely olyannyira jellemzi nyelvezetét és képi világát.

Közkeletű vélekedés, hogy az úgynevezett szabad verset Whitman honosította meg az irodalomban, holott ókori példákat is szép számmal találunk: Ekhnaton fáraó Naphimnusza és a bibliai zsoltárokból mindenki ismeri, hiszen ezek a szövegek minden bizonnyal megfelelnek a szabad vers mai definíciójának. Ugyanis e költészeti formában a ritmus tagmondatokból, mondatokból alakul ki, lehet vers- próza vagy gondolatritmus, ezek kombinációja is, és e formát a szabad asszociációk, ismétlések, különböző retorikai eszközök, mint például a felsorolás felhasználása jellemzik.

Kötetlen verset egyébként már Petőfi és Goethe is írtak, Withman az egész világ számára adott példát, és plántálta át e formát a modern költészetbe. Annak az amerikai eszménynek és pozitív gondolkodásnak a megzenésítője volt, ami szerint kitartó munkával, szorgalommal és tanulással bárki sokra viheti.

Whitman a kalandos életű, önmagát felépítő amerikai „self-made-man” kiváló példája volt; bár csak 11 éves koráig járt iskolába, iparos segédként is buzgó látogatója lett a közkönyvtáraknak. Széles körű érdeklődését tükrözi, hogy az idők során nemcsak szépirodalmat, de állam- és jogtudományi könyveket is olvasott, így lett elkötelezett híve és szószólója a demokráciának. Ezt a tudását később publicistaként kamatoztatta.

Majd számos foglalkozást kipróbált, a nyomdászinasból nyomdász, majd hirtelen elhatározással falusi tanító lett, és a folyamatos önképzésének eredményeképpen a visszásságokat felismerve, olyan szakemberré nőtte ki magát, aki folyóiratokban megjelentetett vitacikkekben értekezett különböző pedagógiai szervezési kérdésekről. Volt lapszerkesztő és építési vállalkozó is.

Humanizmusága jellemző, hogy az amerikai polgárháborúban az északiak mellett állt, és három évig önkéntes ápolóként és haditudósítóként tevékenykedett. A harcok idején a haldoklókat és sebesülteket istápolta, igyekezett csillapítani szenvedésüket. A háború után Washingtonban minisztériumi tisztviselői állást nyert el, ahonnan később éppen kendőzetlen témájú versei miatt távoznia kellett.

Témavilága szokatlan volt a kor emberének. Olyan fontos, végiggondolandó kérdéseket vetett fel, mint az emberi egyenlőség, a szabad gondolkodás, a női egyenjogúság és a szabadon kiélhető szerelmi vágyak. Azt hirdette verseiben, hogy a szabadság és egyenlőség egymástól elválaszthatatlanok egymástól, tehát nincs demokrácia liberalizmus nélkül.
.
Költészetének hazai népszerűsítője elsőként Kassák Lajos volt, de fordított Whitman-verseket számos jeles költő, köztük Kosztolányi Dezső is.

NZS

Kapcsolódó anyagok

Gyógyszer vagy szemránckrém: A közvetlen lakossági gyógyszerellátást végző gyógyszertárak honlapjainak tartalomelemzése

Opioidfüggetlen és opioid által közvetített fájdalommoduláció

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Élethimnuszok