hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A szenvedés és szenvedély költője, Pilinszky


A szenvedés és szenvedély költője, Pilinszky

| |
 

Világszerte az egyik legismertebb magyar poéta. Máig nem lehet felmérni, hol a helye a mai tudat térképén ennek a szellemi tájnak, az idő múlásával egyre rejtélyesebbek versei – írja róla Tillmann J.A. esztéta.

Költészete az emberi szenvedés apoteózisa, valamiféle kozmikus magány süt végsőkig lecsupaszított soraiból.

Önmagával küzdő személy volt Pilinszky, akinek szenvedélyei és emberi kapcsolatai tragikus szélsőségekbe sodorná, ha nem küzdene folyamatosan ellenük. Élete végsőkig lefosztott jelenetei visszatükröződnek verseiben. Pilinszky az esztéta szavaival „maradéktalanul kivette részét a korabeli magyar mélyvilágból: a szorongatottságából, megalázottságából, szétesettségébôl, és magányából, aki képes volt „a Szellem hallomására és szavainak megszólaltatására”.

Pilinszky kívülálló volt. Azt írja, hogy a cselekvő kereszténység kilépés az időből, ilyen értelemben elidegenedés a világtól, a modern világ időbe ágyazott problematikájától.

Költészetére jellemző, hogy először inkább a konkrétumok. Majd egyre inkább a konkrétumok univerzalizálása. Minél több, annál tömörebb, annál légiesebb...

Tudható róla, mert számos visszaemlékezésében megemlítette, hogy olyan nagynénik nevelték, akikkel a kommunikáció elemi szintjét gyakorolhatta, a szavak nélküli világ beláthatatlan tájain volt otthon, Pilinszky, a mélypont ünneplője. „Gyermekkorom és életem másik nagy és perdöntő emberi élménye anyám szegény nővére (Bébi) volt… Én az ő nyelvét beszélem, valójában az ő félig artikulált dadogása az én anyanyelvem, költészetem forrása.”



Külső-belső kínjaiból született igazi művészete. 1945 februárjában, a németországi faluban Harbachban tanúja volt a koncentrációs táborok felszabadításának. Ezt a közösségvállalást élete végéig költészetének alapjaivá tette., az egyetemes közös teherviselés szószólója, vallási meggyőződésének is a váza.

1946–1948-ban az Újhold társszerkesztője volt, a Vigília és a Válasz soportosulásaihoz fűzték még bensőséges szakmai, emberi, irodalmi kapcsolatok. Az Új Ember nevű katolikus hetilap belső munkatársa volt, s e lap hasábjain jelentek meg tárcái, vallásos és bölcseleti elmélkedései, művészeti kritikái. Második feleségével, Ingrid Ficheux-vel 1978-ban ismerkedett meg Párizsban akivel 1980 júniusában házasságot kötött. Szívinfarktus következtében hunyt el hatvanéves korában. Június 4-én hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára.

Szenvedélyes embersége és szikár közösségvállalása minden emberi szenvedéssel, mindenki szívét elérte.

Nagy Zsuzsanna, eLitMed.hu

Kulcsszavak

Pilinszky, költészet, magyar

Kapcsolódó anyagok

Egy városnyi ember élhetne még

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A gyógyító alkotói láz – Beszélgetés M. Kecskés András pantomimművésszel

A pantomim, a mozgásművészet és színházművészet elemeit egyesítem. Például jellegzetes pantomimes eszközöket használok elvont fogalmak kifejezésére. Egyszerű példát említve, pantomimes alaptechnika a súly cipelésének megjelenítése, de ezt a lélek mázsás súlyának kifejezésére is lehet használni.

Tovább


Közös jelek, bábeli zűrzavar -- beszélgetés Boros Mátyás képzőművésszel

Régóta rajzoló ember vagyok, a családi legenda szerint a rácsos ágyban kezdődött. Az idők során akarva-akaratlanul kialakítottam olyan biztos pontokat, formákat, amelyeket rajzolás közben bármikor elő tudok venni.

Tovább


„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


A szenvedés és szenvedély költője, Pilinszky