hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Egy jóházból való úrilány


Egy jóházból való úrilány

| |
 

A feminista mozgalmak egyik legnagyobb figurája és kiváló író, Simone Lucie-Ernestine-Marie-Bertrand de Beauvoir, egy jómódú párizsi polgárcsaládban született, melyben szigorú katolikus nevelést kapott.

Beauvoir azonban nemcsak regényíró és az ötvenes-hatvanas évek francia szellemi életének meghatározó alakja volt, hanem filozófus is, akinek elméleti művei igazán életteli alkotások. Jeleskedett abban, hogy elméletileg magas szintű műveket személyes hangú, érzelmeket is kifejező, könnyed stílusban hangszereljen. Nehezen érthető magasröptű gondolatokat tudott közérthetően és szellemesen interpretálni, sok esetben elsőként, nyíltan megfogalmazott a közfelfogással ellenkező igazságokat.

Magánéletéről sokat tudunk, sokhelyütt tüntetik fel úgy, mint botránykrónikák hősét, szemére vetik kalandjait, habár életvitele nem különbözött a korabeli francia művészi körök szabados és határokat feszegető bohém életvitelétől. A megfigyelés, önreflexió, élménygyűjtés- és megosztás, vállaltan is ez volt írói, művészi feladata.

Az egyik művének, mely a Második nem címmel jelent meg, a tradicionális női sorsról szóló megállapításai ma is aktuálisak lényeglátóak és mélyenszántóak.
Ebben azzal az előítélettel száll vitába, hogy a nő, adottságai, továbbá gazdasági és társadalmi helyzete folytán, másodrendű lény.

“Kevés emberi élmény tárja fel megragadóbban az emberi sors kétértelműségét, mint a szexuális tapasztalat, melynek során egyszerre s együtt érzi magát testnek és léleknek, szubjektumnak és Másiknak. Az ebből fakadó konfliktus a nő esetében szükségszerűen élesebb, mint a férfinál, mert kezdetben kénytelen tárgyként megragadni önmagát, s nehezen leli fel szilárd autonómiáját a gyönyörben: ehhez előbb vissza kell hódítania szabad és transzcendens szubjektuma elvesztett méltóságát, de úgy, hogy egyidejűleg vállalja és betöltse a sorsot, melyre teste rendeli. Ez nehéz és kockázatos vállalkozás, sokszor kudarcba is fullad. De a nőt éppen helyzetének ellentmondásossága óvja meg az önáltatás csapdáitól, melyekbe a férfi oly gyakran beleesik, mert tévútra csábítják az agresszív szerepéből fakadó látszatelőnyök s az orgazmus önelégült magánya: nem mindig vállalja testét, s ezért nem is azonosul maradéktalanul vele. A nő önismerete mélyebb és autentikusabb.” (Simone de Beauvoir: A második nem)

Elsőként mutatta be a csak a férjéért élő háziasszony és feleség szituációjának anyagi és szexuális kiszolgáltatottságát. Kimutatta, hogy feleség szexuális kötelességei egy monogám, tradicionális házasságban és a prostitúció gyökerei összeérhetnek egymással.

A Sorbonne-on filozófiát tanult. Az egyetemen ismerkedett meg az egzisztencializmus egyik vezéralakjával, Jean-Paul Sartre-ral, akivel egy életre társak lettek.
Az ötvenes évek végén elkezdte írni önéletrajzi emlékeit, amelyek az Egy jó házból való úrilány emlékei, A kor hatalma és A körülmények hatalma címen jelentek meg. Utolsó műve a Könnyű halál című, melyben anyja utolsó napjait írja le katartikus részletességgel.

Munkássága nagymértékben hozzájárult a modern alkotói női lét megragadásának, kifejezésének, kimunkálásának lehetőségéhez.

2014. 01. 12.


Kapcsolódó anyagok

Pszichiátriai és az orvostudomány mainstream kutatásai

Hozzászólások:

1.,   Desits Imre mondta   2014. Április 11., Péntek 11:26:46
Rövid, tartalmas összefoglalás Simon de Beauvoir-ról. Jó volna, ha az orvosok többet olvasnának szépirodalmat.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Invazív -- Kiállításajánló

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt Szabó Beáta: Invazív című kiállításának megnyitójára. Időpont: 2018. április 17. 19:00

Tovább


Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Tovább


"Halálversből millió van, de szülésversből alig"

A szülésről nehéz úgy beszélni, hogy ne kerülne szóba az egészségügy, az aktuális népesedéspolitika vagy a genderkérdések. Nem véletlen, hogy így van, hiszen egy gyermek világra hozása az egyénen és a családon túl kihatással van a társadalom életére is. A szülés milyenségét pedig – hiszen a halálhoz hasonlóan a születés is kikerült már az otthon, a hétköznapiság keretei közül – alapvetően meghatározza az az intézményi gondoskodás, amelyben lezajlik.

Tovább


Gyógyító szerkentyűk képeskönyve – nem csak orvosoknak

Akár fiatalon, akár idősebb korban ébred fel ez az igény az orvostörténelem iránt, kiváló ajándék minden gyógyító szakember számára Magyar László András Solenoid és Pelithe. Régi gyógyszerkentyű című könyve.

Tovább


Egy jóházból való úrilány