hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az élet betegség


Az élet betegség

| |
 


Samuel Beckett ír költő, próza- és drámaíró 1906. április 13. — 1989. december 22.

Beckett hősei értelmezhetetlen, abszurd világban élnek, ám nem tudnak elszakadni azon vágyuktól, hogy a jelentésről, létezésük értelméről megtudjanak valamit, azt kutatják makacsul, s igyekeznek a legvégső időkig kitartani.
„Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban”-- mondja Beckett.

Az írót bízvást nevezhetjük a 20. század egyik legkiemelkedőbb alkotójának, akiről elsőként a Godot-ra várva című darab jut eszünkbe. Beckett azonban világhírű drámáin túl (Godot-ra várva; Ó, azok a szép napok!; A játszma vége; Az utolsó tekercs) verseket, regényeket és tanulmányokat is alkotott. Főműve a Trilógiaként is ismert Molloy; Malone meghal; A megnevezhetetlen című regényfolyam, mely az 1950-es évek elején született, röviddel a Godot után.

Beckett művei a művészet legmagasabb küldetésének tesznek eleget: egyedülálló módon összegzik egy adott kor szellemiségének legprogresszívebb vonásait, és üzenet gyanánt emberi formába tölti későbbi korok olvasói számára. Beckett volt az, aki elemzői szerint etikailag is kifogástalan módon, önként vállalt „száműzetésében” átélte és kifejezte a XX. századi ember minden nyomorúságát.

John Calder, aki Beckett angol kiadója és évtizedeken át közeli barátja volt, és egy jelentős kötet szentelt műveinek és szellemi habitusának, így írt:

„Ha az életre van válasz, akkor ez csak a caritas lehet: osztozni másokkal, vigaszt nyújtani egymásnak, jó társaknak lenni. És persze szükségünk van még két dologra, s mindkettőt megtaláljuk Beckettnél. Az egyik a sztoikusok bátorsága, akik rettenthetetlenül néztek szembe azzal, ami elkerülhetetlen. A másik pedig a bölcsesség, hogy el tudjuk vetni magunktól nemcsak a világi hívságokat, hanem saját értékünk hamis képzetét is.”

2014. 04. 12.

Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet

Tovább


Csecsemők a szeméttelepen

Diszfunkcionális családok: amikor több a torzulás, mint a szépség. Ahol a legjobb esetben is csak nő a gyerek, mint a gomba. „Mégis felnőttünk valahogy”, szokás mondani. Na igen, felnőttünk. Hiszen nő a gyerek, mint a futónövény, kapaszkodik a betonfal repedésein a fény felé.

Tovább


Személyes nekrológ Láng István akadémikusnak (1931-2016)

Még nem láttam embert ennyit dolgozni, pedig körülbelül hatvan éves korodtól kezdve emlékszem rád. Olyan szép ritmusban csináltad, hatékonyan, látszólag könnyedén és megállás nélkül. Sokat segített ebben az alaposságod és a taktikai érzéked: gondosan megterveztél mindent, óvatosan, előrelátóan. A napi rutinodnak éppúgy része volt az aktuális ügyek intézése, mint az 5 évvel későbbi események előkészítése.

Tovább


A kézműves fotográfia

Különleges fotókiállítás nyílt Szentesen december 3-án a Tokácsli Galériában. A Fridrich János emlékkiállítás megidézi a régmúlt városi fényképészeinek világát, és bemutatja a régi technikák továbbélését is.

Tovább


Az élet betegség