TARTALOM

 VISSZA

 


„Milyen sötét van! Milyen sötét!”


„Milyen sötét van! Milyen sötét!”

| |
 

1893. július 7.-én, 42 éves korában hunyt el Guy de Maupassant francia író, a naturalizmus egyik legjelentősebb képviselője.

Mintegy 260 novella és hat regénye ismert, melyeknek szellemét áthatja a mély szkepszis, a kiábrándultság. Az író a társadalom anyagias beállítottságát és az egyes ember hazug morálját formálta meg műveiben. Tudvalévő, hogy Maupassant rövid élete során mindvégig az elmezavar rémével viaskodott, szinte minden alkotását áthatja a szorongás, a félelem a belső sötét erőktől.

Nem véletlen hát, hogy élete utolsó éveit tébolydában töltötte. Testi-lelki hanyatlása nyilvánvalóan kapcsolatban állt ifjúkorának súlyos megbetegedésével, a szifilisszel. A század nyolcvanas éveitől kezdve folyamatosan romlik állapota, kedélyén éterrel próbál segíteni, s ez is hozzájárulhat látványos öregedéséhez. Az író alig negyven évesen már csupán árnyéka volt hajdani önmagának, csupán romja annak a robusztus és felhangolt férfinak, aki egykor volt, s az egy évtizednyi lázas és szárnyaló alkotást felváltotta a gyakori szorongásroham és a letargia, majd következett a végső összeomlás.

Maupassant korai műveinek színtere a kisváros, páratlan láttató erővel jeleníti meg lakóit, a nyárspolgárokat, a magasabb ethosz szerint élni képtelen embereket, s a magával eltelt burzsoáziát. A `Szépfiú` (1885) című regénye a párizsi társaság miliőjét és erkölcseit ábrázolja,olyan karaktereket kiknél a lelki sivárságot a kéjvágy és a kényelemre való megszállott törekvés leplezi. Alakjai képtelenek a szerelemre és a barátságra, életüket eluralja a szükségleteik kielégítésérének késztetése.

Maupassant Szellemi atyjának Flaubert nevezhető, aki szigorúan kirótt penzumokkal szorította az íróvá válás rögös útjára az ifjút, hiszen korán meglátta műveiben a valóság eleven kifejezésére való különleges képességet.

1892. január elsején az írót leteríti egy váratlan idegroham, megkísérli elvágni saját torkát, így kényszerzubbonyban Párizsba viszik, és attól kezdve dr. Blanche híres elmeklinikájának kapuja becsukódik mögötte.
A pszichózis, mely egész életében lenyűgözte, most teret kap életében, a tudatát elárasztó szellemvilágról és tévképzeteiről a kórlapok tanúskodnak, ám míg kordában tudja tartani a gazdag képzeteinek áradatát, s azt műveinek szövete felfogta, művészetté transzformálta érzeteit, látomásait, a világ olvasóinak örömére.

„Milyen sötét van! Milyen sötét!” – mondta állítólag halála előtt, a következő hónapban lett volna 43 éves.

NZS

Kapcsolódó anyagok

Mivel érdemes kezdeni a vérnyomáscsökkentő terápiát?

Neurofiziológiai agyújraélesztés

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Tudományos program

Absztraktok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Tovább


A csók története

A filematológia az oszkuláció aktusával foglalkozó tudomány. Aki eddig nem ismerte volna e szavakat, a torontói professzor Marcel Danesi Csók története című ismeretterjesztő könyvéből megtudhatja, hogy a bizony léteznek tudósok, akik folyamatosan bővítik a csók témájáról felhalmozott tudományos ismereteket. Elmondása szerint a szerző csupán erre az egyszerűnek tűnő kérdésre kereste a választ: “Miért tartjuk ezt a nem higiénikus aktust gyönyörűnek és romantikusnak?”

Tovább


A kifutó veszélyei

Az evészavarok az elmúlt évtizedben kitüntetett figyelmet kaptak a pszichiátriai szakirodalomban. Ennek fő oka, hogy az anorexia nervosa és a bulimia nervosa viszonylag gyakori mentális betegségekké váltak, de újfajta evészavarokról (például: izomdiszmorfia, orthorexia nervosa, purgáló zavar) is egyre több kutatás születik.

Tovább


„Milyen sötét van! Milyen sötét!”