TARTALOM

 VISSZA

 


„Milyen sötét van! Milyen sötét!”


„Milyen sötét van! Milyen sötét!”

| |
 

1893. július 7.-én, 42 éves korában hunyt el Guy de Maupassant francia író, a naturalizmus egyik legjelentősebb képviselője.

Mintegy 260 novella és hat regénye ismert, melyeknek szellemét áthatja a mély szkepszis, a kiábrándultság. Az író a társadalom anyagias beállítottságát és az egyes ember hazug morálját formálta meg műveiben. Tudvalévő, hogy Maupassant rövid élete során mindvégig az elmezavar rémével viaskodott, szinte minden alkotását áthatja a szorongás, a félelem a belső sötét erőktől.

Nem véletlen hát, hogy élete utolsó éveit tébolydában töltötte. Testi-lelki hanyatlása nyilvánvalóan kapcsolatban állt ifjúkorának súlyos megbetegedésével, a szifilisszel. A század nyolcvanas éveitől kezdve folyamatosan romlik állapota, kedélyén éterrel próbál segíteni, s ez is hozzájárulhat látványos öregedéséhez. Az író alig negyven évesen már csupán árnyéka volt hajdani önmagának, csupán romja annak a robusztus és felhangolt férfinak, aki egykor volt, s az egy évtizednyi lázas és szárnyaló alkotást felváltotta a gyakori szorongásroham és a letargia, majd következett a végső összeomlás.

Maupassant korai műveinek színtere a kisváros, páratlan láttató erővel jeleníti meg lakóit, a nyárspolgárokat, a magasabb ethosz szerint élni képtelen embereket, s a magával eltelt burzsoáziát. A `Szépfiú` (1885) című regénye a párizsi társaság miliőjét és erkölcseit ábrázolja,olyan karaktereket kiknél a lelki sivárságot a kéjvágy és a kényelemre való megszállott törekvés leplezi. Alakjai képtelenek a szerelemre és a barátságra, életüket eluralja a szükségleteik kielégítésérének késztetése.

Maupassant Szellemi atyjának Flaubert nevezhető, aki szigorúan kirótt penzumokkal szorította az íróvá válás rögös útjára az ifjút, hiszen korán meglátta műveiben a valóság eleven kifejezésére való különleges képességet.

1892. január elsején az írót leteríti egy váratlan idegroham, megkísérli elvágni saját torkát, így kényszerzubbonyban Párizsba viszik, és attól kezdve dr. Blanche híres elmeklinikájának kapuja becsukódik mögötte.
A pszichózis, mely egész életében lenyűgözte, most teret kap életében, a tudatát elárasztó szellemvilágról és tévképzeteiről a kórlapok tanúskodnak, ám míg kordában tudja tartani a gazdag képzeteinek áradatát, s azt műveinek szövete felfogta, művészetté transzformálta érzeteit, látomásait, a világ olvasóinak örömére.

„Milyen sötét van! Milyen sötét!” – mondta állítólag halála előtt, a következő hónapban lett volna 43 éves.

NZS

Kapcsolódó anyagok

What the Future?

Színházi társasjáték a mélyszegénységről

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A megtartó forma

Nagy Bernadette kettős életet él. Dettiként évtizedekig az Írók Boltja művészeti vezetője volt, a mai napig tulajdonosa, Nadeként pedig 2004. óta készít geometrikus absztrakt stílusú digitális képeket, amelyeket időnként fotókkal párosít, így például Kassák, Bartók, Hitchcock arcképével, vagy Caravaggio, Schöffer művével. Monokróm festményeket is alkot. Rendszeresen részt vesz a MET csoportos kiállításain és az Arnolfini Mini Mail Art online tárlatain. Legutóbb a Nyitott Műhelyben láthattuk 108 színfogó című kiállítását.

Tovább


„Milyen sötét van! Milyen sötét!”