TARTALOM

 VISSZA

 


Dávid megtöretése


Dávid megtöretése

| |
 

Michelangelo pályájának elején alkotta a diadalmas Dávid szobrát, melyhez a firenzei városi elöljáróság kérésére fogott hozzá. A firenzei dóm műhelyében egy óriási márványtömb hevert érintetlenül, majd két évszázadig. 1501-ben látta meg Michelangelo, s háromévi munkával varázsolta elő belőle a fiatal, komor erő alakját.

Michelangelo leghíresebb szobráért a közelmúltban is dúlt a háború. A firenzei polgármester szerint az alkotás Firenzéé, hiszen Michelangelo 1504-ben az akkori firenzei köztársaságtól kapta a megbízást, ezért az alkotás vitathatatlanul a város tulajdona. Az állam azonban a kulturális misztérium révén nem enged tulajdonából. Az ügyvédek szerint is állami tulajdon a szobor, hiszen a mai Firenze ugyanis nem közvetlen utódja a firenzei köztársaságnak.

Michelangelo szenvedélyes művészete

Michelangelo a reneszánsz kultúra mélyén lappangó drámaiság utolérhetetlen zsenije, kinek szenvedélyektől tépett, különc és magányos életét oly sokan igyekeztek megfejteni, holott ő maga vetette papírra végletes, konfliktusokban fogant világképét, emésztő szenvedélyét a szellem s az ideák iránt.

Bár elterjedt róla, nem volt emberkerülő, csupán a nagy művészekhez méltó megszállottság és munkabírás nem hagyta nyugodni, s mondatta vele:

"Sokan azt mondják, hogy a neves művészek különös lények, zárkózottak és szűkszavúak; holott azok is csak olyanok, mint a többi ember… Egyáltalán nincs igazuk azoknak a hiú henyéknek, akik egy munkás és elfoglalt művésztől azt várnák, hogy unalmukban szórakoztassa őket, holott oly kevés ideje van rá az életben, hogy igazán megvalósítsa, ami a rendeltetése."

Ő maga a művészi szellem megtestesítője. Nemcsak szobrász, építész, de kiváló költő is volt, ki madrigáljai, szonettjei, leveleskönyve alapján a kor egyik irodalmi főszereplőjeként is megállta a helyét. Verseiben ő maga, a szenvedélyek, kétségek és ellentétek embere. Aki egyszerre kevély s önmarcangoló.

Szonett Giovanni da Pistoiához

A kizsigerlő nehéz munkában
golyvám támadt, akár a kutak poshadt
vizeitől a lombárd parasztoknak
meg macskáknak; tenyészik a szakállam
s az ég felé nő; felsebez az állvány;
mellem, mint hogyha hárpiáé volna;
szemembe festék csöpög, s a kápolna
padlóján ezerszínű tavat táplál;
ágyékom csüggedten tapad hasamra;
tarkóm iga, kútgémnél nehezebb;
semmi sem megy, nem jutok magasabbra;
a bőr feszül és hámlik kezemen;
hátam csomós; szeretnék elrohanni,
s mint görbe íj, csak fekszem mereven.
Jöjj és segíts, Giovanni.
Becsületemnek vége. Elhagyott
a tehetségem. Rossz festő vagyok

Fordította Rónay György


Álljon itt egyik szonettje, mely jól tükrözi kissé nyers, minden ízében igazmondó lényét, és a művészetét meghatározó központi gondolatot.

Márványtömb-szonett

A legjobb művész sem tud olyan eszmét,
mit fölöslegével nem rejt a kő
magába;s csak az elmét követő
kéz bonthatja ki burkából a testét.
A rossz, mi üldöz s a jó, mit szeretnék,
így rejlik, könnyed, nemes, égi nő,
benned; de vágyammal ellenkező
lett a művem, s ez dúlja életem szét.
Így nem szépséged, nem a szerelem,
nem keménység, harag, végzet hatalma,
szerencse vagy balsors tehet felőle,
hogy, ha szívedben halál s kegyelem
együtt lakik, lobogva bár, de balga
elmém csak halált hozott ki belőle.

Fordította Rónay György


Michelangelo az egyetlen igazi neoplatonista, ki saját sorsának fordulópontjaihoz keresett művészete során alakokat. Míg nagy kortársa, Leonardo da Vinci képzetkörében a szellem ejti rabul az elemeket, melyek szétomolva később visszavágynak teremtőjükhöz, Michelangelo szemében minden jelenség egy természeten túli szépség visszfénye, melyet a halhatatlan lélek földi börtönébe zárva őriz, s vágyódik utána.

Alakjai tükrözik, hogy e harc eleve kudarcra ítélt és a börtön halálunkig, Dávid megtöretéséig áthatolhatatlan.

2013. 02.21. szerda
NZS

Kapcsolódó anyagok

Magyar Klinikai Onkológiai Társaság X. Jubileumi Kongresszusa

A gyógyszerész által küldött napi SMS-emlékeztető hatásossága

Ápolásról másként, avagy miről is beszélünk?

Hormezis a modern orvoslásban

A vénás pangás rontja a veseműködést - fikció vagy valóság?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Dávid megtöretése