hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A kapitalizmus diszkrét bája


A kapitalizmus diszkrét bája

| |
 

Legnagyobb angol írónak is nevezett Daniel Defoe 1714 után, egy kalandokban bővelkedő életet lezárásaképpen csendesen és meghúzódva élt haláláig. Defoe kötöttáru-kereskedőből hosszú utazások után pamfletíró lett, részt vett a belpolitikai csatározásokban, felesége volt és hat gyermeke, egyik művéért még pellengérre is állították. Az írói pályával pedig ez idő tájt már önálló keresethez is lehetett jutni.

Amikor 1731. április 26-án, 62 évesen elhunyt, már jelentős irodalmi sikert mondhatott magáénak. A Robinson Crusoe, Defoe fő műve 1719 áprilisában jelent meg.

A regény cselekményéhez az inspirációt egy a valóságban is megtörtént esemény adta, nevezetesen egy angol matróz megmentése, aki megmentése előtt több mint négy évet töltött hajótöröttként egy csendes-óeáni szigeten.

Ez idő tájt pedig nagy kereslet mutatkozott a valós történetek iránt, a 18. század első felében az úti beszámolók, igaz történetek, naplók, önéletrajzok divatjának lehetünk szemtanúi. Megszületett a középosztály, és saját mindennapjairól, életéről, az élet apró tényeiről akart olvasni. Prózát, nem pedig költészetet.

Mint tudjuk, a regény egy olyan ember története, aki számos veszély, és megpróbáltatás után egyedül vetődik egy lakatlan szigetre. Defoe nem sok teret enged a romantikus érzelmeknek. Józan irányítását a dolgok felett, pragmatikus megközelítését minden problémának soha nem veszíti el a főhős: okos, szabványos és középosztálybeli minden személyes megnyilvánulása. Isten sem más, mint a Gondviselés, melynek működése során mindennek fölmérhető következménye van. A magány, elesettség, szenvedés és gonoszság felett itt győz a hit józan értelembe.

Tárgyilagos és józan a főhős minden morfondírozása önmaga felett. Ültet, ás, telepít, gondoskodik az ivóvízről, számolgatja a hordóit, berendezkedik a szigeten. A műben nincsenek kommentárok, az egész emberiség civilizációs gyarapodását érezhetjük a keresetlen egyszerűséggel kibontakozó történeten. A kegyetlen sors, a szenvedés, a kételyek mind csorbát szenvednek a törhetetlen józan észen. Egy bennszülött, Péntek személyében megkapja a társadalmi tagolódás élményét is, majd miután a civilizációs eredmények megváltoztatják, megtisztítják személyiségét is, világa szorgos kiépítése után, 28 év múltán megmenti egy hajó, és visszatérhet Angliába.

Vannak azonban más, kedvezőtlenebb megközelítések is, James Joyce szerint: „Ő a brit gyarmatos igazi prototípusa… Crusoe-ban megvan a teljes angolszász mentalitás: a férfias függetlenség, a tudattalan kegyetlenség, a kitartás, a lassú, ám hatásos intelligencia, a szexuális érzéketlenség, a számító szűkszavúság.”

NZS


Kapcsolódó anyagok

A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Atipikus Hirayama-kór: betegségkezdet a felső végtag proximalis részén

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Invazív -- Kiállításajánló

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt Szabó Beáta: Invazív című kiállításának megnyitójára. Időpont: 2018. április 17. 19:00

Tovább


Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Tovább


A kapitalizmus diszkrét bája