hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel


 Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

| | |
 

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.


- Egy aktuális kérdéssel kezdeném a koronavírus kapcsán. Hogyan tekintetek a következő időszakra, és hogyan működtök a következő hetekben, hónapokban?
Az biztos, hogy most hosszú hetekig, hónapokig nem lesz koncert. Ebben a helyzetben egy zenésznek akár egy áldás is tud lenni az, hogy otthon lehet a hangszerével. Az ember sokszor érzi úgy, bárcsak lenne egy kis idő, amikor az élet halad, de minden egyéb leáll, lehet gyakorolni. Ilyen elvileg nem létezik, a gyakorlatban most mégis ez a helyzet. Ugyanakkor nem nevezhető ideális állapotnak, ha az ember be van zárva az otthonába. Nem mindenkinek van lehetősége otthoni gyakorlásra, ha valakinek például kicsi gyerekei vannak otthon, nem optimálisak az adottságok. Annak viszont, aki mégis tud készülni, ez akár egy hatalmas lehetőség is lehet, hiszen a koncerteket, amelyek most elmaradnak, pótolni tervezzük majd.
A dolog drámai oldala, hogy a zenei világban mindenki minél többet koncertezik, annál többet keres, minél kevesebbet, annál kevésbé tud megélni. A mostani helyzet nagyon sok művész esetében konkrétan zéró bevételt jelent. Az pedig egy nagyon nehéz kérdés, hogy hogyan lesznek pótolva ezek a bevételek. Nézői szemmel viszont hihetetlen csatornák nyílnak meg; elárasztja az internetet az online tartalmak kínálata. Nyilván ez a piac a Berlini Filharmonikusoktól kezdve a New York-i Filharmonikusokig terjed, ami teljesen eltér a megszokott hazai kínálattól, amivel a hangverseny-látogató általában találkozik.
Hogy pontosan hogyan fogunk ebben a kínálatban szerepelni, az még most alakul. Kifejezetten örülök annak, hogy nagyon sok koncertünket rögzítettük az elmúlt években, amelyekből egy izgalmas válogatást fogunk tudni közzétenni. Emellett Debrecen városa is dolgozik egy olyan platformon, ahol a debreceni kulturális termékek online elérhetősége jelenik majd meg összegyűjtve. Az új helyzet tehát sok szempontból izgalmas is.


-Egy picit visszakanyarodva a gyermekkorhoz, hogyan esett a választásod a zongorára, illetve az orgonára? És később hogyan vitt a karmesterség felé az utad?
Valószínűleg már gyerekkoromban látszott, hogy egyszerre „mindent” akarok és a zongora az a hangszer, ami mindent integrál magába. Zongoránk volt otthon, ezzel a hangszerrel kerültem kapcsolatba. Az orgona pedig úgy alakult, hogy a nyaraimat a nagyszüleim falujában, Dévaványán töltöttem. Ott nem volt zongora, amelyen gyakorolhattam volna, így a templomi orgona lett a megoldás. És ez olyan jól ment, hogy 8 éves koromban megkaptam életem első munkabérét is. Aztán az orgonából egy nagy szerelem lett természetesen, ami máig tart. A karmesterségről pedig eléggé hamar kiderült, hogy érdekel. A zongora-zeneszerzés szakot már kifejezetten azért választottam a Konzervatóriumban, mert tudatosan erre készültem. A zenén belül ez a legcsodálatosabb feladatkör és ez volt számomra a legnagyobb vágy.


- Az általános iskolából indulva, ahol ének-zene tagozaton a Kodály-módszerrel oktattak – mára a Kodály Filharmonikusok igazgatója és művészeti vezetője vagy. Ez egy szép ív. Személyesen mennyire áll hozzád közel Kodály Zoltán munkássága és művei?
Nagyon közel áll hozzám. Hozzáteszem, hogy mindenekelőtt a zenekari művei. Hála Istennek abban a helyzetben vagyok, hogy ezekkel sokszor lehetett és lehet zenei kapcsolatom. Valóban, az általános iskola zenei fókusza miatt nagyon közelről ismerem Kodály Zoltán énekléssel, kórusmozgalommal kapcsolatos céljait és koncepcióját, ami egészen csodálatos. Most kórusműveire nekem zenészként kevesebb fókusz jut, hiszen alapvetően zenekari karmester vagyok. De azok a koncertek, amikor néha Kodály Zoltán acapella kórusműveit vezényelhetem, a legemlékezetesebb koncertek között élnek bennem.

