TARTALOM

 VISSZA

 


A modern védőoltások atyja



| |
 


1897. február 10-én a connecticuti West Hartfordban jött a világra John Ostrom Enders, a Hartford National Bank igazgatójának sarjaként. A humán érdeklődésű fiú a középiskola befejezése után, 1915-ben a Yale Egyetemre iratkozott be, de tanulmányait megszakítva 1918-ban csatlakozott az amerikai tengerészgyalogsághoz, ahol századosi rangban, pilótaként és repülőoktatóként szolgált.

Az első világháború után visszatért a Yale-re, ahol tagja volt a Delta Kappa Epsilon egyetemi testvériségnek és a Scroll and Key titkos társaságnak is. 1920-ban angol irodalomból diplomázott, de nem találta helyét a világban. Előbb ingatlanügynökként, majd tanárként képzelte el jövőjét. Ezért átiratkozott a Harvard Egyetemre, ahol az angol nyelvet és irodalmat tanulmányozta. A biológia iránti szunnyadó érdeklődését az egyetem orvostanhallgatóival kötött barátsága keltette fel, elhatározta, hogy beiratkozik a mikrobiológiai doktori programba.

A karizmatikus tanszékvezető, Hans Zinsser tanítványaként 1930-ban bakteriológiából és immunológiából PhD-fokozatot szerzett. Disszertációjában bebizonyította, hogy az anafilaxiás sokk (a legsúlyosabb allergiás reakció) és a tuberkulinra való hiperszenzitivitás (túlérzékenységi reakció) különböző jelenségek. 1930 és 1946 között a Harvard orvosi karán kutatott és tanított. 1935-ben adjunktusi, 1942-ben docensi kinevezést kapott. Elsősorban a baktériumok virulenciáját és a gazdaszervezet ellenállását vizsgálta.

Kutatásai új és alapvető ismereteket nyújtottak a tuberkulózisról, a pneumococcus-fertőzésekről és a bakteriális fertőzésekkel szembeni ellenállásról. 1938-ban emlősök vírusaival kezdett foglalkozni, szerológiai tesztet dolgozott ki a mumpsz vírus diagnosztizálására, bőrtesztet a vírussal szembeni védettség kimutatására, és bizonyította az inaktivált vírus immunizáló hatását, valamint fertőzőképességének gyengítését a csirkeembriókban való kitenyésztés révén. (A vírusok csirkeembriókban való tenyészthetőségére is ő jött rá.)

A második világháború alatt az amerikai hadügyminisztérium fertőző betegségekkel foglalkozó polgári tanácsadójaként dolgozott, szaktudásával néhány évig a haderőt is szolgálta.

1946-ban felkérték a bostoni Children's Medical Center gyermekkórház fertőző betegségeket kutató laboratóriumának létrehozására. Az emberi vírusbetegségekkel kapcsolatos kutatásokat, köztük a járványos gyermekbénulást okozó poliovírussal való kísérletezés vezetésével bízták meg. Akkor még azt hitték, hogy ez a vírus csak az idegsejtekben tenyészik, de Enders kételkedett ebben.

Első kísérleteiket a mumpsz vírusával végezték, de mivel a szövetkultúrában baktériumok is tenyésztek, próbálkozásuk kudarcot vallott. A röviddel korábban felfedezett penicillin nevű antibiotikum azonban megállította a baktériumok szaporodását, a vírusok tenyésztését viszont nem befolyásolta.

Ezt követően próbálkoztak a poliovírussal, amelyet először embrionális bőrsejteken, majd más szöveteken is sikerült kitenyészteniük. Az általuk kidolgozott szövetkultúra-módszer tette lehetővé a poliovírus tisztán és nagy mennyiségben történő vizsgálhatóságát. A poliovírus tenyésztési módszerének kidolgozásáért 1954-ben munkatársaival Thomas Wellerrel és Frederick Robbinsszal megosztott orvostudományi Nobel-díjat kaptak.

Felfedezésük utat nyitott a járványos gyermekbénulás elleni vakcina kifejlesztéséhez.
A polio elleni első szérumot 1953-ban Jonas Salk kísérletezte ki, az inaktivált vírust csak injekcióban lehetett beadni, Albert Sabinnak pedig 1954-ben sikerült megalkotnia a szájon át adható vakcinát. Enders munkásságát 1954-ben Albert Lasker-díjjal, 1963-ban az Elnöki Szabadság érdemrenddel is elismerték. Számos nemzetközi tudományos társaságnak, az Angol Királyi Akadémiának is tagja volt.
1985. szeptember 8-án, nyolcvannyolc éves korában halt meg a connecticuti Waterfordban.

Kapcsolódó anyagok

Holnaplányok

A terápiák társadalmától a teremtő vágyakig

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Holnaplányok

Borgos Anna azonban teljesen új, és eddig a nemzetközi irodalomban is mellőzött szempontból mutatja be ezt az érdekfeszítő, tanulságos és tragikus történetet: mégpedig a pszichoanalízis budapesti iskolájához kapcsolódó nők szempontjából.

Tovább


A terápiák társadalmától a teremtő vágyakig

Gerevich doktor sokrétű érdeklődési körére világít rá a jelen kötet tanulmányainak sokszínűsége a szakmán és annak határterületein belül és azon túl, továbbá azt is ábrázolja, hogy a pszichiátria és a pszichológia tudománya mennyire átszövi a hétköznapjainkat is és jelen van az élet minden területén, legyen szó pszichiátriai kórképek gyógyításáról vagy az ezirányú kutatómunkáról, esetleg éppen arról, hogy vajon hol a határ az egészséges és a beteg psziché között, mi jelent már devianciát vagy fogadható el a normalitás keretein belül.

Tovább


Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

A szomato-pszichoterápia szemléletében a test és az elme nem különválasztható jelenségek, hanem egyazon dolog, a testelme két aspektusa. Ám ebben a szemléletben mégis a test az elsődleges, a „bölcsebb fél”: a test, a testi élmény biztosíthatja a biztonság, az önbizalom, az önkontroll és a lelki gyógyulás és öngyógyítás lényeges elemeit az egyén számára.

Tovább


O tempora, o mores!

Steven Pinker Az erőszak alkonya című könyve nemzetközileg is jelentős hozzájárulás a globalizálódó világ civilizációjának megértéséhez. Magyar nyelvű megjelenése azt ígéri, hogy nálunk is többen éreznek hajlandóságot egy effajta átfogó értelmezéshez.

Tovább


A modern védőoltások atyja