hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Bátor és tekintélyromboló szellem


Bátor és tekintélyromboló szellem

| |
 

1689. január 18-án a gascogne-i La Bréde-ben született. Apja katona volt, Magyarországon is harcolt a török ellen. Anyja félig angol eredetű, vallásos nemesasszony volt. 1700-tól a Párizshoz közeli College de Juillyben tanult, majd a bordeaux-i egyetem jogi karára került, ahol 1708-ban diplomát szerzett, majd ügyvéd lett Párizsban. Apja 1713-ban meghalt, ekkor Bordeaux-ba költözött, ahol két év múlva megnősült, egy gazdag hugenotta család lányát, Jeanne de Lartigue-t vette el, akitől két lánya és egy fia született.

1716-ban nagybátyjától megörökölte La Brède és Montesquieu bárója címét, bordeaux-i törvényszéki elnöki tisztségét és vagyonát. 1721-ben adta ki Perzsa leveleit, a párizsi társadalom szatíráját, műve egy csapásra megkedveltette az olvasókkal a levélregény műfaját. A könyvben kigúnyolta XIV. Lajos 1715-ig tartó uralmát, görbe tükröt mutatott minden társadalmi osztály elé, élcelődött a katolikus tanokon, összevetve azokat az iszlámmal. Az egész művet tiszteletlen, bátor és tekintélyromboló kritikus szellem hatja át. Bár a könyv név nélkül jelent meg, hamar fény derült a szerző kilétére, egyik pillanatról a másikra híressé vált.

1722-ben Párizsba ment, bekerült az udvari körökbe, az orléans-i herceg udvarának élveteg szórakozásai teljesen lekötötték. A bordeaux-i bíróság már nem érdekelte, és az első adandó alkalommal - amint az akkoriban szokás volt - eladta a tisztséget. Párizsba költözött, 1727-ben megválasztották az Akadémia tagjává. Ezután - birtokait feleségére hagyva - tanulmányútra indult, járt Bécsben, Magyarországon, Németországban, Itáliában, Hollandiában és Angliában. Sok ismeretséget szerzett, beválasztották a Royal Societybe, és a szabadkőművesek is felvették tagjaik közé.

1731-ben tért haza, és belefogott Az egyetemes monarchia című művébe, de a kötet megjelenése után nézeteit azonnal vissza is vonta. Ezután az angol jogi-politikai rendszert elemezte és A rómaiak nagysága és hanyatlása című könyvét írta. Az első csak A törvények szellemének részeként jelent meg 1748-ban, az utóbbi 1734-ben. Korszakos művét évekig, számos titkár segítségével írta, rengeteg történelmi, gazdasági, jogi, földrajzi és politikaelméleti irodalmat olvasott el. A közvélemény szemében felszínes, szórakoztató társasági ember maradt, csak néhány barátja tudta, min dolgozik.

A nagy mű sokáig készült, 1746-ra született meg az első nyomdakész változat, de még ezt is tovább csiszolgatta, A törvények szelleméről végül csak 1748-ban jelent meg Genfben. Ezt a művet tartják a jog- és politikaelmélet egyik legnagyobb művének, mely azt elemzi, hogyan lehet olyan társadalmat létrehozni, amely mindenki számára szabadságot nyújt, és senki jogait nem korlátozza. Munkájában érintett minden korábbi iskolát és elméletet, de egyikkel sem azonosult.

A társadalmat egységes egésznek tekintette, és kutatásait tárgyilagos megfigyelésekre alapozta. Eleve rossznak tartotta a zsarnokságot, a rabszolgaságot és a vallási türelmetlenséget. Az emberi jogokat nem vizsgálta tételesen, de kiemelte az ember méltóságba vetett hitét. Az igazságosabb társadalom létrejöttét nem az emberek belátáson alapuló megjavulásától, hanem a hatalom megfékezésétől várta. Ahhoz, hogy a hatalom ne váljék korlátlanná, kegyetlenné és igazságtalanná, meghatározása szerint a különböző hatalmi ágak (végrehajtó, törvényhozó és bírói hatalom) nem lehetnek ugyanabban a kézben.

Nagy műve filológusi pontossággal foglalkozott a francia jog történetével és az arisztokrácia eredetével. Műve Európa-szerte nagy sikert aratott, Newtonhoz hasonlították, aki a fizikai világ, míg ő a szellem birodalmának törvényeit tárta fel.

Téziseit azonban nemcsak Franciaországban, hanem Rómában is támadták, ellenfelei 1751-ben elérték a mű betiltását. Montesquieu azonban előrelátó volt: már egy évvel korábban megírta legfrappánsabb művét, A törvények szellemének védelmét. Világhírű lett, az enciklopédisták felkérték, hogy írjon a demokráciáról és a zsarnokságról, amire azt válaszolta, hogy erről már mindent elmondott, de szívesen írna az ízlésről. Így született meg utolsó műve, az Értekezés az ízlésről. 1755 telén Párizsba utazott, ahol elkapta egy magas lázzal járó járványos betegség, és 66 éves korában meghalt. A Saint-Sulpice-templom Sainte-Geneviéve-kápolnájában temették el.

2015. febr. 10.

Kapcsolódó anyagok

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Tovább


Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


Bátor és tekintélyromboló szellem