hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Brodszkij, a rezidens költő


Brodszkij, a rezidens költő

| |
 

Brodszkij Leningrádban született egy zsidó származású tengerésztiszt fiaként. Tizenöt éves korában hátat fordított az oktatásnak, fizikai munkákat vállalt, s bejárta a Szovjetunió európai és ázsiai részét. Közben verseket írt, első verse 1957-ben jelent meg egy folyóiratban.

A hatvanas évek elején költőtársaival, Jevgenyij Rejnnel és Anatolij Rajmannal, az úgynevezett Szentpétervár Kör tagjaival eljártak Anna Ahmatova költőnőhöz, aki elsőként fedezte fel Brodszkij tehetségét. Ekkor már angolul és lengyelül tanult, műfordítással is foglalkozott.

1964-ben a "társadalom élősdijének" kiáltották ki, közveszélyes munkakerülésért ötévi munkatáborra ítélték. Büntetését az arhangelszki körzetben kellett volna letöltenie, de a nemzetközi nyomás hatására tizennyolc hónap után szabadon engedték. Leningrádba költözött, és mind nagyobb népszerűségre tett szert, jóllehet alkotásait csak szamizdatként tudták kézről kézre adni.

Ezt követően a KGB rendszeresen zaklatta, műveit a Szovjetunióban nem adták ki, külföldi ismertsége azonban egyre nőtt, és 1965-ben első verseskötete is megjelent Versek és poémák címmel Washingtonban. 1972-ben, az első zsidó kivándorlási hullám idején a hatóságok arra kényszerítették, hogy hagyja el az országot. Először Ausztriába ment, ahol Wystan Hugh Auden angol költő vette pártfogásába, ő vezette be az európai irodalmi körökbe, Londonba és Oxfordba vitte felolvasásokra, majd segítségével az Egyesült Államokban telepedett le.

AUDENBŐL

Stop all the clocks, cut off the telephone.
W. H. Auden

Az órát állítsd meg, feledd a telefont,
S hogy ne nyüszítsen, ott a kutyának a csont,
Takard le zongorádat; szipognak, amíg
Dob perdül tompán, s a koporsót kiviszik.

Rajzolja repülő a magyarázatot,
Miért üvölt a mennyekben, hogy "Ő halott",
S a gyászszalag is elrejti bánatodat,
S rendőrök sötét kesztyűkben hadd álljanak.

Ő Északom volt, Dél, Kelet- és Nyugatom,
Hatnapi munkám s édes-szép vasárnapom,
Szavak s motívumok, a névmás-ötvözet.
A szerelemnek vége nincs, hittem. De lett.

Oltsd ki a csillagképeket, s ne nézz soha
Föl. Szedd szét a napot, és csomagold be a
Holdat. Teáscsészéd tengerrel töltve meg.
Mostantól bennük semmidet se lelheted.
1994
(Baka István fordítása)

Választott hazájában barátokra talált, a művészi világ is gyorsan befogadta a gyűrött ruhájú, erősen dohányzó orosz költőt. Első angolra fordított kötete már 1973-ban megjelent. Járni kezdte az országot, és felolvasó estéket tartott: amerre csak megfordult, mindig zsúfolt termek és lelkes hallgatóság várta. 1987-ig az Ann Arborban lévő Michigani Egyetem "rezidens költője" volt, s közben más egyetemeken is tanított.

1987-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, még ebben az évben New Yorkba költözött, és haláláig itt élt. 1991-92-ben az Egyesült Államok koszorús költője (poet laureate) volt. Az 1990-es évek elején élénk figyelemmel kísérte az Oroszországban és Kelet-Európában bekövetkezett politikai változásokat, több cikket is szentelt e kérdésnek. 1990-ben nőül vette az orosz-olasz származású Maria Sozzanit, akitől 1993-ban Anna lánya született. Ekkorra azonban egészségi állapota megromlott, s két szívinfarktus, egy szívműtét és számtalan átvodkázott és átcigarettázott éjszaka után 1996. január 28-án szívroham végzett vele. Végakaratának megfelelően kedves városában, Velencében temették el.

Brodszkij kísérletező művész volt, szinte minden műfajban és költői formában otthonosan mozgott. Mélyen hitt a költészet megváltó hatalmában. "Talán a költészet az egyetlen biztosíték az emberi szív közönségessége ellen" - mondta egyszer. Nyelvi bravúrokkal átszőtt, néha ironikus, néha mélabús, mély érzésű verseiből kiérződik az önkény és a hatalom elítélése, a száműzetés örök keserűsége. Szeretett volna visszatérni egykori szülőhelyére, Szentpétervárra, de ez nem adatott meg neki.

Forrás: MTI


Kapcsolódó anyagok

A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Atipikus Hirayama-kór: betegségkezdet a felső végtag proximalis részén

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Invazív -- Kiállításajánló

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt Szabó Beáta: Invazív című kiállításának megnyitójára. Időpont: 2018. április 17. 19:00

Tovább


Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Tovább


Brodszkij, a rezidens költő