Gondolat

Az állig gombolt szimfónia

2013. ÁPRILIS 17.

Szöveg nagyítása:

-
+

Beckett 1928 után az író James Joyce házi titkárának, egy személyben felolvasójának, kritikusának és fordítójának szegődött. 1928–30 rendszeres kapcsolatban álltak, melynek csupán az vetett véget, hogy 1930-ban Beckett elutasította Joyce lányának, Luciának a közeledését. Egy városi anekdota szerint Joyce az Ulysses nagy sikere után belekezdett új alkotásába, ám akkorra már olyannyira meggyengült a látása, hogy nem volt képes maga leírni szövegeit, azok följegyzését alkalmi ismerőseire és feleségére bízta. Az egyik ilyen közreműködő, mint említettük, maga Samuel Beckett volt tehát. Ám együttműködésük során a nagyothalló Beckett olyan részekkel bővítette a kéziratot, melyen a véletlen keze munkája hagy nyomot, minthogy környezete néhány megnyilvánulását ugyancsak beleszőtte a kéziratba. Például valaki kopogott az ajtón és Beckett hallotta, hogy „Jöjjön be!”, s ezt is beleírta a műbe. Abban azután benne is maradt, mert Joyce úgy találta jónak, hogy véletlen is szőheti szálát a szöveg alakulásakor. Beckett 1906 áprilisában született Dublinban, Írországban, a Trinity College-ban diplomázott bölcsészként. Majd miután1930-ban családja megrökönyödésére fölhagyott a „tanítás groteszk komédiájával” forgatókönyvírónak, művészettörténésznek állt. Írói pályáját versekkel kezdte, melyekre nagy hatást gyakorolt T.S. Eliot és a francia szürrealisták művészete, hírnevét az immár klasszikusság vált szürreális drámája, az 1952-ben megjelenő Godot-ra várva révén vívta ki. Rendkívül művelt író volt, kiemelkedő olvasottságát, kivételes ízlését és kérlelhetetlen iróniáját tükrözik ezidőből való levelei. Gondolkodására Descartes filozófiája és Dante költészete egyaránt hatott. Proustról szóló esszéjében fejti ki sajátos életszemléletét, úgy vélte az életet az intenzív szenvedés és az unalom végtelen periodikus váltakozásai jellemzik. Hőseinek általános jellemzője, hogy bár egy szélsőségesen abszurd világban élnek elidegenedettségük közepette, mégis kétségbeesetten is kitartanak és fáradhatatlanul keresik létük értelmét Beckett számos rekorddal dicsekedhet, azt is tudni kell például, hogy 1936-ban befejezett fekete humorral átitatott Murphy című regényét 34 kiadó utasította el, többek között azzal az indokkal, hogy a mű kereskedelmi forgalomra nem alkalmas. Valami történt Beckettel 1933-ban. Apja halála oly mély traumaként érintette, hogy pszichés tünetei miatt az akkor divatos pszichoanalízist ajánlotta számára orvosa. Két éves intenzív kezelése a Tavistock Klinikán 1933-ban kezdődött meg. majd e szellemi átalakulás után kezdte el megalkotni legfőbb műveit. E szellemi pálfordulás, katarzis dokumentált jelenség leveleiben is, ebben az időben intenzíven keresi ars poétikáját, a művészi megszólalás, önkifejezés radikálisan megváltoztatott, lecsupaszított eszköztárát. Véres gúnnyal írt kritikát Furtwangler előadásáról, mellyel Beethoven VII. Szimfóniáját interpretálta, s a műben rejlő csöndeket kiiktatta a műből: "Mr. Furtwängler, mint jó náci, nem tűrheti a titkokat, és ahogy előadta ezt a zenét, az olyan volt, mint egy főtt tojás, vagy, ha úgy tetszik, egy belerondítás. Az utolsó tételt úgy játszotta, mintha csak egy kivételesen elegáns Ständchen volna… Nemcsak hogy úgy állig gombolta azt a szegény szimfóniát, hogy majdnem megfojtotta, de azt is megengedte magának, hogy ellássa egy színes gomblyukkal. És benne mivel, az Isten szerelmére? Egy Würstchennel.” A Godot-ra várva hallatlan sikere jelzi, érdemes volt nekivágni e mélységekbe vezető önfeltáró munkának. Beckett egyedülálló nyelvezetet, végsőkig redukálódott világában pedig halványan pislákoló emberi reményforrást nyújt olvasóinak. „Mint kiderült, ez tényleg egy valahonnan és nem valahová tartó utazás, és ezt tudtam is, mielőtt elindultam. Meg sem kísérelem megvilágosítani neked, nincs energiám önmagamnak sem megvilágosítani. Ösztönös tisztelet legalábbis az iránt, ami valóságos, és ezért természete szerint nem világos. Aztán amikor mindez valahogy átmegy szavakba, az embert obskurantistának nevezik. Az osztályozók az igazi obskurantisták.” (Mary Manning Howe-hoz, 1936. dec. 13: 397) NZS 2013. 04.17.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

A gyógyító alkotói láz – Beszélgetés M. Kecskés András pantomimművésszel

A pantomim, a mozgásművészet és színházművészet elemeit egyesítem. Például jellegzetes pantomimes eszközöket használok elvont fogalmak kifejezésére. Egyszerű példát említve, pantomimes alaptechnika a súly cipelésének megjelenítése, de ezt a lélek mázsás súlyának kifejezésére is lehet használni.

Gondolat

Borogyin, a feminista

1887. február 27-én meghalt Alekszandr Borogyin orosz orvos és zeneszerző

Hírvilág

Haydn és a szerelem

Koncertek Kismartonban