TARTALOM

 VISSZA

 


Bordélyélet


Bordélyélet
Nagy Zsuzsanna
| |
 

Bordélyélet

Az ősi folyammenti kultúrákban gyakran találkozhatunk a prostitúció állami vagy egyházi formájával. A sumer és akkád városállamok templomai mellett külön kolostorokban éltek a papnők, akik többek között ellátták a templomi prostitúció feladatát is.

Furcsa módon eme ősi mesterség először isteni közösségvállalás és felügyelet emellett zajlott, első fellelt formái Közel-Keleten és Egyiptomban Istár istennő szentélyeihez köthetők. Kultikus szertartásaik része volt a mitikus egyesülés, melynek jegyében a földi halandók a termékenység, az örök körforgás biztosításáért áldoztak az isteneknek. Ezért sohasem tekintették ezt a fajta tevékenységet erkölcstelennek, a papnőket általános tisztelet és nagyrabecsülés övezte. A szakrális egyesülésben papnők teljesítettek szolgálatot, az első bordélyok tehát minden bizonnyal templomok lehettek.

A korinthoszi szentélyekben a legenda szerint ezer papnő fogadta a klienseket, és bevételeik a templom javát szolgálták.

A világi bordélyok megszületése Hellászban Szolonnak köszönhető, Krisztus előtt 600-ban, aki rendezte társadalmi helyzetüket és meg is adóztatta őket. Ebből az összegből épültek Athénban az első közönséges Aphrodité-szentélyek vagyis bordélyházakat (dikterion-porneiron), ami máskülönben egyszerű bódé volt, benne a szolgáltatóval, a pornénak nevezett örömlánnyal. Ismeretes, hogy a gazdagabbak művelt és kifogástalan társnak is alkalmas hetérákat foglalkoztattak. Többségük zenélni, társalogni is kiválóan tudott és járatos volt a művészetekben.

Rómában a nyilvánosházakat, a lupanariumokat nemcsak férfiak, hanem nők is látogatták, és rendkívül sokféle szolgáltatást és a testi élvezetek mindenféle formáját kínálták a homoszexuális, pedofil, zoofil igényekkel kielégítésére. A fürdőktől a nem csak ételt kínáló vendéglőktől a bérelhető szobákig számos színtéren zajlott a vágyteljesítés.

A kereszténység megjelenésével nem szűnt meg az igény a prostituáltak tevékenységére, olyannyira nem, hogy komoly szabályozást kellett életbe léptetni, s ezt több kelet-római császár meg is tette. Később bizonyos rendeletekben megjelent a szabályozás mellett némi védelem is, II. Frigyes porosz király például törvényes védelemben részesítette őket a nem fizető vagy brutális vendégekkel szemben.

Frigyes törvényei megszabták többek közt a prostituáltak, illetve a bordélyosok kötelességeit, és adózási rendjét: a bordélyok jövedelmének egynyolcadát be kellett befizetniük. Szabályozták a nők mozgásterét, de léteztek ruházkodásukra és jogaikra vonatkozó rendszabályok is.

A középkori városokban igyekeztek a kéjhölgyeket a városfalon kívül tudni, ám ez nem mindig sikerült.
A reneszánsz alatt a legkifinomultabb bordélyokat Itáliában találhatjuk, Velencében kétszáznál is több ilyen intézmény működött.

A korlátozó rendeletek a pestisjárványok és később a szifiliszjárvány alatt egyre nagyobb számban születtek. Ezek az intézkedések azután visszaütöttek, mert a korlátozás visszahatott a büdzsére is. Az egyház viszonyulására jellemző volt, hogy folyamatosan igyekezett jó útra téríteni a prostituáltakat. Burckhardt szerint 1490-ben Rómában 6800 kéjnő – a város akkori lakosságának több mint egytizede – tevékenykedett. A kora középkori bordély deszkakunyhó volt, később azonban emeletes épületek álltak, az alsó szinten étkezni, esetleg kádfürdőt venni, az emeleten ágyba feküdni lehetett. Ez idő tájt volt nagy divat a szőke haj, a hölgyek napon vagy kamillával szőkítették hajukat, és Velencében az állami bordélyban kizárólag germán prostituáltak dolgozhattak, a honi erkölcsöket védendő.

