hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az irodalom "tömeggyilkosa"


Az irodalom

| |
 





Agatha Mary Clarissa Miller a délnyugat-angliai Torquayban egy felső-középosztálybeli család gyermekeként jött a világra. Magántanulóként csaknem mindent anyjától tanult, de formális képzést is kapott szülővárosában, majd Franciaországban. Gyerekként leginkább az aritmetikát és az olvasást szerette. Húsz éves korában néhány hónapot Egyiptomban töltött édesanyjával.Az első világháború kitörésekor ápolónőnek jelentkezett, pályafutása rövid, de annál "sikeresebb" volt: férjhez ment Archibald Christie repülőtiszthez. A házasságból 1919-ben egy lányuk született.

Agatha a hadikórházban szerezte jártasságát a mérgek "tudományában", és az itteni élmények ihlették első detektívregényét, amelyet hat kiadó utasított vissza, mielőtt 1920-ban A titokzatos stylesi eset címmel végül megjelent. A szerződés meglehetősen előnytelen volt, ráadásul a következő öt könyvére is vonatkozott.

Már első regényében szerepelt a különc, fura bajszú belga mesterdetektív, Hercule Poirot, nem titkoltan Sherlock Holmes szellemi gyermeke. Eredetileg egy segédje is volt az egyenes, korlátolt, fantáziátlan és pedáns Hastings kapitány személyében, akit vélhetőleg akkori férje ihletett. Hogy így volt-e, vagy sem, nem tudni, de a házaspár válása után Hastings kapitány is kimaradt a történetekből. 1926 Agatha Christie életének egyik fordulópontja volt: ekkor jelent meg Az Ackroyd-gyilkosság, mellyel elindult a világhírnév felé, és házassága is ekkor ment tönkre.

A szakítás idején vesztette el anyját is, idegösszeomlást kapott, és két hétre eltűnt. A valós krimit azóta sem sikerült megfejteni: bár egy egész ország kereste, ma sem lehet tudni, merre járt és mit csinált. A válóper 1928-ban zárult le. Két év múlva Mezopotámiába utazott, hogy feledje bánatát. Itt ismerkedett meg a nála tizennégy évvel fiatalabb Max Mallowan régésszel, akivel 1930 végére már össze is házasodtak, és negyvenhat évet éltek együtt.

A második világháború idején ismét egy kórházban dolgozott, az ötvenes évektől gyakran vett részt férje ásatásain Irakban és Szíriában. Mallowant tudományos teljesítménye elismeréseként 1968-ban lovaggá ütötték, felesége 1971-ben kapta meg hazája legmagasabb kitüntetését. Az idős hölgy ugyanabban az évben lábtörést szenvedett, egészségi állapota megromlott. Utoljára 1974-ben jelent meg a nyilvánosság előtt a Gyilkosság az Orient Expresszen című film bemutatóján, amelyen részt vett II. Erzsébet királynő is. Az irodalom talán legnagyobb "tömeggyilkosa" 1976. január 12-én halt meg wallingfordi otthonában.

Alakjai közül a leghíresebb a már említett Hercule Poirot és Christie személyes kedvence, a saját magáról is mintázott, éles eszű, vidéki vénkisasszony, Miss Marple. Poirot 33 regényben és több tucatnyi novellában dolgoztatja agysejtjeit, Miss Marple az 1930-as Gyilkosság a paplakban című regényben tűnt fel, és még 11 alkalommal bogozta ki a rejtélyeket. Számos művét vitték filmre, némelyet többször is, különösen jól sikerült a Gyilkosság az Orient Expresszen, A vád tanúja, a Tíz kicsi indián és a Halál a Níluson filmes adaptációja. Színművei közül az Egérfogó a leghíresebb: a bűnügyi játékot Londonban 1952 óta megszakítás nélkül játsszák, már túl van a húszezredik előadáson, amivel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.

Christie összesen 147 kisregény, 15 dráma és 90 regény szerzője, publikált Mary Westmacott néven hat romantikus regényt és négy egyéb művet is, köztük önéletrajzát és egy beszámolót férje régészeti expedícióiról. Írásait 45 nyelvre fordították le, sikerének titka még ma is foglalkoztatja az embereket. 2015-ben brit tudósok és elemzők vizsgálták meg 26 regényét, és arra jutottak, hogy a titok a nyelvezet egyszerűségében és az ismétlésekben rejlik. Állításuk szerint a gyilkos személye könnyen kitalálható, mégis szívesen ülünk le, hogy nyomon kövessük a szövevényes történetek szálainak kibogozását.





Kapcsolódó anyagok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A gyógyító alkotói láz – Beszélgetés M. Kecskés András pantomimművésszel

A pantomim, a mozgásművészet és színházművészet elemeit egyesítem. Például jellegzetes pantomimes eszközöket használok elvont fogalmak kifejezésére. Egyszerű példát említve, pantomimes alaptechnika a súly cipelésének megjelenítése, de ezt a lélek mázsás súlyának kifejezésére is lehet használni.

Tovább


Közös jelek, bábeli zűrzavar -- beszélgetés Boros Mátyás képzőművésszel

Régóta rajzoló ember vagyok, a családi legenda szerint a rácsos ágyban kezdődött. Az idők során akarva-akaratlanul kialakítottam olyan biztos pontokat, formákat, amelyeket rajzolás közben bármikor elő tudok venni.

Tovább


„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


Az irodalom "tömeggyilkosa"