hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Dávid megtöretése


Dávid megtöretése

| |
 

Michelangelo pályájának elején alkotta a diadalmas Dávid szobrát, melyhez a firenzei városi elöljáróság kérésére fogott hozzá. A firenzei dóm műhelyében egy óriási márványtömb hevert érintetlenül, majd két évszázadig. 1501-ben látta meg Michelangelo, s háromévi munkával varázsolta elő belőle a fiatal, komor erő alakját.

Michelangelo leghíresebb szobráért a közelmúltban is dúlt a háború. A firenzei polgármester szerint az alkotás Firenzéé, hiszen Michelangelo 1504-ben az akkori firenzei köztársaságtól kapta a megbízást, ezért az alkotás vitathatatlanul a város tulajdona. Az állam azonban a kulturális misztérium révén nem enged tulajdonából. Az ügyvédek szerint is állami tulajdon a szobor, hiszen a mai Firenze ugyanis nem közvetlen utódja a firenzei köztársaságnak.

Michelangelo szenvedélyes művészete

Michelangelo a reneszánsz kultúra mélyén lappangó drámaiság utolérhetetlen zsenije, kinek szenvedélyektől tépett, különc és magányos életét oly sokan igyekeztek megfejteni, holott ő maga vetette papírra végletes, konfliktusokban fogant világképét, emésztő szenvedélyét a szellem s az ideák iránt.

Bár elterjedt róla, nem volt emberkerülő, csupán a nagy művészekhez méltó megszállottság és munkabírás nem hagyta nyugodni, s mondatta vele:

"Sokan azt mondják, hogy a neves művészek különös lények, zárkózottak és szűkszavúak; holott azok is csak olyanok, mint a többi ember… Egyáltalán nincs igazuk azoknak a hiú henyéknek, akik egy munkás és elfoglalt művésztől azt várnák, hogy unalmukban szórakoztassa őket, holott oly kevés ideje van rá az életben, hogy igazán megvalósítsa, ami a rendeltetése."

Ő maga a művészi szellem megtestesítője. Nemcsak szobrász, építész, de kiváló költő is volt, ki madrigáljai, szonettjei, leveleskönyve alapján a kor egyik irodalmi főszereplőjeként is megállta a helyét. Verseiben ő maga, a szenvedélyek, kétségek és ellentétek embere. Aki egyszerre kevély s önmarcangoló.

Szonett Giovanni da Pistoiához

A kizsigerlő nehéz munkában
golyvám támadt, akár a kutak poshadt
vizeitől a lombárd parasztoknak
meg macskáknak; tenyészik a szakállam
s az ég felé nő; felsebez az állvány;
mellem, mint hogyha hárpiáé volna;
szemembe festék csöpög, s a kápolna
padlóján ezerszínű tavat táplál;
ágyékom csüggedten tapad hasamra;
tarkóm iga, kútgémnél nehezebb;
semmi sem megy, nem jutok magasabbra;
a bőr feszül és hámlik kezemen;
hátam csomós; szeretnék elrohanni,
s mint görbe íj, csak fekszem mereven.
Jöjj és segíts, Giovanni.
Becsületemnek vége. Elhagyott
a tehetségem. Rossz festő vagyok

Fordította Rónay György


Álljon itt egyik szonettje, mely jól tükrözi kissé nyers, minden ízében igazmondó lényét, és a művészetét meghatározó központi gondolatot.

Márványtömb-szonett

A legjobb művész sem tud olyan eszmét,
mit fölöslegével nem rejt a kő
magába;s csak az elmét követő
kéz bonthatja ki burkából a testét.
A rossz, mi üldöz s a jó, mit szeretnék,
így rejlik, könnyed, nemes, égi nő,
benned; de vágyammal ellenkező
lett a művem, s ez dúlja életem szét.
Így nem szépséged, nem a szerelem,
nem keménység, harag, végzet hatalma,
szerencse vagy balsors tehet felőle,
hogy, ha szívedben halál s kegyelem
együtt lakik, lobogva bár, de balga
elmém csak halált hozott ki belőle.

Fordította Rónay György


Michelangelo az egyetlen igazi neoplatonista, ki saját sorsának fordulópontjaihoz keresett művészete során alakokat. Míg nagy kortársa, Leonardo da Vinci képzetkörében a szellem ejti rabul az elemeket, melyek szétomolva később visszavágynak teremtőjükhöz, Michelangelo szemében minden jelenség egy természeten túli szépség visszfénye, melyet a halhatatlan lélek földi börtönébe zárva őriz, s vágyódik utána.

Alakjai tükrözik, hogy e harc eleve kudarcra ítélt és a börtön halálunkig, Dávid megtöretéséig áthatolhatatlan.

2013. 02.21. szerda
NZS

Kapcsolódó anyagok

Akkreditált továbbképzés

A nebivolol különleges molekulaszerkezete és hatása az életminőségre

Trendek a hypertonia kezelésében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Invazív -- Kiállításajánló

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt Szabó Beáta: Invazív című kiállításának megnyitójára. Időpont: 2018. április 17. 19:00

Tovább


Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Tovább


"Halálversből millió van, de szülésversből alig"

A szülésről nehéz úgy beszélni, hogy ne kerülne szóba az egészségügy, az aktuális népesedéspolitika vagy a genderkérdések. Nem véletlen, hogy így van, hiszen egy gyermek világra hozása az egyénen és a családon túl kihatással van a társadalom életére is. A szülés milyenségét pedig – hiszen a halálhoz hasonlóan a születés is kikerült már az otthon, a hétköznapiság keretei közül – alapvetően meghatározza az az intézményi gondoskodás, amelyben lezajlik.

Tovább


Gyógyító szerkentyűk képeskönyve – nem csak orvosoknak

Akár fiatalon, akár idősebb korban ébred fel ez az igény az orvostörténelem iránt, kiváló ajándék minden gyógyító szakember számára Magyar László András Solenoid és Pelithe. Régi gyógyszerkentyű című könyve.

Tovább


Dávid megtöretése