TARTALOM

 VISSZA

 


Varázslatos realista


Varázslatos realista

| |
 

Művészete mindazok számára mesés kincset rejt, akik a csillogó felszín mögött maguk is érzékeli a misztikus világ jelenlétét, mely az emberen túlról alakítja a dolgok menetét. Tamási Áron hívő volt, ám nem dogma szerint élő vallásos ember, hanem olyan, aki a belső utakat választja, misztikus sejtésein túl mégis a valóság igényei szerint élő, az okosan döntő emberek pártján álló személy, alkotó. Hiszen a mennyei segítség sem érkezik meg csak úgy…, tudják ezt jól hősei, akik a székely falvak világában élnek szakadatlan küzdelemben, s az erdélyi szegénység furfangjait vetik be a megélhetésért; egyszerre kell úrrá lenniük a természeten, s a gazdagokon. Tamási tehetsége és fantáziája a komor valóságot ötvözi a humorral, drámát a tünde könnyedséggel és játékos derűvel.

Egy székely faluban, Farkaslakán született 1897. szeptember 20-án. 1922Személyes útja a városi, polgári életforma felé vezeti, végül Erdélyt is szűknek érzi, s huszonhat éves korában kivándorol Amerikába.

Első novellája 1922-ben jelent meg. 1923 és 1926 között az Egyesült Államokban él, s a messze idegenben sajátos tükröződések miatt találja meg írói önmagát, és onnan küldözgeti írásait haza. Hazatérte után Kolozsváron telepszik le, már a korabeli erdélyi magyar irodalom egyik központi alakja ekkor, aki különböző lapok munkatársaként a szellemi élet meghatározó személye lesz. 1926-ban az Erdélyi Helikon alapító tagja. Erdélyben él a háború végéig, majd Magyarországra költözik.
Az irodalomtörténet leginkább prózai műveit ismeri el, „tündéri realizmusa, népi szürrealizmusa” sajátos elegyeként alkotott egyedit, s az Ábel-trilógiával a székelység sokszínű karakterológiája ölt alakot a magyar irodalomban. Az első mű, az Ábel a rengetegben, egy varázslatos, szinte mesei történet a székely favágólegényről, a második, az Ábel az országban és az Ábel Amerikában a főhős kalandozását, majd a tapasztalt világlátó hazatérését, és visszavonulását jeleníti meg a természetbe. Novelláiban a kisebbségi lét bonyolult összetevőit elemzi:

„Bolond vagy, gondolom magamban, hogy még fel is teszed a kérdést. Hiszen a napnál világosabb, hogy nem azért van az ember, sem egyenkint, sem együttvéve, miszerint gondolkozás nélkül elfogadja és bétöltse a törvényeket, amelyek a testé és a testi ösztöné. Sőt minél emberibb és minél inkább emberiség, annál inkább nem azért van! Mert emberibb a szellem, mint a test; és a művelődés is inkább lényege az emberiség fogalmának, mint a javak. Töltse bé hát mindenki és töltsék bé a nemzetek is a szellem törvényeit, amelyek az igazság, a jog és a tudás. S legfőképpen az erkölcs! Ez hát számodra is az út, s többé ne hozakodj elé a vadmacskával. Taníts mindenkit erre, hogy jobb lehessen a világ. S ne csüggedj, mert ha nézed a nemzeteket, jelenleg is azt fogod látni, hogy minél jobban bétöltik a szellem törvényeit, annál inkább szabadságot adnak a te nyelvednek és a más nyelvének, s úgyszintén az eszed és a két kezed munkájának. Lám, az angolok ilyenformán csinálják. S emlékezzél csak vissza, hogy amikor Amerikában voltál, ott beszélhettél, ahogy tudtál s ahogy akartál; iskolát állíthattál volna fel, amilyen tetszett; és a hivatalból nem dobtak ki, amiért nem tudtál elég jól angolul, hanem éppen felvettek, hogy legyen, aki a magyarokkal magyarul beszéljen. Pedig volt-e az őseid közül egy is, aki harcolt volna vad indiánusokkal? Ugye hogy nem! De ezt az erdélyi földet művelték, éltek és haltak érte. S húsz esztendő alatt mégis annyira mentél ezen a földön, hogy már-már a vadmacskára gondolsz, nemhogy bétöltenéd a szellem törvényeit, s ügyelnél arra, hogy mások is bétöltsék. Miféle dolog ez! Hát szabad eléfordulni annak, hogy nem szólasz bátran a te nyelveden, csakhogy megkíméljed magad a kellemetlenségtől? Vagy már annyira elcsüggedtél, hogy Makkai Sándorral tartasz, aki sok vívódás után arra jött rá, hogy kisebbségnek lenni erkölcsileg lehetetlen, s hogy erre az életformára nincsen megoldás sehol! Ügyelj, mert ő is első osztályon utazott, mivel püspök volt; s utaztában ilyenformán tusakodhatott sokszor, ahogyan te is...”
(Tamási Áron: Szülőföldem)

1949-1953-ig kiszorították az irodalmi életből, majd ismét megjelenhettek cikkei, elbeszélései. Tamási Áron 1966. május 26-án halt meg.


Kapcsolódó anyagok

Magyar Klinikai Onkológiai Társaság X. Jubileumi Kongresszusa

A gyógyszerész által küldött napi SMS-emlékeztető hatásossága

Ápolásról másként, avagy miről is beszélünk?

Hormezis a modern orvoslásban

A vénás pangás rontja a veseműködést - fikció vagy valóság?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Varázslatos realista