George Sandra úgy is tekinthetünk, mint a nőmozgalom előharcosára. Férfineve ellenére nő volt, akárcsak számos angol írótársa, akik férfinévvel kívántak betörni a literatúra férfiak uralta világába. Sem George-nak, sem Sandnak nem hívták, valódi neve Aurore Dupin volt. Témáit és stílusát tekintve alkotásainak zöme a romantikához, a vadromantikához sorolható, ám mint íróművész, saját élettörténetének feltárásában hiteles realistaként jeleskedik. Legendák és botrányok övezték életét, s mindezek leghitelesebb forrása ő maga volt. Az Életem története című önvallomásában regényes formában örökítette meg az általa bejárt utat úgy, hogy a romantikus részletek ellenére a tények tekintetében hiteles forrásnak tekinthető. Szerelmi viszonyaitól, szabados életstílusától, öltözködési szokásaitól visszhangos a korabeli társasági élet, anekdoták és pletykák főszereplője, közszájon forgó hősnő. Miután elvált Dudevant bárótól, több jelentős íróval ismerkedik meg, hosszú viszonyt folytat Alfred de Musset-vel. Később Chopint veszi szárnyai alá. Mindemellett az egyik legolvasottabb szerzője a kornak. Stílusa vonzó, Képzelete élénk, leírásai frissek, élvezetesek. Az egymással ellenséges viszonyt tápláló osztályok közötti kibékülést szorgalmazza. Romantikus történeteiben az elnyomottak és kitaszítottak szószólója, s így nem csoda, hogy nemcsak a feministák, hanem a korai szocialista mozgalom résztvevői is példaképüknek tekintik. A nagy orosz kritikus, Belinszkij így írt róla: „George Sand számára nincsenek arisztokraták, se plebejusok, csak emberek vannak, és ő megtalálja az embert a társadalom minden osztályában. Szereti, együtt érez velük, büszke rájuk és megkönnyezi őket." Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta meg olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen előharcosa volt a nők egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hőseit, szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. Leveleinek pedig nagyon sok a magyar vonatkozása, levelezett Liszt Ferenccel, de Kossuth Lajossal is! Idézetek: "A nők haragja tovább tart a bánatuknál." "Akiben van bátorság magába zárni a fájdalmát, jobban felvérteződik ellene, mint aki panaszkodik." "Nagyon kellemes, ha egy szép lány szeret, de rájössz majd, hogy a csúnya lány barátsága meg hasznos, mert a csúnyák önzetlenek, és nem ismerik sem a haragot, sem a gyűlölködést." "Nincs csúnya hely azok számára, akik felismerik Isten teremtményeiben a jót és szépet. Kétségbeesésünk, amikor elvesztünk egy szeretett lényt, gyakran titkolt ön-szeretetünkből fakad, meg gyávaságból, hogy most oly feladatokkal kell szembenézni, amelyet az ő távozása okozott. E fájdalom egy része jogos, a másik nem, és küzdeni is kell ellene, bármily természetes legyen." "A leghitetlenebb szofisták is inkább Isten létét tagadják, mint azt, hogy ő minden tökéletesség, minden tudás és minden szeretet eszménye és megvalósulása. Márpedig hogy adhatna a tökéletesség életet a rossznak, a tudás a hazugságnak, a szeretet a gyűlöletnek és romlottságnak? Az ördög léte csupán mese az emberiség gyermekkorából, abból az időből, amikor a természet világának rontása és csapásai láttára a föld félénk gyermekei azt hitték, hogy két isten van, két teremtő és mindenható szellem, az egyik minden jónak, a másik minden gonosznak forrása; két szinte egyenrangú elv, hiszen Iblisz uralmának számtalan évszázadokig kell tartania, és csak az egek magasságában vívott rettenetes harcok vetnek neki véget." "Az egyenlőség szent, ez az emberek atyjának akarata, az emberek kötelessége pedig, hogy igyekezzenek megvalósítani egymás közt. Amikor a népek még komolyan ragaszkodtak hitük szertartásaihoz, az úrvacsora volt az egyenlőség egyetlen formája, amelyet a társadalmi törvények lehetővé tettek. A szegények és a gyengék vigaszt és a vallás ígéretét találták benne, ami megsegítette őket, hogy nehéz napjaikat elviseljék, és jobb jövőt reméljenek utódaiknak. Örök értéket az emberiség a Teremtő lényéből merített." "A zene a legtitokzatosabb és legemelkedettebb dolgokat is elmondja, amit a lélek érez és megálmodik. Az eszmék és érzések magasabb rendjét fejezi ki, mint az emberi szó. A végtelent tárja fel." "A női hiúság sosem bocsát meg." "Mindnyájunkban ott dereng az igaz és jelenlevő élet emléke, valahányszor egy kínos álom a képzelet és őrjöngés világába vet minket. Küszködünk az éjszaka agyrémei és rettenetei ellen, s közben érezzük, csak lidércnyomás az egész, és erőlködünk, hogy felébredjünk; de mintha egy ellenséges hatalom ragadna meg újra és újra, hogy visszalökjön a borzalmas tehetetlenségbe, ahol egyre gyászosabb képek, egyre gyötrőbb fájdalmak ostromolnak és kínoznak." "A szerelem a leggyengébb lénynek is erőt ád. Isten nem akarja, hogy az ember megtagadja a való élet érzéseit és tudatát, és túlságosan gyakran egy eszményi világ bizonytalan szemléletébe emelkedjék. Az effajta mámort a gőg és a tétlenség büntetéseként, őrület és dührohamok követik. Nem a kicsapongás féktelensége, hanem az együttélés egyszerű öröme kapcsol legszorosabban a nőkhöz." NZS