TARTALOM

 VISSZA

 


A modern védőoltások atyja



| |
 


1897. február 10-én a connecticuti West Hartfordban jött a világra John Ostrom Enders, a Hartford National Bank igazgatójának sarjaként. A humán érdeklődésű fiú a középiskola befejezése után, 1915-ben a Yale Egyetemre iratkozott be, de tanulmányait megszakítva 1918-ban csatlakozott az amerikai tengerészgyalogsághoz, ahol századosi rangban, pilótaként és repülőoktatóként szolgált.

Az első világháború után visszatért a Yale-re, ahol tagja volt a Delta Kappa Epsilon egyetemi testvériségnek és a Scroll and Key titkos társaságnak is. 1920-ban angol irodalomból diplomázott, de nem találta helyét a világban. Előbb ingatlanügynökként, majd tanárként képzelte el jövőjét. Ezért átiratkozott a Harvard Egyetemre, ahol az angol nyelvet és irodalmat tanulmányozta. A biológia iránti szunnyadó érdeklődését az egyetem orvostanhallgatóival kötött barátsága keltette fel, elhatározta, hogy beiratkozik a mikrobiológiai doktori programba.

A karizmatikus tanszékvezető, Hans Zinsser tanítványaként 1930-ban bakteriológiából és immunológiából PhD-fokozatot szerzett. Disszertációjában bebizonyította, hogy az anafilaxiás sokk (a legsúlyosabb allergiás reakció) és a tuberkulinra való hiperszenzitivitás (túlérzékenységi reakció) különböző jelenségek. 1930 és 1946 között a Harvard orvosi karán kutatott és tanított. 1935-ben adjunktusi, 1942-ben docensi kinevezést kapott. Elsősorban a baktériumok virulenciáját és a gazdaszervezet ellenállását vizsgálta.

Kutatásai új és alapvető ismereteket nyújtottak a tuberkulózisról, a pneumococcus-fertőzésekről és a bakteriális fertőzésekkel szembeni ellenállásról. 1938-ban emlősök vírusaival kezdett foglalkozni, szerológiai tesztet dolgozott ki a mumpsz vírus diagnosztizálására, bőrtesztet a vírussal szembeni védettség kimutatására, és bizonyította az inaktivált vírus immunizáló hatását, valamint fertőzőképességének gyengítését a csirkeembriókban való kitenyésztés révén. (A vírusok csirkeembriókban való tenyészthetőségére is ő jött rá.)

A második világháború alatt az amerikai hadügyminisztérium fertőző betegségekkel foglalkozó polgári tanácsadójaként dolgozott, szaktudásával néhány évig a haderőt is szolgálta.

1946-ban felkérték a bostoni Children's Medical Center gyermekkórház fertőző betegségeket kutató laboratóriumának létrehozására. Az emberi vírusbetegségekkel kapcsolatos kutatásokat, köztük a járványos gyermekbénulást okozó poliovírussal való kísérletezés vezetésével bízták meg. Akkor még azt hitték, hogy ez a vírus csak az idegsejtekben tenyészik, de Enders kételkedett ebben.

Első kísérleteiket a mumpsz vírusával végezték, de mivel a szövetkultúrában baktériumok is tenyésztek, próbálkozásuk kudarcot vallott. A röviddel korábban felfedezett penicillin nevű antibiotikum azonban megállította a baktériumok szaporodását, a vírusok tenyésztését viszont nem befolyásolta.

Ezt követően próbálkoztak a poliovírussal, amelyet először embrionális bőrsejteken, majd más szöveteken is sikerült kitenyészteniük. Az általuk kidolgozott szövetkultúra-módszer tette lehetővé a poliovírus tisztán és nagy mennyiségben történő vizsgálhatóságát. A poliovírus tenyésztési módszerének kidolgozásáért 1954-ben munkatársaival Thomas Wellerrel és Frederick Robbinsszal megosztott orvostudományi Nobel-díjat kaptak.

Felfedezésük utat nyitott a járványos gyermekbénulás elleni vakcina kifejlesztéséhez.
A polio elleni első szérumot 1953-ban Jonas Salk kísérletezte ki, az inaktivált vírust csak injekcióban lehetett beadni, Albert Sabinnak pedig 1954-ben sikerült megalkotnia a szájon át adható vakcinát. Enders munkásságát 1954-ben Albert Lasker-díjjal, 1963-ban az Elnöki Szabadság érdemrenddel is elismerték. Számos nemzetközi tudományos társaságnak, az Angol Királyi Akadémiának is tagja volt.
1985. szeptember 8-án, nyolcvannyolc éves korában halt meg a connecticuti Waterfordban.

Kapcsolódó anyagok

Folyamatosan csökken klinikai vizsgálatok száma Magyarországon

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

O tempora, o mores!

Steven Pinker Az erőszak alkonya című könyve nemzetközileg is jelentős hozzájárulás a globalizálódó világ civilizációjának megértéséhez. Magyar nyelvű megjelenése azt ígéri, hogy nálunk is többen éreznek hajlandóságot egy effajta átfogó értelmezéshez.

Tovább


Ha gyógyítani akarunk, akkor hallgassunk a megérzéseinkre is!

„Vidéki orvosként ilyen díjat kapni, óriási elismerés. Igaz: nekem a legfőbb kitüntetés a beteg, a hozzátartozó mosolya”— vallja az Év Onkológusának választott dr. Bánhegyi Róbert János, a Békés Megyei Központi Kórház Onkológiai Centrumának osztályvezető-helyettes főorvosa, aki két fontos dolgot tart mindig szem előtt: a beteget, a daganatos betegséget mindig holisztikusan kell megközelíteni és tudni kell örülni az apró sikereknek is. A fiatal orvos csaknem háromezer szavazattal lett a legelismertebb doktor, ami rekord a díj történetében. Pedig, ahogy ő mondja: vidékről mindig sokkal nehezebb az érvényesülés.

Tovább


Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A modern védőoltások atyja