TARTALOM

 VISSZA

 


A művészet keresése iránti fáradhatatlan életerő


A művészet keresése iránti fáradhatatlan életerő

| |
 

Miles Davis, a modern jazz történetének legjelentősebb és nagy hatású stílusújító egyénisége. Davis művészete a végtelen emberi magány megjelenítése, a végtelen világba vetett egzisztenciális szorongásé, mely mégsem nélkülözi a líraiságot, magányos messzeségből visszatekintve ez az emberi belvilág mégis feltárja titkait, különleges szépségű költői művészetet hagyva maga után.

E kiváló előadó zeneszerzőként és zenekarvezetőként is jeleskedett. Stílusmegújító és karizmatikus tehetségének köszönhetően munkássága nyomán felvirágzott a modális improvizációs játékstílus, a cool jazz. Kiemelkedő szerepe volt új utak kijelölésében, mint a jazz elektronikus hangzásvilágának és a jazz-rocknak a kialakítása. Nem volt még húszéves, amikor már együtt játszhatott Charlie Parkerrel.
Davis jelentős zenei karrier után a 70-es években váltott elektromos trombitára és egész zenéjét megújította a rockos hangzással.

Közismert alkohol- és drogfüggősége, minderről szabadszájúan önéletrajzában is beszámol. Az ötvenes években válik heroinfüggősége drámaivá, olyannyira, hogy személyesen nem vesz részt a zenei életben, igaz ugyan, hogy számos felvételt készít ebben az időszakban is.
Több sikertelen leszokási kísérlete után végül családi segítséggel, teljes elvonultságban úrrá lesz szenvedélybetegségén.

1955-ben tér vissza diadalmasan a Newport Jazz Fetivál keretében, ahol hatalmas sikert aratott a Round Midnight című számban elhangzott szólójával.
Pályája során számtalanszor újult meg művészete, és tért vissza a zenei élet élvonalába.
Világszerte föllelhető rajongótábora mellett a szakmában számos ellenséget is szerzett magának zárkózottságával, arrogáns viselkedésével, legendás undokságával.
Hatvannégy éves korában hunyt el. Ian Carr nekrológjában így emlékezett rá: „A lankadatlan intelligencia, nagy bátorság, integritás, becsületesség és a művészet keresése iránti fáradhatatlan életerő jellemezte, és kísérletei sohasem öncélúak.”

NZS


Kapcsolódó anyagok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


A művészet keresése iránti fáradhatatlan életerő