hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az orrdugulás mint népbetegség


Az orrdugulás mint népbetegség
Nagy Zsuzsanna
| |
 



– Az allergiás rhinitis előtörténetét ismerve, ez egy, a modern korban kibontakozó civilizációs betegség. Mely történeti személyiségek járultak hozzá leírásához?

– Henry Hyde Salter volt az első, aki - lényegében önmagán tett megfigyelések alapján - leírta ezt a kórképet Angliában; 1819-ben ismertette az Angol Királyi Orvostárság előtt, amelynek tagjai áhítattal hallgatták, mert ilyen kórképről még nem hallottak. Komplett kórleírást adott. Hatalmas munkával összeszámolta, hogy hány hozzá hasonló beteg van Angliában, és mindössze huszonötöt talált. Ő még „szénaláznak” hívta a kórképet, az allergia elnevezés csak 1906-ban született. Clemens von Pirquet lóban termeltetett Streptococcus-antitoxinnal kezelt egy tizenöt éves lányt, és azt várta, hogy állapota ettől javulni fog. De épp az ellenkezőjét látta: a később szérumbetegségként leírt kórképet. S ezt a nem várt, másfajta reakciót nevezte el az allos (eltérő) és ergos (munka) görög szavakból összeolvasztva: „másik” reakciónak, all-ergiának.






– Az allergiás rhinitis széles elterjedtsége mellett mennyire számít komoly megbetegedésnek?

– Bár az allergiás rhinitis életet nem veszélyeztető kórkép, de kiváló vizsgálatok igazolják, hogy a súlyos allergiás nátha jobban rontja az életminőséget, mint a mérsékelten súlyos asztma. A súlyos allergiás nátha, ami rendszeres éjszakai orrdugulással jár, vagy rendszeres prüszkölésekkel (ami például az autóvezetést ellehetetleníti), hatalmas betegségterhet jelent. Akinek már volt egy át nem aludt éjszakája, az pontosan tudja, miről van szó. Az alvászavarokat a kiesett munkahelyi teljesítmény értékében átszámolva meghökkentően nagy számokat kapunk; az Egyesült Államokban végzett számítások szerint például milliárd dollárnyi összegre rúg az egy évre eső kiesés.

– Magyarországon e tekintetben melyek a nemzeti sajátosságok?

– A külföldön készült terápiás útmutatók ugyanúgy alkalmazhatók itthon is. Van azonban egy sajnálatos nemzeti sajátosságunk, a parlagfű. Jóllehet, vannak adatok arra vonatkozóan, hogy az 1800-as évek táján már láttak errefelé parlagfüvet, de akkoriban még inkább botanikai ritkaságnak számított. Drámai mértékű elterjedése voltaképpen az 1920-as években, az első világháború után indult be, amikor is az Egyesült Államoktól gabonasegélyt kaptunk, és ez szennyezésként parlagfű-magokat is tartalmazott. A nyolcvanas években készült parlagfű-térképeken lehet látni, hogy mindig is az ország délnyugati részén volt nagyobb a fertőzöttség. Mára már eljutottunk odáig, hogy az egész országot ellepte. Évekkel ezelőtt újsághír volt, hogy már a Kékes-tetői tüdőszanatórium környékén is föllelhető a parlagfű. Sőt, már exportáljuk is: ha a szél keleti irányból fúj, az osztrákok is kapnak belőle. Magyarország ebből a szempontból rendkívüli mértékben sújtott. Az én egyéni és kifejezetten pragmatikus véleményem az, hogy ha a parlagfű ellen egy bizonyos eljárással próbálkozunk egyszer-kétszer-tízszer, és annak a gyakorlati eredménye nulla, akkor abból már régen le kellett volna vonni a konzekvenciákat.

– A parlagfű-irtásra gondol?

