TARTALOM

 VISSZA

 


Bátor és tekintélyromboló szellem


Bátor és tekintélyromboló szellem

| |
 

1689. január 18-án a gascogne-i La Bréde-ben született. Apja katona volt, Magyarországon is harcolt a török ellen. Anyja félig angol eredetű, vallásos nemesasszony volt. 1700-tól a Párizshoz közeli College de Juillyben tanult, majd a bordeaux-i egyetem jogi karára került, ahol 1708-ban diplomát szerzett, majd ügyvéd lett Párizsban. Apja 1713-ban meghalt, ekkor Bordeaux-ba költözött, ahol két év múlva megnősült, egy gazdag hugenotta család lányát, Jeanne de Lartigue-t vette el, akitől két lánya és egy fia született.

1716-ban nagybátyjától megörökölte La Brède és Montesquieu bárója címét, bordeaux-i törvényszéki elnöki tisztségét és vagyonát. 1721-ben adta ki Perzsa leveleit, a párizsi társadalom szatíráját, műve egy csapásra megkedveltette az olvasókkal a levélregény műfaját. A könyvben kigúnyolta XIV. Lajos 1715-ig tartó uralmát, görbe tükröt mutatott minden társadalmi osztály elé, élcelődött a katolikus tanokon, összevetve azokat az iszlámmal. Az egész művet tiszteletlen, bátor és tekintélyromboló kritikus szellem hatja át. Bár a könyv név nélkül jelent meg, hamar fény derült a szerző kilétére, egyik pillanatról a másikra híressé vált.

1722-ben Párizsba ment, bekerült az udvari körökbe, az orléans-i herceg udvarának élveteg szórakozásai teljesen lekötötték. A bordeaux-i bíróság már nem érdekelte, és az első adandó alkalommal - amint az akkoriban szokás volt - eladta a tisztséget. Párizsba költözött, 1727-ben megválasztották az Akadémia tagjává. Ezután - birtokait feleségére hagyva - tanulmányútra indult, járt Bécsben, Magyarországon, Németországban, Itáliában, Hollandiában és Angliában. Sok ismeretséget szerzett, beválasztották a Royal Societybe, és a szabadkőművesek is felvették tagjaik közé.

1731-ben tért haza, és belefogott Az egyetemes monarchia című művébe, de a kötet megjelenése után nézeteit azonnal vissza is vonta. Ezután az angol jogi-politikai rendszert elemezte és A rómaiak nagysága és hanyatlása című könyvét írta. Az első csak A törvények szellemének részeként jelent meg 1748-ban, az utóbbi 1734-ben. Korszakos művét évekig, számos titkár segítségével írta, rengeteg történelmi, gazdasági, jogi, földrajzi és politikaelméleti irodalmat olvasott el. A közvélemény szemében felszínes, szórakoztató társasági ember maradt, csak néhány barátja tudta, min dolgozik.

A nagy mű sokáig készült, 1746-ra született meg az első nyomdakész változat, de még ezt is tovább csiszolgatta, A törvények szelleméről végül csak 1748-ban jelent meg Genfben. Ezt a művet tartják a jog- és politikaelmélet egyik legnagyobb művének, mely azt elemzi, hogyan lehet olyan társadalmat létrehozni, amely mindenki számára szabadságot nyújt, és senki jogait nem korlátozza. Munkájában érintett minden korábbi iskolát és elméletet, de egyikkel sem azonosult.

A társadalmat egységes egésznek tekintette, és kutatásait tárgyilagos megfigyelésekre alapozta. Eleve rossznak tartotta a zsarnokságot, a rabszolgaságot és a vallási türelmetlenséget. Az emberi jogokat nem vizsgálta tételesen, de kiemelte az ember méltóságba vetett hitét. Az igazságosabb társadalom létrejöttét nem az emberek belátáson alapuló megjavulásától, hanem a hatalom megfékezésétől várta. Ahhoz, hogy a hatalom ne váljék korlátlanná, kegyetlenné és igazságtalanná, meghatározása szerint a különböző hatalmi ágak (végrehajtó, törvényhozó és bírói hatalom) nem lehetnek ugyanabban a kézben.

Nagy műve filológusi pontossággal foglalkozott a francia jog történetével és az arisztokrácia eredetével. Műve Európa-szerte nagy sikert aratott, Newtonhoz hasonlították, aki a fizikai világ, míg ő a szellem birodalmának törvényeit tárta fel.

Téziseit azonban nemcsak Franciaországban, hanem Rómában is támadták, ellenfelei 1751-ben elérték a mű betiltását. Montesquieu azonban előrelátó volt: már egy évvel korábban megírta legfrappánsabb művét, A törvények szellemének védelmét. Világhírű lett, az enciklopédisták felkérték, hogy írjon a demokráciáról és a zsarnokságról, amire azt válaszolta, hogy erről már mindent elmondott, de szívesen írna az ízlésről. Így született meg utolsó műve, az Értekezés az ízlésről. 1755 telén Párizsba utazott, ahol elkapta egy magas lázzal járó járványos betegség, és 66 éves korában meghalt. A Saint-Sulpice-templom Sainte-Geneviéve-kápolnájában temették el.

2015. febr. 10.

Kapcsolódó anyagok

Akkreditált továbbképzés

Súlyponti kérdések a lerkanidipinkezelés kapcsán

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Húshorizontok dicsfényben

Filp Csaba képzőművész alkotói és akadémiai pályája bővelkedik az elismerésekben: Munkácsy Mihály-díjas, DLA, egyetemi docens, tanszékvezető a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Amiről ebben az írásban szó lesz, mégsem a felsorolt kiválóságok valamelyike, hanem Filp szoros kötődése a gasztronómiához, melynek visszfénye – szerencsénkre – esik művészetére is.

Tovább


A modern kórháztervezés aktuális kérdései

A kórháztervezés kapcsán jogosan felmerülő kérdés; egy épület azon túl, hogy az alapvető funkciókat ellátja, milyen hatással lehet a felhasználókra? Sok kutatás foglalkozik a gyógyító építészet fogalmával; az architektúra milyen befolyással van a gyógyulás folyamatára, és mik azok a tervezési szempontok, amelyek hozzásegíthetnek a mielőbbi felépüléshez?

Tovább


Holnaplányok

Borgos Anna azonban teljesen új, és eddig a nemzetközi irodalomban is mellőzött szempontból mutatja be ezt az érdekfeszítő, tanulságos és tragikus történetet: mégpedig a pszichoanalízis budapesti iskolájához kapcsolódó nők szempontjából.

Tovább


A terápiák társadalmától a teremtő vágyakig

Gerevich doktor sokrétű érdeklődési körére világít rá a jelen kötet tanulmányainak sokszínűsége a szakmán és annak határterületein belül és azon túl, továbbá azt is ábrázolja, hogy a pszichiátria és a pszichológia tudománya mennyire átszövi a hétköznapjainkat is és jelen van az élet minden területén, legyen szó pszichiátriai kórképek gyógyításáról vagy az ezirányú kutatómunkáról, esetleg éppen arról, hogy vajon hol a határ az egészséges és a beteg psziché között, mi jelent már devianciát vagy fogadható el a normalitás keretein belül.

Tovább


Bátor és tekintélyromboló szellem