Baktay Ervin festőművész, művészettörténész, író
1890. június 24. — 1963. május 7.

Baktay Ervin igazán színes egyéniség volt. Neki köszönhető, hogy az indiai kultúra árnyaltabb képével idejekorán találkozhatott a magyar szellemi elit. S talán elsőként ő fogalmazta meg könyvében a keleti gondolkodás lényegét, összevetve azt a nyugatival, és egyfajta összetett értékelést téve lehetővé ezáltal. Jól ismerte az indiai bölcseletet, vallást, jártas volt a művészetek terén is.

Eredetileg úgy gondolta, festő lesz belőle, Hollósy Simon mellett tanult Münchenben. Ám közbeszólt az első világháború, mely szétzilálta a sorsokat. Korábbi orientalista tanulmányait a gyakorlatban mérhette meg, családi kapcsolatai révén került Indiába, ahol három évet töltött 1926 és 29 között. A tudós orientalista Kőrösi Csoma nyomdokain haladva indult el, és sorra felkereste tudós elődje útjának színhelyeit.
S az ind kultúra tolmácsolásában jeleskedett a továbbiakban is, melyhez élete során mindvégig hűséges maradt.

„A legtisztultabb hindu felfogás is azt vallja, hogy leghelyesebb, ha mindenki a maga mivoltának megfelelő úton jár és törekszik, s a hinduk legértékesebbjei ma is, mint régen, minden vallást, minden hitet nagyrabecsülnek.


A jó keresztényt sokkal többre tartják, mint az olyan hindut, aki a maga vallását nem követi, vagy képmutatással szennyezi be. A Szanátana Dharma megértői nem lehetnek türelmetlenek más vallások iránt, és nem táplálhatnak előítéleteket. Bármelyik vallást is követi hát az olvasó, igyekezzék legalább ebben az egy pontban magáévá tenni a hindu elvet: legyen türelmes és méltányos, ne ítéljen, amíg bele nem mélyedt magába a tárgyba, amíg át nem tekintette az ind szemlélet Örökérvényű Törvényének egész rendszerét. Ez csak addig tetszik bonyolultnak, míg részleteit külön-külön kiszakítva nézzük, de egyetemes és egységes értelmet kap, mihelyt az egészet felfogtuk.” – írja egyik művének fülszövegében.
Sokféle műfajban alkotott, s igyekezett tolmácsolni a hazai közönség számára ezt az addig idegen és elérhetetlen kultúrát. Baktay munkásságának egyik nagy érdeme, hogy Magyarországon olyan kedvező fogadtatásra talált India szellemisége. A neves orientelista jelentősen hozzájárult a kelet és nyugat intenzív párbeszédének kialakulásához, s ennek máig ható jelentősége van. Baktay Ervin három tucat könyve között találhatunk tudományos igényű munkát, a jógát népszerűsítő művet és fordításokat is.

Tudományos munkásságának kiteljesedéseként a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum helyettes igazgatója volt 1946-tól 1958-ig, nyugdíjazásáig. Az ő érdeme az indiai gyűjtemény modernizálása, újragondolása.
S mindeközben az indiai művészettörténet előadójaként generációk szemléletformálása révén lerakta a hazai buddhizmuskutatás alapjait, utat nyitott a tibetológia számára is.

Egész életében mély elismeréssel fordult Mahatma Gandhi függetlenségi törekvései és az "ahimszá", a "nem ártás" ősi indiai szellemisége felé. Még egy fontos családi szál jelzi a két kultúra összefonódását, Amrita Sher-Gil (Budapest, 1913. január 30. – Lahore, 1941. december 5.) magyar származású indiai festőművész Baktay Ervin nővérének gyermeke volt.

Az indiai Frida Kahlo-ként is emlegetett festőnőt a 20. század egyik legnagyobb modern festőjeként tartják számon, aki Indiában új festészeti irányzatokat hozott létre.


Baktay Ervin valóban egy ügynek szentelte életét, s gondolkodónak sem volt utolsó.

„Ezen a világon még semmi szép és jeles dolog nem jött létre filiszteri számítgatással és elkedvetlenítő körülmények olcsó latolgatásával. Ellenkezőleg: ami érdemeset valaha véghezvittek, mind olyan nekilendülésből, akarásból született, amely méltán kiérdemelhette a pápaszemes józanok elítélő véleményét.” -- írta.

NZS
2014. 06. 24.