– Egy tő parlagfű nyolcmilliárd pollenszemcsét képes kibocsátani, s az egész ország területe át van fertőzve legalább hatvan centiméter mélységig parlagfűmagokkal, egy mag kb. harminc éven át elél úgy, hogy inaktiválja magát. Ha pedig a növény szárát kaszáláskor elvágják, akkor már nem egy hajtást hoz, hanem kettőt-hármat. De ha tegyük fel, hogy egyszer ki tudnánk irtani a parlagfüvet, akkor fölmerülhet a kérdés, melyik allergén lesz a következő? Mert ugye rengeteg allergén van, az északi országokban elsősorban a nyírfapollen okoz gondot, de ott sem kezdték kivágni a nyírfákat…, Németországban elsősorban a fűpollen okoz allergiát, vannak olyan országok, ahol a macskaszőr…

– Mit tudhatunk a pollen és a környezetszennyeződés viszonyáról?

– A dízelkorom-részecskék ”megvadítják” a pollenszemcséket: rátapadnak bármelyik pollenszemcse felszínére, amely ennek következtében sokkal gyorsabban és hatékonyabban tud összekapcsolódni az immunrendszer különböző, az allergiás kórmechanizmust elindítósejtjeivel. Ezzel is meg lehet magyarázni – számtalan egyéb tényező mellett –, hogy ha szennyezettebb városi környezetben él valaki, akkor sokkal nagyobb eséllyel lehet allergiás.

– A hazai ellátórendszer tudja-e nyújtani a korszerű kezelést a nemzetközi irányelvek alapján?

– Az allergiás betegek ellátórendszere érdekesen működik Magyarországon. Az allergiás beteget elvileg a háziorvos is tudja gyógyítani, ha megadjuk neki azokat a jogosítványokat, hogy felírhassa az összes orrsprayt, antihisztamin-tablettát és szemcseppet, különböző okok miatt azonban nem mindegyik készítményt rendelheti. Ennek nyilvánvalóan van olyan indoka is, hogy a rengeteg allergiás beteget nem feltétlenül az amúgy is túlterhelt háziorvosi ellátórendszerre kell ráereszteni. A betegek egy része ugyanis rengeteg információt igényelne. Ott vannak az enyhe allergiások, akik a recept nélküli szereket alkalmazva egyértelműen jól vannak. Nekik eddig is felesleges volt elmenniük orvoshoz kizárólag azért, mert ott kaphatták meg az antihisztamin-tabletta receptjét.
Viszont az allergiás náthában szenvedőknek van egy másik típusa, amikor a betegség nem elsősorban orrfolyással, viszketéssel és tüsszögéssel jár, hanem orrdugulással. Az orrdugulás pedig már minősített helyzet. Ezzel nem lehet hosszú ideig játszani, mert ha a beteg szájon át veszi a levegőt, akkor a pollen és minden más irritáló részecske szabadon lejut az alsóbb légútjaiba, és akkor ott is kialakul a gyulladás. Az orrdugulós allergiás náthára tehát jobban oda kell figyelni. Először persze a legtöbb orrdugulós beteg is próbálkozik recept nélküli szerek alkalmazásával. Az antihisztaminok az orrdugulást nem csökkentik jelentős mértékben - erre a nazális kortikoszteroid-készítmények vannak kitalálva. Ezekhez viszont nem lehet recept nélkül hozzájutni. Ilyenkor két dolog történhet. Az első esetben a beteg heteken át elkínlódik antihisztaminnal és recept nélkül kapható, orrdugulást csökkentő orrspray-vel. Nem ritka, hogy ekkor az egyébként kiváló orrdugulás-csökkentő hatású, de csak legfeljebb egy-másfél hétig alkalmazható orrspray mellékhatása lesz az orrdugulás, és kialakul a rhinitis medicamentosa nevű, nehezen kezelhető állapot. Konkrétan a parlagfű-szezonra vetítve, a rendszer általában augusztus harmadik hetében, augusztus 20-a körül szokott beomlani, amikor az orvosok többsége szabadságon van.



