hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


"Hisz még nem hullottál az éjbe le"
- Gulácsy Lajosról


Nagy Zsuzsanna
| |
 

Csontváry és Gulácsyt tartják a magyar művészetben a szürrealizmus előfutárának. Gulácsy Lajos szubtilis álomszerű víziói közel állnak a szürrealizmushoz, elképzelései a szentendrei Vajda-kör és az Európai Iskola művészeinél ismerhetők fel.

Gulácsy Lajos, a híres festő, az orvosi diagnózis szerint szkizofréniában szenvedett. Gulácsy eredendően rendkívüli tehetség volt, aki a saját útját járta, és ifjú korától kezdve jelentős művészeti alkotásokat készített. Egyes vélemények szerint a skizofrénia kezdeti szakasza még inkább fokozta művészi teljesítményét. Leghíresebb festménye, Az ópiumszívó álma is ebben az időszakban született.

Művészetét az itáliai kisvárosok és olyan művészek inspirálták, mint Giotto, Botticelli és Alessandro Magnasco. Korai művein a preraffaeliták, valamint a szecesszió művészetének és a századvég szimbolizmusának hatása érezhető (Paolo és Francesca, 1903; Dal a rózsatőről, 1904).


A híres alkotás, Az ópiumszívó álma, sejtelmes kép. Sajátos egyvelege az elmosódott kontúrú tárgyaknak. Minden olyan nehezen kivehető, felfogható. A világ roppant összetett dolgok kavalkádja, és mindez közvetlenül mutatja be a tudattalan világát.

1909-ben Pesten Fáy Dezsővel állított ki Gulácsy Lajos, majd 1911-ben Nagyváradon tűnt fel képeivel, Ady Endrével is itt került szoros kapcsolatba. Ebben a pezsgő kulturális életet élő városban ismerkedett meg Juhász Gyulával, és közöttük egy életre szóló, a rokon lelkek mélyreható közösségén és megértésén alapuló barátság szövődött.
1908-ban, 1909-ben, 1910-ben szerepelt a MIÉNK tárlatain. Ám Gulácsy bemutatói, kiállításai sehol nem jártak számottevő anyagi sikerrel.

1913-ban Keleti Arthurral utazott Padovába és 1914 tavaszától 1915 tavaszáig Velencében élt. Ez alatt a rejtélyes időszak alatt törtek rá azok a rohamok, melyek azután lappangó betegsége kitöréséhez vezettek. Néhány évig úgy élt, hogy megosztotta idejét a budapesti egyszobás lakás és az elmegyógyintézet között.


JUHÁSZ GYULA:

GULÁCSY LAJOSNAK


Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen,
Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó,
S rájuk ragyog a csillagszerelem,
Elér-e hozzád hangom, a szivedhez,
E nagy, bíbor virághoz, mely beteg,
És az agyadhoz, mely — ó, drága serleg! —
Gyász és nyomor borával telve meg!
Elér-e hozzád hangom, a naív, bús
Juhászkolomp a végtelen teren,
És fölver-e egy percre álmaidbul,
Melyekben nincs már többé értelem?

Ó, értelem! Hogy tudja ezt a többi,
A kalmár, börzés, a kalóz, betyár,
Csak okosan, csak adni, venni, ölni,
Törvényesen, míg az idő lejár.

Csak enni, nőszni és álmodni néha,
De óvakodva, mert itt élni kell,
Potom a szépség, és művésze léha,
Csak egy a mentség, egy csak: a siker!

Lajos, emlékszel, amikor először
Kerített össze minket alkalom,
A boldogságos, békés délelőttön
Gauguinnek száz lázálma a falon?
A sárga fényben a kövér banánok,
S a sárga tájon barna emberek,
Az elveszett Éden, mely fájva fájón
Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg.
S a furcsa bálvány, szent fából faragva,
Mosolya sír, és bánata mosoly,
Önarcképem! — mondottad, és a zajban
Kacajod bongott, mint ha szél dobol!

Lajos, emlékszel, Váradon, tavasszal
A kis csapszékben, hol Watteau lakott,
Lerajzoltál, vén márkit, vaskalappal,
S tegnapnak láttad már a holnapot.
A Köröst néztük, és láttuk Velencét,
A kávéházban Goethe ült velünk,
Esengtük Grandet Eugénie szerelmét,
A csillagot kerestük, mely letünt.

A csillagot kerestük... merre is vagy,
Hisz még nem hullottál az éjbe le,
Még ég fölötted estenden a villany,
Még mérik, lázad nő vagy sűllyed-e?
Lajos, hiszen mi voltunk már azóta
Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó...
Ahol ketyeg a lélek, mint az óra,
De nem mutat időt, irtóztató.

Te ott maradtál, hallom, jobb neked már,
Mint ez a másik, józan, gaz pokol,
Hol gond, ital, nő, robot és a seft vár,
S a legszebb vágy legrútabban lakol.
Te ott maradtál: téren és időn túl
Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt,
Nem hallasz már ugatni szűkölő bút,
S nem látod a halált, amint arat,
A mosolyt, melyet festett Lionardo,
Nem látod a nőn — csöndesen halad
Agyadban, mint a Léthe, mint az Arno,
Az örök semmi a vak nap alatt.

Nincsen remény, s te nem tudod. Szelíden
És finoman — hisz művész vagy, Lajos —
Babrálsz a párnán ujjaiddal. Az Isten
Legyen irgalmas. Ó, csodálatos
Szent, tiszta művész, Giotto jó utóda,
Alázatos, hű, tőled nem kiván
Már e plánéta semmit, és a holdba
Nakonxipán vár már, Nakonxipán!

1918-ban még csatlakozott az aktivistákhoz és részt vett a MA kiállításán, ám az 1922-ben, az Ernst Múzeumban megrendezett gyűjteményes kiállításakor már álladó intézeti elhelyezett, az elmegyógyintézet állandó lakója volt.

1932-ben bekövetkezett haláláig már nem is hagyta el a műintézményt. Sajátos módon, amikor végleg elmegyógyintézetbe került, itt egyre kevesebbet festett, egyre kevésbé értékelhető alkotásokat, s a végén már semmit.

1922-ben gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből, élete utolsó évtizedében betegsége miatt már nem dolgozott.
Gulácsy úgy ment el szótlanul, ahogy a kivételesen szelídek szoktak.
Már régóta tudta róla mindenki, hogy is nem evilágra való.


Forrás: Szabadi Judit: Gulácsy, Corvina Kiadó, Bp.


Kapcsolódó anyagok

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Hozzászólások:

1.,   Derényi Gábor mondta   2011. Május 13., Péntek 17:21:37
Szerintem Szíj Béla: Gulácsy Lajos, Corvina 1979. alapmű, melyről nem szabad megfeledkezni. Akit érdekel a téma annak kötelező olvasmány.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Tovább


Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


"Hisz még nem hullottál az éjbe le" - Gulácsy Lajosról