hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


„Milyen sötét van! Milyen sötét!”


„Milyen sötét van! Milyen sötét!”

| |
 

1893. július 7.-én, 42 éves korában hunyt el Guy de Maupassant francia író, a naturalizmus egyik legjelentősebb képviselője.

Mintegy 260 novella és hat regénye ismert, melyeknek szellemét áthatja a mély szkepszis, a kiábrándultság. Az író a társadalom anyagias beállítottságát és az egyes ember hazug morálját formálta meg műveiben. Tudvalévő, hogy Maupassant rövid élete során mindvégig az elmezavar rémével viaskodott, szinte minden alkotását áthatja a szorongás, a félelem a belső sötét erőktől.

Nem véletlen hát, hogy élete utolsó éveit tébolydában töltötte. Testi-lelki hanyatlása nyilvánvalóan kapcsolatban állt ifjúkorának súlyos megbetegedésével, a szifilisszel. A század nyolcvanas éveitől kezdve folyamatosan romlik állapota, kedélyén éterrel próbál segíteni, s ez is hozzájárulhat látványos öregedéséhez. Az író alig negyven évesen már csupán árnyéka volt hajdani önmagának, csupán romja annak a robusztus és felhangolt férfinak, aki egykor volt, s az egy évtizednyi lázas és szárnyaló alkotást felváltotta a gyakori szorongásroham és a letargia, majd következett a végső összeomlás.

Maupassant korai műveinek színtere a kisváros, páratlan láttató erővel jeleníti meg lakóit, a nyárspolgárokat, a magasabb ethosz szerint élni képtelen embereket, s a magával eltelt burzsoáziát. A `Szépfiú` (1885) című regénye a párizsi társaság miliőjét és erkölcseit ábrázolja,olyan karaktereket kiknél a lelki sivárságot a kéjvágy és a kényelemre való megszállott törekvés leplezi. Alakjai képtelenek a szerelemre és a barátságra, életüket eluralja a szükségleteik kielégítésérének késztetése.

Maupassant Szellemi atyjának Flaubert nevezhető, aki szigorúan kirótt penzumokkal szorította az íróvá válás rögös útjára az ifjút, hiszen korán meglátta műveiben a valóság eleven kifejezésére való különleges képességet.

1892. január elsején az írót leteríti egy váratlan idegroham, megkísérli elvágni saját torkát, így kényszerzubbonyban Párizsba viszik, és attól kezdve dr. Blanche híres elmeklinikájának kapuja becsukódik mögötte.
A pszichózis, mely egész életében lenyűgözte, most teret kap életében, a tudatát elárasztó szellemvilágról és tévképzeteiről a kórlapok tanúskodnak, ám míg kordában tudja tartani a gazdag képzeteinek áradatát, s azt műveinek szövete felfogta, művészetté transzformálta érzeteit, látomásait, a világ olvasóinak örömére.

„Milyen sötét van! Milyen sötét!” – mondta állítólag halála előtt, a következő hónapban lett volna 43 éves.

NZS

Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet

Tovább


Csecsemők a szeméttelepen

Diszfunkcionális családok: amikor több a torzulás, mint a szépség. Ahol a legjobb esetben is csak nő a gyerek, mint a gomba. „Mégis felnőttünk valahogy”, szokás mondani. Na igen, felnőttünk. Hiszen nő a gyerek, mint a futónövény, kapaszkodik a betonfal repedésein a fény felé.

Tovább


Személyes nekrológ Láng István akadémikusnak (1931-2016)

Még nem láttam embert ennyit dolgozni, pedig körülbelül hatvan éves korodtól kezdve emlékszem rád. Olyan szép ritmusban csináltad, hatékonyan, látszólag könnyedén és megállás nélkül. Sokat segített ebben az alaposságod és a taktikai érzéked: gondosan megterveztél mindent, óvatosan, előrelátóan. A napi rutinodnak éppúgy része volt az aktuális ügyek intézése, mint az 5 évvel későbbi események előkészítése.

Tovább


A kézműves fotográfia

Különleges fotókiállítás nyílt Szentesen december 3-án a Tokácsli Galériában. A Fridrich János emlékkiállítás megidézi a régmúlt városi fényképészeinek világát, és bemutatja a régi technikák továbbélését is.

Tovább


„Milyen sötét van! Milyen sötét!”