Ekkor történnek a legnagyobb „borzalmak”, és jönnek a betegek az intermittáló asztmás állapotromlásokkal úgy, hogy már jópár olyan éjszakájuk volt, amikor csak sípoló légzéssel és köhögési rohamok kíséretében jutottak levegőhöz. Könnyen el lehet idáig jutni, ha a súlyosabb allergiás nátháját valaki az egyszerűen elérhető készítményekkel próbálja meg kezelni.
A másik eset az, ha valaki időben szakorvoshoz fordul. A szakorvos jobban meg tudja ítélni, hogy egy adott helyzetben mely tünetegyütteshez mely készítményeket érdemes hozzárendelni. Vannak bizonyos gyógyszerhasználati trükkök, hogy egy bizonyos készítményt hogyan kell elkezdeni szedni, mikor kezdjük el az antihisztamin adását, amellé hogyan építsük be a nazális kortikoszteroid orrsprayt, emellé mikor tegyünk orrdugulás-csökkentőt, és ezek mellé mikor kell szemcseppet is adni. Szükség van a szakorvosra, aki az irányelveket át tudja ültetni a konkrét beteg esetére.

– Hol vannak a rendszerben a feszültségek?

– Mindenképpen hasznos lenne, ha az allergológus szakorvosok a mostaninál egységesebb hálózatot alkotnának. Az allergiás kórképek szakorvosi ellátása jórészt két szakmához kötődik: főként a tüdőgyógyászok, illetve a fül-orr-gégészek között vannak olyan kollégák, akiknek van klinikai immunológia és allergológia szakvizsgája is. Rengeteg allergiás beteg van, és minden orvosnak jut belőlük bőségesen. Az lehet még gond, ha az allergiás beteg nem találja meg könnyen a megfelelő orvost – az interneten való megjelenést kellene jobban forszírozni, hogy bármely keresőprogram konkrét neveket dobjon ki a páciens számára.

– Az allergológia területén milyen tudományos ígéretek, kutatási irányok, új gyógyszerek vannak?

– Úgy tűnik, hogy a jelenleg forgalmazott gyógyszercsoportok elérték a csúcsot, amit el lehetett érni. Az antihisztaminoknál az álmosító mellékhatás már alig fordul elő és más mellékhatások is nagyon ritkák. A legjobb antihisztaminok már akár recept nélkül is elérhetők. Az orrdugulás-csökkentők vonatkozásában is elérhető a legjobb hatóanyag, a tramazolin, ami a leggyorsabban, a leghosszabban és a legkevesebb mellékhatással képes az orrdugulást oldani. Ugyanígy a nazális kortikoszteroidok között is kiváló molekulák vannak, melyekkel gyakorlatilag mellékhatás nélkül kezelhetjük hosszabb időn át is az orrdugulást.
Mindezek mellett egy teljesen új ág vett lendületet, a specifikus immunterápia. Fűpollen, házipor-atka és az Egyesült Államokban parlagfű-pollen ellen kifejezetten hatásos immunterápiás módszerek jelentek meg. Nyugat-Európában már elérhető több fűpollen ellen ható készítmény, igen biztató stádiumban van egy háziporatka-allergén ellenes készítmény, és várható, hogy egy parlagfű elleni készítmény is hamarosan elérhető lesz.



– Mi a véleménye az alternatív medicina megoldásairól e téren?

– Bevallom, nem vagyok az alternatív medicina híve, az „ártani nem használ” kategóriába szoktam sorolni ezeket a módszereket. Ezzel együtt még soha egy beteget le nem beszéltem, ha ilyen módszerrel kívánt próbálkozni, de hosszas felvilágosítás mellett azt kértem, hogy fontolja meg az általam ajánlott kezelést is. Egyértelmű vizsgálatok bizonyítják, hogy azok a betegek is jobban lesznek, akiknek a klinikai vizsgálatokban placebót adnak, hiszen az orvos maga is gyógyszer. Egy hullámzó lefolyású kórképben pedig spontán is vannak jobb periódusok, melyek az éppen akkor zajló beavatkozás hatásának tulajdoníthatóak. A magánpraxisomban azt figyeltem meg, hogy minél többet költött valaki egy alternatív gyógyítónál, annál hosszabb ideig volt jobban. Mindenesetre, ha egy eljárást úgy hirdetnek, hogy az mindenre hat, akkor valószínűleg semmire sem hat.

