TARTALOM

 VISSZA

 


A reneszánsz csillaga


A reneszánsz csillaga

| |
 

Albrecht Dürer az egyik legnagyobb művészek egyike volt, egy személyben alkotó és elméleti szakember is, a német reneszánsz csillaga. Nürnbergben született, 1471. május 21-én. Festőként, grafikusként és könyvkiadóként műveinek esszenciáját oltárképei, vallásos témájú festményei mutatják, ám mindeközben számos önarcképet rézkarcot, portrét és könyvillusztrációt is készített.

Magyar származását ő maga írta meg autobiográfája elején, az általa említett származási hely: „Eytas” község, valójában a törökök által elpusztított Ajtós nevű helység volt, mely Gyula mellett feküdt. Nem véletlenül nevezet magát alkalmasint Thürer-nek, azaz Ajtósinak.
A késő gótika gyakorolt rá jelentős hatást, ennek nyomait láthatjuk Apokalipszis sorozatán is. Más műfajok terén is jelentős alkotó volt, a rézmetszés magasiskoláját nyújtotta: mesterségbeli tudásával képei szinte festői élményt nyújtanak árnyékolástechnikája révén. Több mint száz rézmetszetét ismerjük.

Albrecht Dürer egyike azon kevés művészeknek, akik legalább annyira híresek rajzai és karcai, mint festményeik révén. Ismert metszetei, mint “A lovag és a halál“, “Melankólia“, “Szt. Jeromos szobájában”, “Az Apokalipszis négy lovasa” legalább annyi reprodukcióban forognak közkézen, mint akármelyik mester festményei.
Dürer fölmenőihez hasonlóan az ötvösmesterséget tanulta ki apja irányítása mellett. Ahogy írja hitvallásban: az élők képmásának megörökítése ás Krisztus életének formába öntés lebegett szemei előtt.

A kor szokásainak megfelelően az ifjú vándorútra kelt, hogy tapasztalatokat, pártfogókat leljen. 1490-ben indult vándorútra, Kollmar, Nürnberg, Bázel majd Velence az úti cél. Inaséveiben mestereket keresett magának, s neves könyvkiadók bízták meg különböző alkotások illusztrálásával. Első metszetei Szent János jelenései volt, páratlan szorgalommal és odaadással, természettanulmány alapján készített metszetek születtek keze alatt 1497-ben. Az idő múlásával a technikai tökéletesség mellett kibontakozik különleges emberi mélysége és problémaérzékenysége is műveiben.
Ezzel együtt német területen szinte ő az egyetlen képzőművész, aki a művészeti ág szabályszerűségeit kutatja, s írásokkal jelentkezik e téren. elméleti és tudományos, művészetelméleti munkásságát itáliai utazása és humanista műveltségű patrícius barátja, Willibald Pirckheimer ösztönözte.
Második itáliai látogatásakor már a kor nagyhatású művésze, akinek a reneszánsz formanyelv nyújtotta számtalan lehetőség a kisujjában van. Befolyásos pártfogóra lel Miksa császár személyében, és Luther munkássága is megérinti.
Ám a ragyogó pályát betegség töri ketté. Ahogy Ralph H. Major: A végzet katonái c. könyvében olvasható:

"Nyolc éven keresztül szenvedett a hidegrázástól és a láztól és semmi gyógymód nem segített. Arca csonttá soványodott, válla meghajolt, arcszíne szürke lett és úgy lefogyott, hogy hosszú haját, nagy büszkeségét, le kellett vágatnia. Művészi munkáját nem tudta folytatni. A halál után vágyódott, mint a szenvedéseitől való megváltás után. Halála hirtelenül következett be 1528-ban és Dürer megtért apáihoz. Malária volt halálának oka, de a betegség többet is elvett tőle életénél – elragadta tőle művészi álmainak beteljesülését.

Alkotó korszakának csúcsán sújtotta a kór, s ha tovább élhetett és dolgozhatott volna, ez bizonyára nem maradt volna hatás nélkül a művészet történetére. Albrecht Dürer orvosai nem tudtak a betegség ellen semmit sem tenni – abban a korban egyik orvos sem. Száz évvel később az Újvilág ajándékozta meg a malária gyógyszerével a világot – sőt nem csupán gyógyszerével, hanem kigyógyításával is.”

Halálakor Európa-szerte híres művész, és Willibald Pirckheimer helyezteti sírjára a táblát: „Mindaz, ami Albrecht Dürerből halandó volt, e domb alatt van eltemetve.”


NZS
2014. 05.21.


Kapcsolódó anyagok

What the Future?

Színházi társasjáték a mélyszegénységről

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A megtartó forma

Nagy Bernadette kettős életet él. Dettiként évtizedekig az Írók Boltja művészeti vezetője volt, a mai napig tulajdonosa, Nadeként pedig 2004. óta készít geometrikus absztrakt stílusú digitális képeket, amelyeket időnként fotókkal párosít, így például Kassák, Bartók, Hitchcock arcképével, vagy Caravaggio, Schöffer művével. Monokróm festményeket is alkot. Rendszeresen részt vesz a MET csoportos kiállításain és az Arnolfini Mini Mail Art online tárlatain. Legutóbb a Nyitott Műhelyben láthattuk 108 színfogó című kiállítását.

Tovább


A reneszánsz csillaga