hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A láthatatlan ház lakója


A láthatatlan ház lakója

| |
 

Budapesti polgárcsaládból származott, magántanárok oktatták, többek között költészettanra is. Első versét, a Kun Béla, a nagy gazember kezdetűt kilencéves korában írta. Az első világháború idején és a Tanácsköztársaság alatt egy ideig Fiumében, azután Bécsben, majd Klosterneuburgban éltek. Iskolái is ennek megfelelően változtak, 1920-21-ben a Theresianumban tanult, végül a klosterneuburgi gimnáziumban érettségizett.

Már ekkor megmutatkozott sokoldalú tehetsége: kiválóan zongorázott, sportsikereket ért el, magyar költőket fordított németre, a Faustot magyarra. Érettségi után a bécsi egyetem orvosi karára járt, ebben az időben sokat utazott, járt Görögországban, Angliában, Dániában, Prágában, Párizsban és Isztambulban. Lenyűgözte a nyelvek sokszínű világa.
Az erősödő nácizmus elől 1938-ban Rómába menekült, ahol az olasz mellett megtanult spanyolul, norvégül és hollandul, nyelvtudása révén kisebb munkákhoz is hozzájutott. 1942-től már orvosi feladatokat is ellátott, disszertációkat írt és orvostörténeti tanulmányokat folytatott.

Amikor 1943-ban a németek rövid időre visszafoglalták Rómát, feleségével egy angol őrnagyot és másokat is bújtatott, mindketten részt vettek az antifasiszta ellenállásban.
A háború utáni években az amerikai hadseregnek dolgozott, majd Rómában a Római Magyar Akadémia orvosa lett. Gasztronómiai kalandozásai emlékét őrzi A római konyha című nagy sikerű kötete.

1952 februárjában érkezett meg Rio de Janeiróba, Parana államban, egy ólombányában lett felcser, sebész, szülész és gyerekorvos egyszerre, emellett tanított is. 1953 és 1956 között Sao Paulóban dr. Egberto Silva sebész segédorvosa volt, emellett portugál nyelvű egészségügyi lapot indított, Bécsben kiadatta Ex Ponto című kötetét, és bekapcsolódott a Kultúra című brazíliai magyar lap munkájába.

1956-ban megnyerte a brazil tévé Felső határ a csillagos ég című Bach-vetélkedőjét. A nyereményből a déli Santa Catarina állam egyik kis településén, a jórészt indiók és német telepesek lakta Dona Emmában vásárolt patikát, és építette fel a "láthatatlan házat", ahová családjával visszavonult. A településen gyógyított, kertészkedett, esténként orgonált, hallgatta a bennszülöttek varázslatos történeteit, és fáradhatatlanul írt.

1959-re elkészült a latin nyelvű Micimackó-fordítással, amely világszerte óriási sikert aratott, és rendhagyó módon még a bestseller-listákra is felkerült. Fanyarul bölcs életrajzi-szociológiai regénye, a Völgy a világ végén az 1963-as német, majd angol nyelvű kiadása után 1967-ben magyarul is megjelent, és napvilágot látott az Egy nap a láthatatlan házban című kötete is.

1970-ben agyvérzést kapott, jobb oldala lebénult, ám még betegen is mindennap olvasott magyar nyelvű könyveket. 1972. április 13-án a brazíliai Dona Emmában bekövetkezett halálát szívinfarktus okozta.

Forrás: MTI

Kapcsolódó anyagok

Nővér folyóirathoz benyújtott közlemények - a lektor szemszögéből

Egy kevésbé ismert probléma: az Inkontinencia Asszociált Dermatitis

A hatékony dolgozói teljesítményértékelési rendszerek

A roma kisebbség társadalmi befogadásának kérdése a Cseh Köztársaságban a kulturális és adaptációs modell szempontjából

Ki segít a segítőknek? - Demens betegeket gondozó ápolók pszichoszociális jellemzői

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Las Trece Rosas – Tizenhárom Rózsa

80 évvel ezelőtt, 1939. augusztus 5-én Spanyolországban – néhány hónappal a polgárháború befejeződése után – Franco tábornok parancsára a madridi Almudena temető keleti falánál kivégeztek tizenhárom fiatal lányt.

Tovább


What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A láthatatlan ház lakója