hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán


Úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán

| |
 

Tendzin Gyaco Tibet északkeleti részén, Takcerben született Lhamo Dhondrub néven egyszerű földműves családban. Két és fél éves volt, amikor felismerték benne Buddha földi alakját. A reinkarnációban hívő tibeti buddhisták ugyanis feltételezik, hogy minden dalai láma (a dalai tibeti nyelven óceánt, egyben bölcsességet, a láma tanítót jelent) egy gyermekben testesül meg újra, akinek kilétét a születésekor bekövetkező csodás jelenségek alapján lehet megállapítani.

1940. február 22-én lett a tibeti buddhisták vezetője, a lhászai Potala palota lakója. Tanulmányai végeztével, 1950-ben vette át a hatalmat, éppen akkor, amikor Kína "felszabadította" Tibetet, s neki alá kellett írnia a szerződést Tibet "visszatéréséről" a "Nagy Hazába". A kínaiak több jelképes politikai tisztségbe nevezték ki a fiatal dalai lámát, ugyanakkor hozzákezdtek a hagyományos tibeti társadalom és vallás felszámolásához. Emiatt 1959 márciusában Tibetben felkelés robbant ki, amelyet a kínaiak kegyetlenül levertek, s a dalai láma is csak nagy szerencsével tudott Indiába menekülni. A külvilágtól elzárt Tibetben megtiltották a vallásgyakorlást, a templomok és kolostorok nagy részét elpusztították, a felbecsülhetetlen értékű könyvtárakat felégették.

A dalai lámának az indiai kormány azzal a feltétellel adta meg a menedékjogot, hogy nem folytat politikai tevékenységet. Mégis kormányt alakított, majd 1963-ban deklarálta Tibet függetlenségét.Kína szerint a dalai láma a szeparatizmus támogatója, s erőszakkal akarja elszakítani Tibetet Kínától, ő azonban azt hangoztatja, hogy csak szélesebb autonómiát követel Tibetnek, s nem a terület elszakadását. Békés filozófiájának alapja ugyanis a türelem, a megértés, az erőszakról azt tartja, hogy ellentmond az emberi természetnek, és nem old meg semmit.

Indiában 53 mezőgazdasági és termelői települést hozott létre a Tibetből érkezett több mint százezer menekült megélhetéséért, iskolarendszert alakított ki, és számos kulturális intézményt avatott a hagyományos tibeti kultúra megőrzése érdekében. 1967-től külföldi útjain magas rangú politikai, vallási gazdasági és kulturális vezetőkkel találkozik, hogy hirdesse a szereteten és megértésen alapuló hitét.

Már régóta szorgalmazta, hogy a tibeti népnek szabadon választott politikai vezetője legyen. 2011 márciusában jelentette be, hogy visszavonul a politikától, lemond a kormány vezetéséről. A tibeti emigráns parlament 2011. április végén választotta meg Lobsang Sangay harvardi jogászprofesszort az emigráns kormány élére, aki augusztusban foglalta el hivatalát.

Ezzel véget ért az a több mint 350 éves hagyomány, mely szerint az első számú tibeti buddhista vezető egyúttal a tibeti kormányzat élén is áll.

A dalai láma számos kitüntetés birtokosa. 1989-ben megkapta a Nobel-békedíjat a Tibet felszabadítása érdekében minden erőszak elutasításával folytatott tevékenységéért, a kitüntetést a "világ valamennyi elnyomottja" nevében fogadta el. 2007-ben pedig a Kongresszusi Aranyéremre, az amerikai törvényhozás legmagasabb polgári kitüntetésére érdemesítették. Több európai város, köztük 2010 óta Budapest díszpolgára, több egyetem díszdoktora. 2009-ben Tom Lantos-díjjal, 2012-ben Templeton díjjal tüntették ki.

A dalai láma hajnali négy órakor kel, naponta legalább négy órát meditál, s - lépést tartva a korral - már közösségi portálokon is elérhető. A világ első számú buddhista vezetőjeként rengeteget utazik, hirdeti az ökumenikus egyetértést, a jóindulatot a környezet, Tibet és mindenekelőtt a világbéke érdekében.

Személyes varázsának hatására világszerte rengetegen tértek át a buddhizmusra. Hét alkalommal járt Magyarországon, először 1990-ben, legutóbb öt éve.
Mi az, ami a leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban?

"Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.

És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán"Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.
És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán."

Nagy Zsuzsanna
eLitMed.hu


Kapcsolódó anyagok

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Tovább


Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


Úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán