TARTALOM

 VISSZA

 


Az igazi orvos, alkimista


Az igazi orvos, alkimista

| |
 

A nagy Paracelsus kortársa volt Vesaliusnak, Kopernikusznak, Rabelais-nak, Parénak. Ezek a jeles tudósok sok egyéb mellett abban is különböztek tőle, hogy megismerésbeli fogyatékosságaik és korlátozott lehetőségeik ellenére törekedtek az egzakt tudományosságra.

Paracelsust orvos-Luthernek nevezték el, miután nyilvánosan elégette Avicenna és Galenus könyveit - a reformátor pápai bullaégetése mintájára. Paracelsus formálisan halálig katolikus maradt, bár egyesek szerint könyvei Indexre kerültek. Ő is németül írt és adott elő.

Minden róla fennmaradt képén feltűnik alakjának, arcának nőies jellege, életének egyik nagy titka, mikor és miként fosztatott meg férfiasságától, mert egyes források szerint eunuch volt. Mások szerint komoly pszichés zavarokkal küldhetett, hiszen mindig mindenkivel konfliktusba került.

Bázelben sok ellenséget szerzett, összeveszett az orvosokkal, gyógyszerészekkel és városi elöljárókkal. Végül éjjel kellett megszöknie, hogy mentse az életét.

Mai kritikusai szerint az utókor túlbecsüli, hiszen minden „aranyköpésben mély bölcsességet fedezett fel, ködös utalásban évszázadokra előremutató jóslatot. Így lett Paracelsusból a mikrokémia, az antiszepszis, a sebkezelés, a hormontan, a vitaminkutatás, az anyagcsere-kutatás és még sok egyéb „atyja”, az orvoslás „első modern természettudósa”.

Való igaz, hogy akkoriban nem ismerték a hormonokat és vitaminokat és például az orvoslás alaptudományai közül Paracelsus - igazi nevén Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus von Hohenheim -elutasította az anatómiát és az élettant misztifikálta, a kórbonctant nem ismerte.

Ám mégiscsak tudhatott valamit, ami ilyen sokáig fönntartotta hírnevét. Paracelsus lett az első orvos, aki a gyógynövények mellett különböző ásványokat is alkalmazott a gyógyításban.

Annyi biztos, hogy ezoterikus alapon „kozmikus szemléletben” utazott, és fel kívánta tárni az intuitív módon átélt, átérzett világ alapvető összefüggései, a misztikus és mágikus gondolkodás az alapja igazán bőséges munkásságának.

A jelenségek magyarázatára olyan szemléletet alkotott, mely a középkori világlátásra hajaz, ám valójában annak folytonosságát teremti meg, adaptálja az újkorba. Az ókori tekintélyek közül Hippokratészt becsülte, ám elvetette humorálpatológiáját, s az entia tanát állította helyébe.

A betegség oka tehát szerinte az öt ens:
1. ens astrorum – a csillagok kozmikus hatása,
2. ens veneni – a táplálékból vagy máshonnan származó mérges anyagok,
3. ens naturale – a szervezet
4. ens spirituale – a szellemi élet zavara
5. ens deale – isteni végzet.

Ebbe a kóroktanba utólag számos zseniális megsejtést látott bele a hálás utókor, s az is biztos, hogy a máig élő nagy iskolák, mint például a homeopátia, szívesen követik az általa feltárt irányvonalakat.

Paracelsus szerint az emberi szervezet a nagy világmindenség vetülete, avagy kisebbített mása, mely amazzal egyazon törvényszerűségek által működik. az embert tehát nem lehet önmagában szemlélni, megérteni, csakis a természetbe, az univerzumba ágyazottan.

Meglehetősen sokat vár egy igazi gyógyítótól: „A természet valódi ismerete az igazi filozófia. Aki főként a dolgok külső megjelenését látja, nem filozófus. Az igazi filozófus a valóságot látja, nem a külső megjelenést. Az igazi orvos látja önmagában a makrokozmosz teljes felépítését. A betegei felépítését úgy látja, mintha az egy tiszta kristály lenne. Ez a filozófia, amelyen a gyógyítás igaz művészete alapul.”

Az orvos feladata, hogy felbomlott kozmikus, planetáris egyensúlyt a betegben helyreállítsa, pedig lelki tisztasága és szeretetteljes jóhiszemű segíteni akarása révén is. „Az az igazi orvos, aki ismeri a láthatatlant, amelynek nincs neve, anyagtalan, de mégis megvan a hatása”.

Kiveszi, kikeveri a természet által nyújtott elemekből a gyógyszerhez szükséges összetevőket. Ám csak ezen az egyértelműen jószándékkal átitatott morális és etikai alapon állva képes az áldásos gyógyító hatás kifejtésére, más talapzatról és motivációval indulván nem juthat célba, s nem lehet hatékony. A gyógyítás csak akkor lehet tökéletes, ha szeretetből fakad.

Az igazi orvos, alkimista. Paracelsus munkássága végül az iatrochernia – vagyis orvosi vegytan megteremtéséhez vezetett. Az alkímia korabeli módszereivel desztillálta és analizálta a vegyi anyagokat, tinktúrákat készített, kvintesszenciákat vont ki, arkánumokat főzött, szerephez juttatta az addig figyelmen kívül hagyott sókat, előállította és az orvosi gyakorlatba bevezette a cinket. Mágikus módszerei még magasabb kívánalmakat támasztanak az orvosi működéssel szemben:

„Csak amikor az »én« illúziója eltűnt a szívemből és az elmémből, és a tudatom felemelkedett arra a szintre, ahol nincs »én«, akkor nem én leszek a cselekvő, hanem a bölcsesség szelleme fog csodákat tenni a közreműködésemmel.”

Más irányokba vezet most világunk a tudomány útjain. Vagy ki tudja...

2013. 09.27.


Kapcsolódó anyagok

What the Future?

Színházi társasjáték a mélyszegénységről

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A megtartó forma

Nagy Bernadette kettős életet él. Dettiként évtizedekig az Írók Boltja művészeti vezetője volt, a mai napig tulajdonosa, Nadeként pedig 2004. óta készít geometrikus absztrakt stílusú digitális képeket, amelyeket időnként fotókkal párosít, így például Kassák, Bartók, Hitchcock arcképével, vagy Caravaggio, Schöffer művével. Monokróm festményeket is alkot. Rendszeresen részt vesz a MET csoportos kiállításain és az Arnolfini Mini Mail Art online tárlatain. Legutóbb a Nyitott Műhelyben láthattuk 108 színfogó című kiállítását.

Tovább


Az igazi orvos, alkimista