hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A Nyugat halála


A Nyugat halála

| |
 

A Nyugat folyóirat Babits Mihály halálával szűnt meg, egész pontosan 1941. augusztus 1-jén, a nagy költő halála előtt három nappal került az olvasók kezébe a Nyugat utolsó száma.

S ezzel meg is szűnt az az erő, mely az elmaradottnak tartott magyar irodalom becsatornázását szorgalmazta a nyugati irányzatokba, és segítette a 19 század új stílusirányzatainak hazai érvényesülését.

A kor legnagyobb hatású folyóirata maga köré gyűjtötte a nemzet legtehetségesebb íróit, költőit, ezt a holduduvart melyet sokféle világnézeti arculata ellenére a közös ellenség forrasztotta egybe, a konzervativizmus. A vad támadások ellenére is a színvonalas kiadvány meg tudta védeni magát, és biztosította fennmaradását az I. világháború után is.

Az alapításról ezt írta Fenyő Miksa: „A Nyugat nem légüres térben jött létre, – vagyis aki meg akarja írni történetét, az nem kezdheti azzal, hogy ekkor és ekkor összeült a Royal-kávéházban Osvát Ernő Fenyő Miksával és a második »fekete-pohárnál« – Osvátnál nyilván a harmadiknál, elhatározták, hogy folyóiratot alapítanak. Nem. A történetírónak messzebbre kell visszanyúlnia, s képet írni azokról a múlt század végén, a század elején megvolt politikai, kulturális és szociális viszonyokról, melyek determinálták a Nyugat létrejöttét, – még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes világossággal a Nyugat alapítói előtt.”

Tehát a Nyugat indulása, megalapítása korántsem volt előzmény nélküli: olyan korábbi periodikák, mint az Új Magyar Szemle, Új Figyelő is hatást gyakorolt a szemléletére, és a Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság köré gyűlő baloldali és polgári radikális tábor hatása is felfedezhető.

Végül 1908. január 1-jén alakult meg a lap, de már 1907 karácsonyán olvasható volt az első szám. Az „első nemzedék” írói Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Ady Endre, Kaffka Margit munkásságukkal a Magyar irodalom európaibbá tételét kívánták szolgálni a folyóirat révén, ezt tükrözte az újság neve is. Az új lap kritikusai, szerkesztői, műértői Ignotus Pál, Osvát Ernő, Schopflin Aladár, Fenyő Miksa, Ambrus Zoltán és Hatvany Lajos voltak, a szerkesztőkhöz később csatlakozott Kaffka Margit, Gellért Oszkár és Cholnoky Viktor, majd Juhász Gyula, Balázs Béla és Kosztolányi, Babits, Szép Ernő és Tóth Árpád. És a nagy irodalmi felfedezett is bekapcsolódott a munkásságba, Móricz Zsigmond.

A húszas években már a folyóirat a realista és poszt-expresszionista irányt követte, és az alkotói kör kiszélesedett, olyan művészekkel bővült, mint Weöres Sándor, Gelléri Andor Endre, Áprily János vagy József Attila. A szerkesztők emelett hivatásuknak tekintették a trianoni határokon kívül rekedt tehetségek – például Tamási Áron – gondozását, felkarolását is.

A Nyugat voltaképpen minden politikai erő számára irritáló értékrendet és ellenható erőt képviselt - Kun Béla rendszere számára a polgári eszméket hangoztató folyóirat nem volt elég forradalmi, a Horthy-féle ellenforradalom viszont felforgatónak találta - és csupán Hatvany Lajos Nyugat Kiadóvállalatán, majd Móricz Zsigmond anyagi támogatásán múlott, hogy 1941-ig fenn tudott maradni.

A harmincas évek elején a Nyugat harmadik generációja lépett színre, mely a lap arculatát is megváltoztatta. A korábbinál jóval inkább előtérbe kerültek a versek, melyek olyan költők tollából származtak, mint Jékely Zoltán, Weöres Sándor és Dsida Jenő.

Szerb Antal és Szabó László vitte az esszét, a Horthy-korszak társadalmi kérdéseire és embertelen viszonyaira reflektálva.

A huszadik század első felének majd minden tehetsége megnyilvánult lapjain, és szellemisége jótékonyal oltotta be a magyar kultúra termőtalaját, humánuma, szellemi igényessége és kiegyensúlyozott nyitottsága máig ható példa a kultúra fogyasztó nemzedékek előtt, és a média minden orgánuma számára.

NZS


Kapcsolódó anyagok

Gyógyszer vagy szemránckrém: A közvetlen lakossági gyógyszerellátást végző gyógyszertárak honlapjainak tartalomelemzése

Opioidfüggetlen és opioid által közvetített fájdalommoduláció

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


A Nyugat halála