Nyilvánosházat üzemeltetni már akkor is igen kifizetődő vállalkozás volt, bordélynyitási jogot gyakran az uralkodó vagy egyenesen a pápa ajándékozott az arra érdemeseknek.
Az itáliai prostitúció a 16-17. században érte el csúcsát. A szolgáltatás magas szintű volt, gyakran az egyetemi élettel is összefonódott, és léptek fel a társadalmi összejöveteleken is örömlányok, akik hangszereken játszottak, énekeltek vagy táncoltak.
A szifilisz első elsöprő hulláma is a rendkívül elterjedt és intézményesült prostitúciónak volt köszönhető Európában, hiszen a zarándokok is nagy számban vették igénybe a bordélyok szolgáltatásait, messze hurcolván a kórt.

A bordélyok reformja 18. század közepétől kezdődött, amikor több országban bevezették a szajhák tisztiorvosi felügyeletét és az orvosi vizsgálatot, s magának az intézményeknek is egyre gyakrabban kellett megfelelniük a közegészségügy által előírt szabályoknak. Tisztálkodó- és fertőtlenítőszerekről kellett gondoskodniuk és kötelezővé vált a kórházi kezelése annak, aki megbetegedett.

Egy 15 századi költő, Antonius Panomita így terelgeti a látogatót a nagy nevű firenzei bordély felé, Magyar László András fordításában:

"Térj be, köszöntsd a nevemben a bordélyost meg a szajhát, azt, akinek hamarost lágy öle lesz heverőd.
Szőke Helén, mézízű Matild futnak ki eléd, míg
mestermód tekerik s billegetik farukat.
Ott lesz Jannectám, apró ölebével a karján:
Hízelgő kezes eb, s asszonya még kezesebb.
Clodia sem marad el, dús, festett keble födetlen –
közkedvelt e leány, oly ügyesen simogat.
Farkadat és likadat – hisz kettős kincsü a tested –
Galla, a nempiruló, gyors kezelésbe veszi.
Dallal jő elibéd ezután még Anna, a német,
Míg dalol, árad a friss borszag az ajkain át.
S megjelenik Phitó – tekerésben párja sehol sincs –
S véle a bordélyok gyöngye, az Ursa nevű
Thaisz a szomszéd utcából beköszön: csakis érted
néz át. Utcáját úgy nevezik, hogy „Ökör”.
Végül e nagyváros valahány szajhája akad csak,
Hozzád tódul mind – látni, ölelni kiván.
Bármilyen obszcén dolgot akarsz, itt megteheted majd,
s mondhatod is – nem jár nyakleves érte soha.
Itt aztán kúrhatsz s kúródhatsz, míg belepistulsz,
Könyvem – tágas e tér tölteni vágyaidat!"

Forrás: Magyar László András: Bordélyélet a reneszánsz Itáliában

Magyar László András: A repülőkenőcs. Gondolat Kiadó, 2007.







Kapcsolódó anyagok

Teljes testes elektro­stimulációs tréning indirekt hatása a gátizmokra

Meta-analízis az Inkontinencia Asszociált Dermatitis prevenciójáról

Rossz hírek közlése a szemészetben, különös tekintettel a diabeteses retinopathiara

Veszélyes szépség - Egészségkárosító kockázatok a szépségszalonokban dolgozók körében

Alternatív tréningmódszer hatása a medencefenék izomzatra

Hozzászólások:

1.,   dr. Csatáry Ágnes mondta   2011. Január 18., Kedd 18:57:16

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Mindenki a saját szenvedéstörténete felől ismerhető meg

Hegedűs Gyöngyit a Fragmentum csoportos kiállításon bemutatott művei alapján az orvoslás és a művészet kapcsolatáról, az alkotás funkciójáról és magáról a kiállításról kérdeztük.

Tovább


Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Bordélyélet