TARTALOM

 VISSZA

 


A "karácsonyfa-opusz" művészete


A

| |
 

A művészet véleménye szerint arra való, hogy a maradandó emberi értékeket, a szépséget felkutassa, feltárja előttünk, s így terheinket megemelve, remélhetően jobb emberré tesz bennünket.

Családja a második világháború vége felé költözött Nagyváradra, innen szökött át 1947-ben Magyarországra. Egyetlen bőrönddel érkezett Pestre, ahol érettségi nélkül felvették az Iparművészeti Főiskolára. 1949-ben a grafikai tanszék átkerült a Képzőművészeti Főiskolára, itt szerzett diplomát. A főiskolán Hincz Gyula, Kádár György, Konecsni György és Koffán Károly voltak a mesterei, de erősen hatott rá Van Eyck, Kondor Béla és Szabó Vladimir művészete is.

Festőnek készült, majd tanulmányozta Rembrandt és Dürer rézkarcait, és maga is rézkarcokat kezdett készíteni. Folyamatosan dolgozott a műfaj teljes megújításán, hogy a korábbi egyhangú, fekete-fehér műveket a szivárvány színeiben pompázó, sodró lendületű, mégis nyugalmat és harmóniát sugárzó alkotások váltsák fel. Művein egyetlen apró négyzetmilliméter sem maradhat szabadon, minden helyet sajátos tündérvilágának városai és lakói, apró lényei, virágai, fái, csodanövényei népesítenek be (A művészet dicsérete, Beszélgetések a barátságról, Reneszánsz, Római ünnep, Brüsszeli vasárnap, Madarak kertje). Nem titkoltan mesevilágot ábrázol, hiszen ars poeticája szerint annyi gond, baj, bánat és szörnyűség vesz körül minket, hogy azt nem szabad még a művészetbe is beengedni.

Miközben az utóbbi évtizedek magyar művészetében a nonfiguratív vált egyeduralkodóvá, ő továbbra is ragaszkodik a hagyományos ábrázoláshoz. Kiválóan rajzol, megtanulta és tökéletesen ismeri a szakma legapróbb fogásait. Hagyományos, de nem régimódi művésznek vallja magát, ugyanakkor vállalja a "nagy gyerek" minősítést is; sokáig maga is készített például játékvonatokat, mozdonyokat, és gyűjti is a maketteket. A nyolcvanas évek közepétől újabb "szenvedélye" az ásványok gyűjtése, amelyek természet adta ragyogásukkal, színeikkel meghatározó hatással vannak rézkarcai színezésére. Szentkuthy Miklós nevezte okkal "karácsonyfa-opusz"-nak ezt a művészetet.

Az 1950-es évek végétől több mint száz egyéni és csoportos kiállításon mutatta be alkotásait Magyarországon és külföldön, köztük Rómában, Tokióban, Amszterdamban, Londonban, Los Angelesben, Hamburgban és Bécsben. 1966-ban és 1968-ban a Krakkói Grafikai Nemzetközi Biennálén nemzetközi első díjat kapott, képeit megvásárolta az egyik varsói múzeum. Grossnak legutóbb 2014 februárjában volt tárlata Budapesten, a Cultiris Galériában Varázslat címmel, ahol 17 alkotást, köztük rézkarcokat, ceruza-, tus- és ecsetrajzot vonultatott fel.

Munkásságáért 1955-ben és 1967-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott, 1987-ben érdemes művész lett, 1995-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2008-ban a Pro Urbe Budapest díjat, 2014-ben a Nemzet Művésze díjat vehette át. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

NZS
Forrás: MTI

2014. 11. 25.

Kapcsolódó anyagok

Teljes testes elektro­stimulációs tréning indirekt hatása a gátizmokra

Meta-analízis az Inkontinencia Asszociált Dermatitis prevenciójáról

Rossz hírek közlése a szemészetben, különös tekintettel a diabeteses retinopathiara

Veszélyes szépség - Egészségkárosító kockázatok a szépségszalonokban dolgozók körében

Alternatív tréningmódszer hatása a medencefenék izomzatra

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Mindenki a saját szenvedéstörténete felől ismerhető meg

Hegedűs Gyöngyit a Fragmentum csoportos kiállításon bemutatott művei alapján az orvoslás és a művészet kapcsolatáról, az alkotás funkciójáról és magáról a kiállításról kérdeztük.

Tovább


Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


A "karácsonyfa-opusz" művészete