hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A nevetés evolúciója


A nevetés evolúciója

| |
 

“Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az, amelyen nem nevettünk.” Chamfort (1741–1794)

Az emberi nevetés evolúciós vívmány, Darwin szerint olyan válaszreakció, melynek a faj fennmaradásában fontos szerepe lehetett.Olyan jelenség, mely úgy tűnik, független a kultúrától. Nevettek a görög istenek és számos archaikus teremtésmítoszban a világ éppenséggel a kacagás aktusa által teremtődött. Ám a zsidó-keresztény Isten nem nevet. A mohamedán sem. A katolikus egyház nem szereti a viccet, a felszabadult kacajt és mulatozást. Mindez az olyan pogány rítusok velejárója, mint a karnevál és a természet megújulásának ünnepei.
Köztudomású, hogy a mosoly és a nevetés nem egy tőről fakad. Az emberi mosoly kezdeménye valamennyi főemlősnél megtalálható. Primitív formájában a csimpánzoknál az úgynevezett félelemgrimasz, mikoris az ajkak a fogakról visszahúzódnak, és zárva marad a száj. Ez a vicsorgás, vigyorgás általában a félelemből ered és a magasabb rendű fél megnyugtatására szolgál, tehát rejtett alárendeltségi érzés húzódik mögötte, a nevetés azonban, ami alapvetően közösségi cselekvés, bizonyos agresszióból eredeztethető.
Egyes elméletek szerint az arckifejezés visszahat az érzelmekre és maga a kifejezés különbözteti meg érzelmeinket. A kifejezés maga beindítja a megfelelő kémiai reakciókat…
Arisztotelész meghatározása szerint az ember az egyetlen élőlény, amelyik nevetni tud, nevezhetnénk ezért talán nevető állatnak.

Freud pedig azt állítja, hogy a tudatalattiba szorított, főként szociális tartalmú fölösleges pszichikus energiák levezetésére szolgáló biztonsági szelep. Tőle származik a vicc első pszichológiai megközelítése, A vicc és viszonya a tudatalattihoz című esszéjében elemzi a nevetés lélektanát. Szerinte a fölény és illetlenség a mozgatórugója. A legújabb amerikai kutatások szerint a homor a világ normális működésének ártatlan megsértéséből fakad. Bergson tanulmányában kifejti: a nevetés mindig büntetés, és mindig másokra irányul. Feladata elsősorban az, hogy megalázza, és ezzel megfélemlítse az embereket.

Az állatok

Különös állatkísérletek segítségével kutatják a nevetés fejlődését brit tudósok: azt vizsgálják, milyen hangokat adnak ki csiklandozás közben az állatok.
Marina Davila-Ross, a Portsmouth-i Egyetem kutatója már évek óta foglalkozik a témával, miután felfigyelt arra, hogy például a gorillák "nevetése" mennyire hasonlít az emberekére. Kollégáival először emberszabású majmokat csiklandozott, hogy összehasonlíthassa az általuk kiadott hangot az emberi nevetéssel.

A kutatás során - amelyről tanulmányt is megjelentettek 2009-ben a Current Biology című szaklapban - számos akusztikai hasonlóságot dokumentáltak. Arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az emberszabású majmok és az ember nevetésének közös evolúciós eredetére utalnak. A kutatást vezető Davila-Ross szerint így elmondható, hogy a nevetés legalább 30-60 millió éves.
Az állatok nevetése más tudósok fantáziáját is megmozgatta. Jaak Panksepp, aki jelenleg a Washingtoni Állami Egyetem állatorvosi karán tanít, évekkel ezelőtt egereken kezdett el kísérletezni.

A rágcsálók csiklandozása még a kutató számára is meglepő eredményt hozott: az állatok egészen magas - az emberi fül számára nem hallható - cincogó hangot adtak ki, ugyanolyanokat, mint amikor egymással játszottak. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy kutatásaik során a nevetés egy ősi formáját fedezték fel.

A különböző fajok reakcióit vizsgálva többet tudhatunk meg a nevetés evolúciójáról - magyarázza a kutató, aki úgy hiszi, a nevetés fejlődése és a pozitív kommunikáció szorosan összefügg. A pozitív kommunikáció pedig, mivel ösztönzi az egymással való interakciót, fontos szerepet játszhatott a kommunikáció fejlődésében.

MTI


Kapcsolódó anyagok

Útmutató szerzőinknek

Nagy kockázatú hypertoniás betegek telemedicinális gondozásának célvérnyomás-elérést segítő és vérnyomás-variabilitást csökkentő hatása. HIRIHYP_TELEMED MHT

Az antihipertenzív kezelés hatását befolyásoló tényezők eredményességének vizsgálata (CONADPER-HU)

Hol vannak a „vérnyomásgének”?

A hypertonia kezelése szívelégtelen betegekben: a 2016-os európai és a 2017-es észak-amerikai ajánlás összevetése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A gyógyító alkotói láz – Beszélgetés M. Kecskés András pantomimművésszel

A pantomim, a mozgásművészet és színházművészet elemeit egyesítem. Például jellegzetes pantomimes eszközöket használok elvont fogalmak kifejezésére. Egyszerű példát említve, pantomimes alaptechnika a súly cipelésének megjelenítése, de ezt a lélek mázsás súlyának kifejezésére is lehet használni.

Tovább


Közös jelek, bábeli zűrzavar -- beszélgetés Boros Mátyás képzőművésszel

Régóta rajzoló ember vagyok, a családi legenda szerint a rácsos ágyban kezdődött. Az idők során akarva-akaratlanul kialakítottam olyan biztos pontokat, formákat, amelyeket rajzolás közben bármikor elő tudok venni.

Tovább


„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


A nevetés evolúciója