hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A Tao és Jung


A Tao és Jung

| |
 

139 éve, 1875. július 26-án született Jung, a nagy svájci pszichiáter, Freud tanítványa, az analitikus lélektan megteremtője, az álomanalízis egyik legjelentősebb úttörője. Nevéhez köthetők az olyan fogalmi újítások, mint a két nagy személyiségtípus (az introvertált és extrovertált személyiség), a komplexus általános fogalma, a szinkronicitás leírása, az archetípus fogalma, nem beszélve a kollektív tudattalan fogalmának bevezetéséről a szellemtörténetbe.

Munkásságát kötetnyi irodalom dolgozta már fel, ám mint minden nagy gondolkodó esetében, e nagy pályamű újabb és újabb vetületeire, értelmezési lehetőségére vélhet rábukkanni a tudós és hálás utókor.

Tudvalévő, hogy Jung volt az első modern pszichiáter, akinek gazdag életművében a spirituális elemek dominanciája figyelhető meg, s tárgyát, az emberi pszichét vizsgálva egyre inkább a keleti vallásfilozófiák birodalmában találjuk magunkat.

David Rosen könyvet írt Jung és a Tao – Az integritás útja címmel, melyben újfajta megközelítését nyújtja a nagy tudós életművének. A könyv elemző alapvetés arról, hogy Jung valójában taoista volt. Erről tanúskodik élete is. „Életem a tudattalan önmegvalósításának története”- nyilatkozta.

Maga a Tao, a taoista filozófia a keleti világkép alapköve, mely alapjaiban különbözik a nyugati, a jó és rossz harcos ellentétpárjára épülő gondolkodásmódtól és viszonyrendszertől. A Tao maga a természet alaptörvénye, a mindent átható erő, melynek képzete számos kultúrában föllelhető. Például a görögben ez a logosz, a hinduizmusban a dharma.

Hogy mi a Tao? A Tao, az út, egyetemes világtörvény, melynek ismerete a földi lét egyetlen célja lehet.
A taoizmus az én átformálását helyezi a középpontba, az akarat elvetésével, a testi-lelki tisztasággal, a természetes és spontán létmóddal ért egyet. Jung útja a mély-én felfedezésében, az individuációban és az ego visszaszorításában ugyancsak ezt a választ sugallja az élet nagy kérdései tekintetében.


„Van azonban elérhető cél is, ez pedig az egyéni személyiség fejlesztése és megérlelése. És mivel meg vagyunk róla győződve, hogy az egyén az élet hordozója, az életet szolgáltuk, ha sikerült egy fát is gyümölcsözővé tennünk az ezer terméketlenül maradt között. Aki azonban arra törekszik, hogy mindent fölneveljen, ami csak nőni akar, hamarosan rájöhet arra, hogy mindig a gyom nő a leggyorsabban, és hamarosan elborít mindent. Ezért gondolom, hogy a pszichológiának az a legnemesebb feladata jelenünkben, hogy az egyén fejlődésének célját szolgálja szakadatlan. Igyekezetünk a természet igyekezetét követi abban, hogy az egyén kibontakoztathassa élete teljességét, hiszen az élet is csak az egyénben lelheti meg értelmét, nem pedig az aranyozott ketrecben gunnyasztó madárban.” – írta a nagy bölcselő.

NZS
2014. 07.23.


Kapcsolódó anyagok

Pazopanib indukálta egyoldali posterior reverzibilis encephalopathia szindróma

Különböző ápolói munkarendek hazánkban és egészségre gyakorolt hatásaik

Titán-dioxid nanorészecskék szubakut légúti adagolásával kiváltott elektrofiziológiai eltérések és általános toxicitás patkányban

A szkizofrénia multilókusz genetikai vizsgálata az idegfejlődés és az immunrendszer zavarának oki szerepére utal(hat)

A családorvosok alvási apnoéval kapcsolatos ismeretei és attitűdjei. Megvalósul-e az OSAS szűrése a járművezetők egészségi alkalmasságának vizsgálata során?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet

Tovább


Csecsemők a szeméttelepen

Diszfunkcionális családok: amikor több a torzulás, mint a szépség. Ahol a legjobb esetben is csak nő a gyerek, mint a gomba. „Mégis felnőttünk valahogy”, szokás mondani. Na igen, felnőttünk. Hiszen nő a gyerek, mint a futónövény, kapaszkodik a betonfal repedésein a fény felé.

Tovább


Személyes nekrológ Láng István akadémikusnak (1931-2016)

Még nem láttam embert ennyit dolgozni, pedig körülbelül hatvan éves korodtól kezdve emlékszem rád. Olyan szép ritmusban csináltad, hatékonyan, látszólag könnyedén és megállás nélkül. Sokat segített ebben az alaposságod és a taktikai érzéked: gondosan megterveztél mindent, óvatosan, előrelátóan. A napi rutinodnak éppúgy része volt az aktuális ügyek intézése, mint az 5 évvel későbbi események előkészítése.

Tovább


A kézműves fotográfia

Különleges fotókiállítás nyílt Szentesen december 3-án a Tokácsli Galériában. A Fridrich János emlékkiállítás megidézi a régmúlt városi fényképészeinek világát, és bemutatja a régi technikák továbbélését is.

Tovább


A Tao és Jung