TARTALOM

 VISSZA

 


Dúsgazdag orvosok


Dúsgazdag orvosok

| |
 

Egyik beszédében így fogalmazott Cicero: „A római nép gyűlöli a privát fényűzést, de a nyilvános pompa gyönyörködteti.”

A vagyon, bár igencsak sokat számított az ókori Rómában, nem jelentett okvetlenül elismerést és feltétlen csodálatot. A rómaiak csak azokat becsülték igazán a módos polgártársak között, akik, hűen a nemes hagyományokhoz, vagyonukat a közjóért fel tudták áldozni.

A rómaiak, realisták lévén, a ranglétra minden egyes fokát „beárazták”. Pontosan megszabták, mekkora vagyonnal kell rendelkeznie annak, aki följebb kívánna jutni, és a hatalomhoz vezető úton bizony sokat nyomott a latban a pénz, ha egy hivatalos pozícióra pályázók közül választani kellett. A ranglétra minden fokán egy pontosan meghatározott minimális összeggel kellett rendelkeznie a jelöltnek.

A lovagi ranghoz legalább négyszázezer, a szenátorsághoz egymillió, Augustustól kezdve egymillió-kétszázezer sestertiusra volt szükség.

Ezek az összegek többet mondanak, ha tudjuk, hogy a légiós közkatonák évi zsoldja Julius Caesar alatt például évi kilencszáz, Septimius Severus (193–211) alatt ezerkétszáz sestertiust tett ki.

A számos dúsgazdag polgár között azonban akartak olyan foglalkozásúak is, akik, bár vagyonosak voltak, soha nem kerülhettek be a rangos személyek körébe. Ilyen mesterség volt például a színészeké, amely a római jog szerint „infámiának” számított.
A színész nevét például a cenzor törölte tribusának, városrészének vagy kerületének (eredetileg törzsének) névjegyzékéből, vagyis jogilag cselekvőképtelennek nyilvánította, megfosztotta mindenféle politikai jogtól, s „már-már római állampolgárságát is kétségbe vonta”. Ez persze mit sem csorbított a színészek népszerűségén, és a leghatalmasabbakat sem akadályozta abban, hogy a kiváló művészeket és művésznőket ne ajnározzák, ne mutatkozzanak szívesen táraságukban, esetenként ne lépjenek szerelmi kapcsolatra velük.

Az orvosi pálya azonban eléggé közkedvelt, és meglehetősen jól fizetett szakma volt az ókori Rómában. Szinte valamennyi orvos Rómában letelepedett görög volt. A fennmaradt nevek közül a leghíresebbek közé tartozik Antonius Musáé, aki Kr. e. 23-ban hideg vizes kúrával mentette meg Augustus életét, és a hálás császár ezért négyszázezer sestertiusszal jutalmazta meg.

Galénosz, aki hosszú időre meghatározta az európai orvoslás történetét, Marcus Aurelius udvari orvosa volt, és ugyanakkor az egyik legjelentősebb ókori polihisztor. Ő nyolcvanezer sestertius honoráriumot kért (és kapott) egy-egy műtétért.
Pliniustól több orvos nevét is ismerjük a császárkorból, olyanokét, akik évi kétszázötvenezer sestertiust kerestek.

Tiberius, Caligula és Claudius egyik orvosa, „Quintus Stertinius közölte uraival, hogy ő az évi ötszázezer sestertiusos tiszteletdíjjal is beéri, mert van több háza Rómában, és pacientúrája további hatszázezret hoz neki. Fivére, Xenophón, szintén Claudius orvosa hasonló összegeket keresett: kettejük után harmincötmilliós vagyon maradt. Kartársaik közül csak Arruntius volt ilyen gazdag.”

Plinius nem volt mindenkivel ilyen elnéző, megnevez olyan személyeket is, akik vétettek a szakma szabályai ellen, illetve sarlatánok voltak. „Nem volt olyan színész, se kocsiversenyző – írja –, aki után akkora tömeg tolongott volna az utcán, mint amennyien Crinast követték, amikor az orvostudományt az asztrológiával párosította, és betegeinek étrendjét a csillagok járásához igazította.” Tudható, hogy Crinas tízmilliót hagyott örökösére. Gall származású volt, és szülővárosa, Massilia (Marseille) és más gall városok falainak megerősítésére is jelentős összegeket költött korábban.

A szintén massiliai Charmis egy jól fizető vidéki betegét kétszázezer sestertiusért „átengedte” Alconnak, a sebésznek. Ezért a cselekedetéért Claudius császár tízmilliós pénzbírságra sújtotta, és Galliába száműzte. Charmist azonban nem ejtették a fejére, Jól jövedelmező foglalkozását nem adta fel és Rómába visszatérve ismét ereje teljében találjuk – néhány év leforgása alatt hamarosan ismét tízmilliót gyűjtött össze mesterségével, a kuruzslással.

A megszülető Római Császárság azonban nem csak züllött és kicsapongó szenátorokat, élvhajhász és pénzsóvár gazdagokat termett. Fehér holló itt a régi nemesi családból származó Volusius Saturninus, aki Augustus regnálásától Neróéig terjedő közéleti pályafutása alatt mindvégig tiszta maradt. Nem akarta megölni senki, háromszázmilliója ellenére egyik császár sem üldözte – ami eléggé különös persze. Kilencvenhárom éves korában mint prefectus urbi, Róma városának kormányzója halt meg, s még a legszigorúbb római történész, Tacitus is tisztelettel emlékezett meg személyéről. Többekről azonban nincsen tudomásunk.

NZS
Forrás: CSOKITS JÁNOS: Fényűzés az ókori Rómában

.

Kapcsolódó anyagok

Ebadta lehetőségek: kutyás terápiák az egészségügyben műhelykonferencia

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

O tempora, o mores!

Steven Pinker Az erőszak alkonya című könyve nemzetközileg is jelentős hozzájárulás a globalizálódó világ civilizációjának megértéséhez. Magyar nyelvű megjelenése azt ígéri, hogy nálunk is többen éreznek hajlandóságot egy effajta átfogó értelmezéshez.

Tovább


Ha gyógyítani akarunk, akkor hallgassunk a megérzéseinkre is!

„Vidéki orvosként ilyen díjat kapni, óriási elismerés. Igaz: nekem a legfőbb kitüntetés a beteg, a hozzátartozó mosolya”— vallja az Év Onkológusának választott dr. Bánhegyi Róbert János, a Békés Megyei Központi Kórház Onkológiai Centrumának osztályvezető-helyettes főorvosa, aki két fontos dolgot tart mindig szem előtt: a beteget, a daganatos betegséget mindig holisztikusan kell megközelíteni és tudni kell örülni az apró sikereknek is. A fiatal orvos csaknem háromezer szavazattal lett a legelismertebb doktor, ami rekord a díj történetében. Pedig, ahogy ő mondja: vidékről mindig sokkal nehezebb az érvényesülés.

Tovább


Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


Dúsgazdag orvosok