|
TARTALOM
Egy nap alatt ötezer esztendő 
Nagy Zsuzsanna
"Csáth Géza korunk egyik legjelentősebb íróművésze. Véleményem szerint a Beatles együttessel is felér." – mondta róla Esterházy Péter 2005 szeptemberében, Esterházy Péter és Tolnai Ottó közreműködésével felavatták az első magyarországi Csáth-emléktáblát, az író-orvos egykori munkahelyén, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika kertjében. A fiatal klinikai orvos sikeresnek induló élete a szenvedélybetegség, a morfinizmus hálójában rekedt. A morfiumon, a pantoponon, a kálium-jodidon és a nikotinon kívül álmatlansága csillapítására nagy adagban brómot is szedett, és minthogy e szerek hatására nagyon lefogyott, arzénkúrát is bevetett. Ettől azonban borzalmasan elformátlanodott, meghízott, több mint 90 kilós lett, és ezért hashajtózta, hánytatta magát. Kosztolányi Dezső így számolt be róla: „Leírhatatlanul sokat szenvedett. Vértanú testén nem volt egyetlen fillérnyi helyecske sem, melyet föl ne tépett volna az oltótű. Tályogok keletkeztek rajta, és szíjakkal kötötte át lábát, hogy valahogy vánszorogni tudjon. Így dolgozott évekig…”. Bár Németh László szerint a „sznobok kedvence” volt, irodalomtörténetünkben nem kap kellő hangsúlyt, hogy Csáth Géza milyen alapvető hatást gyakorolt Kosztolányi korai művészetére, és viszont. S hogy az ő befolyásának köszönhető, hogy a kiégett és alkotói válságba jutó Kosztolányi visszatért a versíráshoz. A Csáth Géza írói álnéven publikáló Brenner József személyében és művészetében ötvöződik a természettudományos érdeklődés a szecessziós miszticizmussal, együtt található meg benne a tudományosan képzett ember analitikus alkata, kiváló megfigyelő- és elemzőkészsége, lélektani ismerete és a végsőkig érzékeny, önmagával és szenvedélyeivel kétségbeesett harcot vívó ember, aki érzi, a benne rejlő láthatatlan erőkkel szemben elvesztette a küzdelmet. Csáth egyszerre hisz darwinizmuson alapuló biológiai szemléletben és az élet misztériumában. Egy természettudományos érdeklődéssel áthatott személy hűvös, kíváncsi tekintete pásztáz nyomorult önmaga és a világ rejtélyes volta felett. Unokatestvére, Kosztolányi így nyilatkozott róla: „Józsi unokaöcsém gyönyörűen fest és rajzol. Józsi csodálatosan hegedül, remekül zongorázik, zenét szerez, nagyszerű író, kitűnő orvos, pompás emberismerő, démonian mulatságos cimbora (…) Brenner Jóska családunk legtehetségesebb tagja…”. Csáth Géza, aki utolsó éveiben alig publikált és kóros kényszerképzetei voltak, rövid élete során meglehetősen termékeny írónak bizonyult Írt öt novelláskötetet, számtalan kritikát, esszét és zenei írást, öt színművet és tanulmányt, kritikát, 1912-ben egy elmeorvosi tanulmányt is megjelentetett, melynek címe Az elmebetegségek psychikus mechanizmusa volt. Élete vége felé, bár folytonos harcot vívott önmagával, és különböző kezelésekkel meg akart szabadulni szenvedélybetegségétől, már nyilvánvaló volt, hogy nem menekülhet. Ebben az állapotban lőtte le feleségét, és végzett magával is. „Egy nap alatt ötezer esztendőt élek. Egy esztendő alatt ez körülbelül két millió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett erős férfi kezded és nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására – amelyet legjobb ügyes orvosra bízni –, tíz esztendeig elélhetsz. És akkor húsz millió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára.” Ki lehet számolni, hány éves lenne most. 1887. február 13-án született. NZS "Csáth Géza korunk egyik legjelentősebb íróművésze. Véleményem szerint a Beatles együttessel is felér." – mondta róla Esterházy Péter 2005 szeptemberében, Esterházy Péter és Tolnai Ottó közreműködésével felavatták az első magyarországi Csáth-emléktáblát, az író-orvos egykori munkahelyén, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika kertjében. A fiatal klinikai orvos sikeresnek induló élete a szenvedélybetegség, a morfinizmus hálójában rekedt. A morfiumon, a pantoponon, a kálium-jodidon és a nikotinon kívül álmatlansága