hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Ókori receptek


Ókori receptek

| |
 



Bízvást mondható, hogy Hellasz földjén olyan gyógyító tudomány alakult ki, melynek ethoszát és bizonyos eljárásait, tudásanyagát a mai orvostudomány közvetlen elődjének tekinti.

Már önmagában a iatros medicus, ahogy az ókori orvost nevezték, munkájának kiindulópontja is közel azonos a maiéval. Az ókori tudomány ugyancsak természeti okokkal magyarázta a szervezet egyensúlyi állapotának fölborulását. Tevékenysége pedig éppen ezért felborult egyensúly helyreállítására célozta meg. Az egymással vitában álló orvosi iskolák az alkotóelemeket tekintve eltérő álláspontot képviseltek, ám abban egységesek voltak, hogy valamennyien a hatóanyagokban hittek, és a természetben föllelhető növényekben, állatokban, ásványokban rejlő erőkkel, az ezekből készült gyógyszerekkel, változatos eszközhasználattal kívántak úrrá lenni a betegségeken.

Hippokratész maga például több mint kétszáz gyógynövényt említ fennmaradt írásaiban, és ő mint az ókori medicina alapító mestere, tolmácsolja azt az esküszöveget is, mely mindmáig a modern kori orvosi fogadalom fundamentumát jelenti. Galénosz karrierje is példaértékűen mutatja a tudóssá válás különböző stációit: a három legfontosabb tudományos műhelyből szerezte előképzettségét, Pergamonban, Smyrnában, majd Korinthoszban. Tanulmányi befejeztével jelentős sebészeti gyakorlati tudásra tett szert mint a gladiátorok orvosa Pergamonban, Később Rómában olyan sikeres praxist vezetett, hogy egészen a császári körökig emelkedett. Így jelentős szerepet játszhatott az egészségügyi politika alakításában is. Publikációiban a gyógyszerek előállításában legalább százféle hozzávalót említ.

De az ókori tudománystrukturálás alapja is áthagyományozódik korunkra. Három nagy tudományágra osztható az a hallatlan tudásmennyiség, mely ebből a korból fennmaradt: gyógyszertan – pharmakologia, a sebészet – chirurgia , és az egészséges életmódra vonatkozó tanítások – dietetika.

A fennmaradt bőséges szakirodalom, a fennmaradt szövegemlékek is tükrözik a korra jellemző pezsgő szellemi életet, melyek többek között az alapvető tudományos és etikai kérdések körül forogtak.

De a különféle irányultságot képviselő orvosiskolák és az akkoriban már föllelhető tudományos intézetek, válogatott és fizetett kutatógárdájukkal, mint például az alexandriai Mouseion, mutatják, hogy az ésszerű elveken alapuló világ rendjének alapjait e kor rakta le.

Nem véletlen, hogy számos ma is könnyen beazonosítható orvosi műszert is találunk e korból, és számos ma is kipróbálásra érdemes gyógyító eljárást ismerünk. Nemritkán a kutatók még mindig visszanyúlnak ehhez az örökséghez.

NZS


Kapcsolódó anyagok

Orális antikoagulánsok hatékonysága és biztonságossága

Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Oltásellenesség - a 10 legnagyobb egészségügyi veszély egyike

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Tovább


A csók története

A filematológia az oszkuláció aktusával foglalkozó tudomány. Aki eddig nem ismerte volna e szavakat, a torontói professzor Marcel Danesi Csók története című ismeretterjesztő könyvéből megtudhatja, hogy a bizony léteznek tudósok, akik folyamatosan bővítik a csók témájáról felhalmozott tudományos ismereteket. Elmondása szerint a szerző csupán erre az egyszerűnek tűnő kérdésre kereste a választ: “Miért tartjuk ezt a nem higiénikus aktust gyönyörűnek és romantikusnak?”

Tovább


A kifutó veszélyei

Az evészavarok az elmúlt évtizedben kitüntetett figyelmet kaptak a pszichiátriai szakirodalomban. Ennek fő oka, hogy az anorexia nervosa és a bulimia nervosa viszonylag gyakori mentális betegségekké váltak, de újfajta evészavarokról (például: izomdiszmorfia, orthorexia nervosa, purgáló zavar) is egyre több kutatás születik.

Tovább


Las Trece Rosas – Tizenhárom Rózsa

1939. augusztus 5-én Spanyolországban – néhány hónappal a polgárháború befejeződése után – Franco tábornok parancsára a madridi Almudena temető keleti falánál kivégeztek tizenhárom fiatal lányt.

Tovább


Ókori receptek