TARTALOM

 VISSZA

 


Szörnyek a lélek mélyéről


Szörnyek a lélek mélyéről

| |
 

„Hieronymus Bosch egyik legproblematikusabb alakja a művészettörténetnek. Tartalmi és formai kincsekben egyaránt gazdag, hatása a művészet kifejlődésében igen nagy. De egyáltalában nem könnyen megfejthető, vagy magyarázható egyéniség.” – írta egykor a műértő szerző a Nyugat hasábjain.

Bosch képeit máig úgy nézegetjük, mint a gyerek a kifestőkönyvét. Minden sarokban ott lapul a megfejtendő alak, aki jóval mélyebb jelentést hordoz annál, ami az első pillanatban befogadható. Szörnyei a lélek mélyét érintik, nem csoda, hisz onnan bújnak elő. A mai ember rácsodálkozik és sokat próbált vizuális élményvilága dacára szívesen időzik e gazdag ábrázolás erdejében. Ám mégis elretten ettől a képi világtól, s fölmerül benne a kérdés, milyen ösztönzés alapján teremthetett valaki egy ilyen népes bűnuniverzumot?

Bosch azonban nem mindig okozott ekkora fejtörést. Talán csak a modern kor embere, aki a társadalomba veszett és saját egzisztenciájába feledkezett tudatossággal él, veszítette el a mítoszok és szimbólumok eleven világának gyorsolvasási képességét. A tudomány és ráció bűvöletében látszólag elszakadt a mélyvilág sodró áramától, és ott is inkább betegséget, „pszichedelikus anyagokat” és „deviáns hajlamokat”, „szektásságot” lát, ahonnan különben maga művészet fakad.

Démonok, tárgyak, állatok, emberek és szerkezetek, természeti tájak egybeolvadása, mutációja – Bosch moralizáló szimbolikáját kortársai még igencsak helyénvalónak, erkölcsösnek vélhették, élvezték és nagy becsben tartották, bizonyíték erre, hogy a szigorúan katolikus spanyol király, II. Fülöp volt egyik legnagyobb gyűjtője és támogatója.
Feltételezhető tehát, hogy könnyebben befogadható volt a boschi világ, de az is, hogy minden elismerés ellenére alkotásain a tárgyak, szörnyek, démonok, szörnyű kínzások és szépséges tájak, a szimbolikus figurák rendkívül összetett és szenvedélyes kreativitással párosított ikonográfiája a kortársakat is ámulatba ejtette, és bizonyos elemek jelentése az ő számukra is rejtélyes maradt.

Bosch, aki amúgy egy neves és jómódú festődinasztia sarja volt, és művészi álnevét szülővárosától kölcsönözte, két világ határán alkotott. Egyként gyökerezett a keresztény középkor mindennapi gyötrődő, rémlátomásos babonás hitéletében és a születőfélben lévő humanizmus gyakorlatiasabb, távolságtartó és kiegyensúlyozott újdonságszemléletében.
Talán épp ettől oly nagyhatásúak művei, mert vízió és a realista ábrázolás itt szuggesztíven egybeolvad.

A művész, a mi olvasatunk szerint, nem volt más, mint spirituális útkereső, aki számára a bűn elfogadhatatlan, s aki mindenütt a jót keresvén csak a bűn és a gonoszság világára lelt, a gyarlóság jelzéseit látta ott, ahol az erénynek, a bölcsességnek és a szentségnek kellene lennie.

Bosch minden bizonnyal a földi pokol leghatásosabb megjelenítője, aki tükröt tartott kortársai elé. S mint ilyen, egyszersmind olyan művész, aki látomásaival a megvilágosodott nagy tanítók igazságát közvetíti.

E szimbolika megfejtéséhez, művészetének megértéséhez tudni kell, hogy Bosch 1486-ban a mélyen vallásos Miasszonyunk Testvériséghez csatlakozott, mely a Németalföld krémjét, nemesi és városi előkelőségét egyesítette. Néhány évvel később már, mint felesküdött a patríciusokból, papokból álló belső kör tagját tisztelhetik személyében. A testvérület amúgy elitklub volt, olyan tagokkal, mint Szép Fülöp, Habsburg Miksa és felesége, Burgundi Mária, szellemiségében megjelentek a reformáció gondolatai, a törekvés egy személyesebb istenkapcsolatra.

Az európai kultúra sötét korszaka volt ez, boszorkányégetések újabb hullámával, azok az emberek, akikre a gyanú árnyéka vetült, s akiket azután minden bűnnel, emberáldozattal, feketemisével, perverzióval vádoltak meg, nem kerülhették el a máglyát. A sátán és a bűnök valóságát élte akkor a Németalföld, felfokozott hangulatban, s ez a vidék különösen a mediterrán országokhoz képest minden gazdasági sikeressége ellenére szellemi és kulturális értelemben is akkoriban elmaradottnak számított.

Bosch pedig korának minden visszásságát megörökítette, hatott rá a fehér és fekete mágia, az alkímia. E szörnyvilág épp arra volt hivatott, hogy bemutassa az emberi bűnöket, balgaságot és romlottságot, figyelmeztesse minderre, közöttük saját romlottságára az egyházat is.
Szignálatlan művei morális üzenetek egy elit, humanista műveltséggel rendelkező kör számára.

Feltehetően nem az a helyes megfejtésük, hogy a művészt a pszichedelikumok hatására ördögi víziók gyötörték, ehelyett feltételezhető, hogy szimbolikája ezer szállal kötődik az egyetemes kultúrához.

NZS

2013.08.10.



Kapcsolódó anyagok

Magyar Klinikai Onkológiai Társaság X. Jubileumi Kongresszusa

A gyógyszerész által küldött napi SMS-emlékeztető hatásossága

Ápolásról másként, avagy miről is beszélünk?

Hormezis a modern orvoslásban

A vénás pangás rontja a veseműködést - fikció vagy valóság?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Szörnyek a lélek mélyéről