csillapítására nagy adagban brómot is szedett, és minthogy e szerek hatására nagyon lefogyott, arzénkúrát is bevetett. Ettől azonban borzalmasan elformátlanodott, meghízott, több mint 90 kilós lett, és ezért hashajtózta, hánytatta magát. Kosztolányi Dezső így számolt be róla: „Leírhatatlanul sokat szenvedett. Vértanú testén nem volt egyetlen fillérnyi helyecske sem, melyet föl ne tépett volna az oltótű. Tályogok keletkeztek rajta, és szíjakkal kötötte át lábát, hogy valahogy vánszorogni tudjon. Így dolgozott évekig…”. Bár Németh László szerint a „sznobok kedvence” volt, irodalomtörténetünkben nem kap kellő hangsúlyt, hogy Csáth Géza milyen alapvető hatást gyakorolt Kosztolányi korai művészetére, és viszont. S hogy az ő befolyásának köszönhető, hogy a kiégett és alkotói válságba jutó Kosztolányi visszatért a versíráshoz. A Csáth Géza írói álnéven publikáló Brenner József személyében és művészetében ötvöződik a természettudományos érdeklődés a szecessziós miszticizmussal, együtt található meg benne a tudományosan képzett ember analitikus alkata, kiváló megfigyelő- és elemzőkészsége, lélektani ismerete és a végsőkig érzékeny, önmagával és szenvedélyeivel kétségbeesett harcot vívó ember, aki érzi, a benne rejlő láthatatlan erőkkel szemben elvesztette a küzdelmet. Csáth egyszerre hisz darwinizmuson alapuló biológiai szemléletben és az élet misztériumában. Egy természettudományos érdeklődéssel áthatott személy hűvös, kíváncsi tekintete pásztáz nyomorult önmaga és a világ rejtélyes volta felett. Unokatestvére, Kosztolányi így nyilatkozott róla: „Józsi unokaöcsém gyönyörűen fest és rajzol. Józsi csodálatosan hegedül, remekül zongorázik, zenét szerez, nagyszerű író, kitűnő orvos, pompás emberismerő, démonian mulatságos cimbora (…) Brenner Jóska családunk legtehetségesebb tagja…”. Csáth Géza, aki utolsó éveiben alig publikált és kóros kényszerképzetei voltak, rövid élete során meglehetősen termékeny írónak bizonyult Írt öt novelláskötetet, számtalan kritikát, esszét és zenei írást, öt színművet és tanulmányt, kritikát, 1912-ben egy elmeorvosi tanulmányt is megjelentetett, melynek címe Az elmebetegségek psychikus mechanizmusa volt. Élete vége felé, bár folytonos harcot vívott önmagával, és különböző kezelésekkel meg akart szabadulni szenvedélybetegségétől, már nyilvánvaló volt, hogy nem menekülhet. Ebben az állapotban lőtte le feleségét, és végzett magával is. „Egy nap alatt ötezer esztendőt élek. Egy esztendő alatt ez körülbelül két millió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett erős férfi kezded és nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására – amelyet legjobb ügyes orvosra bízni –, tíz esztendeig elélhetsz. És akkor húsz millió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára.” Ki lehet számolni, hány éves lenne most. 1887. február 13-án született. NZS Kapcsolódó anyagok: LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2006;16(8-9) |
Extra tartalom: ROVAT TOVÁBBI CIKKEI Érzelmek iskolája Minden érzelmünknek megvan a maga élettani jelekkel körülírható, az evolúció során kialakult szerepe. A szervezetet más és más reakciókra készítik fel, és ezek a hormonális és egyéb változások tudományos módszerekkel is mérhetők. Az állatokban és gyermekekben tetten érhető, ahogy az érzelem cselekedetben folytatódik; felnőttekre már jellemzőbb az érzelmek elrejtése, elfojtása, elaborálása 
Tovább
Vizelettel, vérrel, verítékkel A népi és tudományos gyógyászat évezredek óta használja az emberi testnedveket gyógyászati célokra. A testrészek és szervek vagy éppen salakanyagok felhasználása a mágikus gondolkodással függ össze. Ezek a „hozzávalók” rendszerint szerepelnek a varázslás és mágikus befolyásolás eszköztárában is.
Tovább
Mélakórra csengőfű... Gyógynövényekkel évezredek óta gyógyítanak, s ma is a házipatika részét alkotják.
Tovább
Romolhatatlan szívvel – a múmiák Bizonyos elképzelések szerint a múmiák kutatásakor a képzőművészet megszületésének lehetünk tanúi.
Tovább
|
       |
