TARTALOM

 VISSZA

 


Az asszertivitás útjai, avagy mit tanulhatunk Neilltől?


Az asszertivitás útjai, avagy mit tanulhatunk Neilltől?

| |
 


S. Neill egy innovatív angol iskola alapítója volt, és munkásságát, könyveit tekintve, melyek révén csakhamar világhírnévre tett szert, ma a világ legradikálisabb és eredményesebb iskolakritikusaként tartják számon. Henry Miller író egyenesen kijelentett, hogy hogy Neill-nek nincs párja a nyugati világban.

Iskolájában ugyanis a gyerekek a saját igényeik szerint fejlődhettek.
“A gyerek addig fog fejlődni, amíg azt a képességei lehetővé teszik, ha szabadon hagyjuk minden felnőtt befolyástól”– írta egyik művében.

Summerhillben, a Suffolk grófság Leiston városában 1924-ben alapította meg intézményét, amely egy az egész oktatási közgondolkodásra kiható kísérleti műintézménnyé vált.
A hagyományos iskolától jelentős mértékben eltért, mert széleskörű hatáskörrel közös tanár-diákönkormányzat működik, ahol minden tanárnak és diáknak egy-egy szavazata van.

Ebben az iskolában a felnőtt világ nem nyaggatja számtalan igényével a gyereket, hanem lehetőséget ad arra, hogy a benne rejlő jó lehetőségeket korlátozás és erőteljes irányítás nélkül kibontakoztathassa. A közösség döntései minden résztvevőre kötelező érvényűek. a tanárok nem hozhatnak külön szabályokat saját elgondolásaik szerint.

Másik úttörő elgondolása az volt, hogy az egyes egyénnek nagy szabadságot kell biztosítani abban, hogy milyen tevékenységet folytat, játszik vagy tanul, másrészt a tanárok segítségével állítják össze a gyerekek, hogy mit szeretnének tanulni, az órákat a tanárok tartják. A tanulást a gyerek magánügyévé nyilvánította, és ezen a területen a teljes szabadság híve volt. mindez nem jelentett szabadosságot, csupán a tanulási kényszer ellen tiltakozott.

Pedig maga Neill meglehetősen köznapi pályafutásnak nézett elébe, apja iskolájában tanult, s családja nem tartotta különösebben tehetségesnek. Néhány konfliktusokkal terhelt segédtanítói esztendő után ott is hagyta a pályát, majd elvégezte az egyetemet. Előző rossz tapasztalatai miatt Neill az egyetem elvégzése után nem kívánt tanárként dolgozni, és 1912 és 1914 között Londonban enciklopédiaszerkesztőként és újságíróként tevékenykedett, ám egy jelentős személyes behatás nyomán, Homer Lane-nel való megismerkedése révén pályafutása más irányba kanyarodott.

Lane, aki Neill pszichoanalitikus is lett, egy önkormányzattal működő kísérleti iskola alapítója volt és szemlélete sokat segített Neill kibontakozásában. Neill pedig a világháború kitörése után egy kis skót falu iskolaigazgatója lett, melynek szellemiségéről elég annyi, hogy vezetője így nyilatkozott: „félelem hiánya a legfontosabb dolog, ami egy gyerekkel történhet”

A szereteten alapuló fegyelemben hitt. A társas viselkedés szabályait és a kihágásokért járó büntetéseket a heti gyűlés határozza meg, ahol minden gyereknek és felnőttnek egy szavazata van.

Az igazgató olyan személyeket választott maga mellé tanítónak, akiknek személyes varázsuk van, személyiségükből fakadóan tudnak hatni másokra, az adás-kapás erejével.
Minderről egy könyv megjelent, ma is kapható. Summerhill – A pedagógia csendes forradalma címmel 2000-ben jelent meg Barta Judit fordításában. Bár három kiadást ért meg, nem vert fel különösebben nagy port, nem igazán számít sikerkönyvnek.

Mindazonáltal szemlélete mindenképpen útmutató azok számára, akik őszintén keresik a hagyományos iskoláztatástól eltérő megoldásmódokat, és hisznek abban, hogy gyerek és tanára összenőhet a bizalom és együttműködés kreatív színterein.

2013. 11. 06.


Kapcsolódó anyagok

Eddig ismeretlen neuro-immun axis

A machiavellizmus lélektana - a könyörtelen taktikusok

Gyökérgümőkből antibiotikumok

Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

A szomato-pszichoterápia szemléletében a test és az elme nem különválasztható jelenségek, hanem egyazon dolog, a testelme két aspektusa. Ám ebben a szemléletben mégis a test az elsődleges, a „bölcsebb fél”: a test, a testi élmény biztosíthatja a biztonság, az önbizalom, az önkontroll és a lelki gyógyulás és öngyógyítás lényeges elemeit az egyén számára.

Tovább


O tempora, o mores!

Steven Pinker Az erőszak alkonya című könyve nemzetközileg is jelentős hozzájárulás a globalizálódó világ civilizációjának megértéséhez. Magyar nyelvű megjelenése azt ígéri, hogy nálunk is többen éreznek hajlandóságot egy effajta átfogó értelmezéshez.

Tovább


Ha gyógyítani akarunk, akkor hallgassunk a megérzéseinkre is!

„Vidéki orvosként ilyen díjat kapni, óriási elismerés. Igaz: nekem a legfőbb kitüntetés a beteg, a hozzátartozó mosolya”— vallja az Év Onkológusának választott dr. Bánhegyi Róbert János, a Békés Megyei Központi Kórház Onkológiai Centrumának osztályvezető-helyettes főorvosa, aki két fontos dolgot tart mindig szem előtt: a beteget, a daganatos betegséget mindig holisztikusan kell megközelíteni és tudni kell örülni az apró sikereknek is. A fiatal orvos csaknem háromezer szavazattal lett a legelismertebb doktor, ami rekord a díj történetében. Pedig, ahogy ő mondja: vidékről mindig sokkal nehezebb az érvényesülés.

Tovább


Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Az asszertivitás útjai, avagy mit tanulhatunk Neilltől?