-Jártatok a Távol-Keleten, Kínában. Ott sokfelé ismerik és tisztelik Kodályt és a Kodály-módszert. Milyen volt a fogadtatása a Kodály Filharmonikusoknak?
Nagyon szeretik a magyar zenét mindenhol, a Távol-Keleten különösen. Természetesen kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy a lehető legtöbbet játsszunk Kodályt külföldön is. Ezt a közönség is mindig nagyra értékeli, a tapasztalatok szerint a Galántai táncok például egészen biztosan a legnagyobb hatású magyar zenekari mű, amivel a külföldi közönséget elvarázsolhatjuk.

-A program összeállítása során az aktualitások, ünnepek vagy évfordulók mellett milyen egyéb szempontok vezérelnek?
Biztos vagyok benne, hogy a legnépszerűbb művek, amelyekre a közönség kereskedelmileg is értelmezhető módon jegyet vesz, egyfajta klasszikus zenei alapműveltségnek a részét képezik. Azonban a társadalomban sokan vannak, akik ezeket a műveket sem ismerik. Tehát az elsődleges missziónk ezeket a műveket műsoron tartani. Legalábbis egy Debrecen méretű városban, amely ugyan az ország második legnagyobb városa, mégis csak 200 ezer fős, ez egy alapfeladat. Lehetőség szerint minden koncerten van egy ilyen nagyon húzó mű, mellette pedig rendszerint olyan műveket teszek a műsorra, amelyek nem annyira ismertek, de garantálni tudom, hogy nagy sikert fognak aratni. Úgy gondolom, ez a koncepció jól is működik, hiszen a 9 év alatt, amióta itt vagyok, megtízszereztük a bérletesek számát, ami egy olyan társadalmi rangot is ad Debrecenben a koncertre járásnak, ami régen, évtizedekkel ezelőtt talán megvolt, de most mindenképp a reneszánszát éljük.

-Remekművek közt élni különleges, de fárasztó feladat is. Mi történik az előadóban, amikor átadja a zenemű élményét a közönségnek?
Borzasztóan igénybe veszi az előadót a készülés során is, a koncerten pedig sokszorosan. Utána óriási ürességet érez az ember, ami akár napokig is eltarthat. Ha nagyon jól sikerül a koncert, érezhetően nagy élményt ad a közönségnek, akkor borzasztóan föltölti az előadót. Mindenképpen egy nagy érzelmi hullámot jár be az ember.

-Ez a tapasztalás önálló előadóként és karmesterként különböző?
Annyiban különbözik, hogy karmesterként egy közösségi élményt is jelent egy jól sikerült koncert. Szólóban pedig ritkán játszom, az orgonakoncertjeimen szinte mindig szólistákat is meghívok (vagy ők engem). Az előadás közösségi ereje így számomra mindig megvan, egyszer nagyobb csoportban, máskor kis csoportban.

-A zene mellett a repülésnek is fontos szerepe van az életedben. Pilóta vizsgát szereztél, korábban légifotókat készítettél Magyarország tájairól. Hogyan kapcsolódik ma össze a zene és a repülés az életedben? Különleges helyszíneken is adtatok már koncertet...
Létrehoztam pár éve egy nonprofit kft-t, ami a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér látogatóközponti funkcióit fejleszti az Aeropark Repülőmúzeum és a Reptérlátogatás programok útján. Tavaly 72 000 látogatója volt, Budapest egyik legizgalmasabb családi programját jelenti mára. A Budapesti Tavaszi Fesztivál és a CAFe Budapest Fesztivál keretében pedig már több alkalommal rendeztünk nagyszabású hangversenyeket a történelmi 1-es terminál utascsarnokában, valóban, ott elég szépen tud összekapcsolódni mindkét életem.


Szabad Júlia Anna
eLitMed.hu
2020.április 20.


Kulcsszavak

Kodály Filharmónia, Kodály Zoltán

Kapcsolódó anyagok

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább