TARTALOM

 VISSZA

 


A „Tudomány” és a tömeg


A „Tudomány” és a tömeg

| |
 

A nagy gondolkodókat időtlen idők óta foglalkoztatja a társadalmi valóság megragadása, megismerése, a társadalmi haladás, jobbító szándék ösztönzi őket.
A szellem- és művészettörténet különböző korszakai szorosan együtt haladnak a tudományos fejlődéssel. A vallás és teológia a 18. századig rányomja bélyegét filozófiára, melyből azonban a modern kor hajnalán a társadalomtudományok kiválnak.
Korunk meghatározó jellegzetes politikai-ideológiai áramlatai a 19. század elején születtek, s a Nagy Francia Forradalom korántsem makulátlan köpönyegéből bújtak elő.

A tudományos kutatás fejlődése, az egyre több rendelkezésre álló adat mind minőségi változást, tudományos forradalmakat, paradigmaváltásokat hoztak létre, előbb Angliában, majd az egész Európában végbemenő ipari forradalom után Franciaországban kirobbant a politikai-eszmei forradalom (1789–1799) is, mely jelentősen hozzájárult az európai rendszerek és társadalmak tőkés-polgári átalakulásához.

A 19 század elején a matematika, a fiziológia, az orvostudomány és a természettudományok mind-mind reális tudománnyá lettek. Ezt tekintve követendő példának, a pozitivista tudós elit úgy vélte, a folyamat átplántálható a filozófia, a politika és etika területére is, s ezáltal fölismerhetővé, kielemezhetővé válnak a társadalomra érvényes törvények. Hittek a társadalom számára előírható, újjáalakító elgondolások érvényességében, gyakorlati használatában, alkalmazhatóságában, a szociális tudományok fejlődését a reáltudományok struktúrájához igazítják. Saint Simon a társadalom átalakítására törekszik a pozitív tudomány alapján, s a szervezésre helyezi a fősúlyt. A szervezés elgondolásában még korlátlan fantaszta, aki európai tudósakadémia révén kívánja a világot megváltoztatni.

A pozitivista tudós nemzedék tagjai az egyénnel szemben a társadalom elsőbbségét hirdetik, követelve, hogy az egyén rendelje alá érdekeit annak. Így a pozitivizmus szelleme antiindividualista és társadalmi, „arra fog törekedni, hogy lehetővé tegye az egyénnek az összességgel való kapcsolatát, oly módon, hogy azt minden időben és helyen alkalmassá tegye az összességgel szemben kötelező szociális együttérzésre”(Comte).

A pozitivizmus jelentősége a társadalmi tényezők hangsúlyozásában rejlik, a társadalmat azonban nem biológiai, szerves megkötöttségében szemléli, hanem a maga intellektualizmusában azt hiszi, hogy a „Tudomány” szervezheti a tömeget, rábírhatja az egyéneket a társadalmi szempontok elismerésére.

Természetesen az a tudomány hivatott erre, amely magáévá teszi a „rend” és „haladás” feltételeit. Tehát nem az individualista XVIII. század „forradalminak” nevezett tudománya, melyben még oly sok a metafizikai jelleg, mely a népszuverénitás hamis dogmáját magáévá teszi, – hanem az új pozitivista irányzat fogja elvégezni a nagy feladatokat. A pozitivizmus a szellem nagyszabású kísérlete az irányban, hogy élet és értelem szintézisét megteremtse, hogy az új szociális helyzet problémáival megbirkózzék.

A szellem elhagyja a korlátlan spekulációk területét, tudatosan arra korlátozza magát, hogy az alkalmazott, reális tudományokon keresztül befolyásolja az élet menetét. Mindenekelőtt a modern kor nagy produktumával, a félelmetes Tömeggel kell foglalkoznia, azt kell szerveznie.

A társadalmi jobbító szándék Claude Henri Saint-Simon munkásságában is megnyilvánul, akit az első szociológusként, az ipari társadalom elméletének megfogalmazójaként, az utópista szocializmus előfutáraként tartanak számon.

Saint-Simon 1760-ban született Párizsban, és 1825. május 19-én halt meg. Munkássága szorosan összeforrt a természettudományok fejlődésével, hiszen társadalmi fiziológia szükségességét hirdette. Saint-Simon gróf a boldogságot a tudósok által irányított világban remélte megvalósulni.

NZS

2014. 05.17.

Kapcsolódó anyagok

Fekete mágia, avagy a halott anya feltámasztása

„ Ilyen hely nincs még egy a világon” - Tárgyak élete az MTA Művészeti Gyűjteményében

Ha értjük a terápiát, könnyebb a lelki teher

Hatékony orvos-beteg kapcsolat a betegszervezetek közreműködésével

Az osztály, ahol beteg, orvos, szakdolgozó is figyelemre számíthat

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Tovább


A csók története

A filematológia az oszkuláció aktusával foglalkozó tudomány. Aki eddig nem ismerte volna e szavakat, a torontói professzor Marcel Danesi Csók története című ismeretterjesztő könyvéből megtudhatja, hogy a bizony léteznek tudósok, akik folyamatosan bővítik a csók témájáról felhalmozott tudományos ismereteket. Elmondása szerint a szerző csupán erre az egyszerűnek tűnő kérdésre kereste a választ: “Miért tartjuk ezt a nem higiénikus aktust gyönyörűnek és romantikusnak?”

Tovább


A kifutó veszélyei

Az evészavarok az elmúlt évtizedben kitüntetett figyelmet kaptak a pszichiátriai szakirodalomban. Ennek fő oka, hogy az anorexia nervosa és a bulimia nervosa viszonylag gyakori mentális betegségekké váltak, de újfajta evészavarokról (például: izomdiszmorfia, orthorexia nervosa, purgáló zavar) is egyre több kutatás születik.

Tovább


A „Tudomány” és a tömeg