TARTALOM

 VISSZA

 


A bennünk élő félelem


A bennünk élő félelem

| |
 

1841. április 20.-án publikálták az első detektívtörténetnek számító művet, Edgar Allan Poe novelláját, melynek címe a Morgue utcai kettős gyilkosság.

Az emberben ősi félelmek lakoznak. tudja ezt mindenki, mert mindenki volt gyerek. A gyerek, fél. Végigrettegi kisgyerekkorát. Aki erről nem tud, az jó mélye ásta már emlékeit. De elég, ha megszemléli a saját gyerekét, hogy visszatérjenek emlékei. Hogy a félelmekkel azután mi lesz, milyen kapcsolatok, személyek, tragédiák alakjába öltözik, az kinek-kinek személyes ügye, az már a belső élet szörnyűséges és igézetes magánmitológiájához tartozik. Annyi biztos, a gyerekkor mélyén mindenki megtalálja magának a félnivalót.

Korai éveim „a Majomtól” való félelem jegyében teltek. A majom volt minden lehetséges borzalom megtestesítője, nemcsak alak, forma, hanem idő és tér is. Majom volt a földszinti lakásunk közepében található világítóudvar, a mellékhelyiségben töltött idő, a majom árnyékát öltötte fel az alkony, a lassan beálló sötét, a majom árnyéka vetült egész életünkre.
A klotyó mögötti lichthof! Innen lehetett várni a támadást. Már a kifejezés is rejtélyes volt. Ez a beláthatatlan funkciójú épületelem, málladozó falakkal, edénycsörömpöléssel, víztartályzúgással, családi veszekedéssel megtöltve.

Erre nyílt az ablak, erre a szűk udvarocskára, ami tele volt galambürülékkel, rongyokkal, galambtollal, s odafönn, végtelen magasságban vigasztalanul homályos ég fedte be, akár dunsztosüveg száját a celofánpapír.

Konyhánkból nyílt e kamrára az ajtó, mely egy névtelenségbe borult vasárnap estén elnyerte rémséges küldetését, meglelte a neki szánt szerepet: minden félelmeink tárházává vált. Az üldözöttek végre meglelték üldözőjüket.

Az addig szervezetlenül tenyésző félelmek végre otthonra leltek, ezt a teremtő mozzanatot egy tévéfilm indította el, Edgar Allan Poe novellája, a Morgue utcai kettős gyilkosság.
A film történéseit, szereplőit nem nagyon tudnám fölidézni, néhány homályos képen tengődik emlékezetem. De a hangulata, üzenete döbbenetes volt, felfakasztotta bennünk forrást.

A film megtekintése utáni életünk a „majomtól” való rettegés jegyében telt. Csak idő kérdése, hogy a mi kis lichthofablakunkban mikor fog megjelenni, bármikor. Elkerülhetetlen a szétmarcangoltatás, s az még a legkevesebb...

Idő múltán a rémület eszkalálódott, elérte már a sötét és hosszú előszobát, a szoba küszöbéig ért, majd becsorgott minden sötét térbe, mert az már a majom birodalma, a lakásban mindenhová kísérgettük egymást testvéremmel, részt vett (ha ugyan nem ő indította el) a felnőttek számára követhetetlen, kezelhetetlen és bosszantó bolondériában.

Nem tudtuk még, hogy a "Majom" bizonyossága a szüleink tudatából előszivárgó háborús rettegés, a társadalmi viszonyokba ivódó kiszámíthatatlan gonoszság, végső soron pedig maga a Halál.

A művet 1841. április 20.-án publikálták amúgy, s voltaképpen az első detektívtörténetnek számít.

"Ma, hajnali három órakor, a Quartier St. Roch lakóit álmukból rettenetes ordítozás zaja verte fel. A rémes hangok a Morgue utca egy négyemeletes házának legfelső emeletéről hallatszottak. A házban tudvalevően csak madame L'Espanaye és leánya, Mademoiselle Camilla L'Espanaye lakik. A szomszédok közül nyolcan-tízen két zsandár kíséretében rögtön fel akartak sietni az emeletre, de a kapu el volt reteszelve, és csak miután feszítővassal kinyitották, sikerült némi késedelemmel a házba behatolni. Időközben az ordítozás és sikoltozás megszűnt, de amikor a társaság az első emeletre ért, két vagy több nyers, veszekedő hang hallatszott újra, alighanem a ház legfelső emeltéről. A második emeletre érve ez a zaj is megszűnt, és a felsiető embereket teljes némaság fogadta. A kis csoport szétoszlott, és szobáról szobára sietve keresték, hogy mi történt. Így érkeztek a negyedik emelet egy nagy hátsó szobájához, amelynek ajtaja belülről kulccsal volt bezárva, és ezért fel kellett törni. A szemük elé táruló látvány minden jelenlevőt megdöbbenéssel és rémülettel töltött el."

. 2013.04.19. péntek

Kapcsolódó anyagok

Magyar Klinikai Onkológiai Társaság X. Jubileumi Kongresszusa

A gyógyszerész által küldött napi SMS-emlékeztető hatásossága

Ápolásról másként, avagy miről is beszélünk?

Hormezis a modern orvoslásban

A vénás pangás rontja a veseműködést - fikció vagy valóság?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


A bennünk élő félelem