– Most a homeopátiás szerekről beszélünk?

– Nem, most egészen konkrétan azokra az elektromágneses és ún. biorezonancián alapuló „metodikákra” gondoltam, amelyek néhány perc alatt többezer allergén kimutatását és kezelését ígérik, és számos országban már nem számítanak szalonképesnek. Ahhoz, hogy bármilyen eljárás hatásosságát meg tudjuk állapítani, a bizonyítékokon alapuló orvoslás szabályai szerint elvégzett kettős vak, placebokontrollos, véletlen besorolásos vizsgálatok szükségesek. Az alternatív medicina módszerei esetén az ilyen vizsgálatok vagy nem történtek meg, vagy nem igazolták a módszer hatásosságát. Sokan vizsgálták például az akupunktúra hatásosságát asztma és allergiás nátha ellen. Az asztma esetében nem volt különösebben jó hatású, de allergiás nátha esetében úgy tűnt, hogy igen. A különbség oka valószínűleg az, hogy asztma esetén egyértelműen mérhető légzésfunkció-változásokat vizsgáltak, míg allergiás náthánál - jól mérhető paraméterek hiányában - a szubjektív tüneti pontszámokat.

– Mit vár a közeljövőben ezen a szakmai területen?

– Szeretném, ha elindulnának olyan folyamatok, melyek tovább javítják az allergológusok egymás közötti, illetve az allergológusok és a betegek közötti kommunikációt. Ennek eredményeképpen az allergiás betegek a mostaninál könnyebben eljuthatnának a szakorvosokhoz, s a számukra legmegfelelőbb ellátáshoz.

– Mit vár egyénileg?

– Mint eddig: sok munkát. Közben bízva abban, hogy a legfontosabb dolog, a kitartás, az állhatatosság továbbra is megadatik. "A világon semmi sem helyettesítheti az állhatatosságot. A tehetség nem tudja: nincs gyakoribb a sikertelen tehetségnél. A zsenialitás nem tudja: az el nem ismert zseni szinte közmondásos. A műveltség nem tudja: a világ tele van művelt roncsokkal. Csak az állhatatosság és az eltökéltség mindenható.” Ezt Calvin Coolidge, az Egyesült Államok 30. elnöke mondta, és úgy érzem, nagyon igaza volt.

NZS.


Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az elmegyógyintézet csak ürügy - Horváth Csaba rendező a Száll a kakukk fészkére című előadásról

A székesfehérvári Vörösmarty Színház az egyik legizgalmasabb vidéki színház mostanában. Kiváló társulata magas művészi igényű, markáns, merész rendezésű, mégis széles közönség számára befogadható előadásokat játszik, számos műfajban. 2016 tavaszán mutatták be a Száll a kakukk fészkére című produkciót. Az előadás rendezőjével, Horváth Csabával beszélgettünk.

Tovább


A transzgenerációs tünetekről - interjú Olga Szuligával

Néha elég csak annyi, hogy megkérdezzük, hogy az ön szülei életében mi volt akkor, amikor olyan idősek voltak, mint amilyen idős volt ön, amikor a tünetei megjelentek. Persze a kliens nem mindig tud tünetekről. Életeseményekről, furcsaságokról, viselkedésről, ismétlődő eseményekről, főleg érzésekről érdemes kérdezni.

Tovább


Őrségváltás a LAM-nál

Prof.Dr.Kiss Istvánt és Dr.Kapócs Gábort főszerkesztőket kérdeztük a 25 éves Lege Artis Medicinae (LAM) folyóirat jövőjéről.

Tovább


A hitvilág és a fogyasztás – videointerjú Antal Z. Lászlóval

Antal Z. László akadémikust a SZVT-n tartott előadását követően az emberi hitvilág és a fogyasztási mintázatok összefüggéséről kérdeztük. A kutató meglátása szerint a fogyasztói társadalom az emberkép és a hitvilág, a halálon túli történésekről alkotott kép erőteljesen összefügg.

Tovább


Az orrdugulás mint népbetegség