hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Paradox klímaügy


Paradox klímaügy

| | |
 

Manapság sokan beszélnek arról, hogy milyen fontos kérdés a klímaváltozás. Az e miatt növekvő kockázatok csökkentéséről és a változásokhoz való alkalmazkodásról tudományos kutatók, szakértők és civil szervezetek képviselői mellett évtizedek óta magas rangú politikusok, egyházi vezetők, ENSZ tisztségviselők is rendszeresen nyilatkoznak. Antal Z. László elmondta: „amikor 2004-2005-ben Angliában töltöttem egy évet, Tony Blair akkori miniszterelnök nagyszabású beszédeket mondott a klímaváltozásról. A G8-ak tanácskozására és az EU elnökségre készülve összehívott egy nemzetközi konferenciát az angol álláspont kialakítása céljából. Mégsem sikerült se neki, se más a megoldást kereső tekintélyes politikusnak érdemi változásokat elérnie,” A könyv szerzője szerint a klímaváltozás szociológiai szempontból különösen izgalmas kérdés, mert számos más, a társadalmak működését veszélyeztető, a természetben tapasztalható változás közül (többek között az energiaforrások és a ritkaföldfémek kimerülése, az édesvízkészletek szűkössége, a biodiverzitás csökkenése, a megművelhető talaj mennyiségének és minőségének csökkenése) ez váltott ki a legkomolyabb társadalmi és politikai érdeklődést.

Mindezek ellenére a népesség és a fogyasztás növekedése miatt a szén-dioxid és más üvegházgázok emberi eredetű kibocsátása globális szinten továbbra is emelkedik. Ez azért is egy veszélyes tendencia, mert az erre vonatkozó becslések alapján a szén-dioxid kibocsátása ma már közel kétszerese annak a mennyiségnek, amit a természet el tud nyelni. (Ezt szemlélteti a mellékelt ábra.) Antal Z. László szerint „mivel egy társadalom csak akkor maradhat fent, ha képes arra, hogy elkerülje a létét és a jövőjét fenyegető veszélyeket, fontos szociológiai kérdés, hogy a modern társadalmak miért nem tudják elkerülni azokat a veszélyeket, amelynek kockázatait nagyon is jól ismerik.” A szerző ezért adta könyvének a „Klímaparadoxonok” címet, és a paradoxon okait, lehetséges megoldásait keresi a műben.

Antal Z. László több éves kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy nem csak mi, állampolgárok vagyunk foglyai a „fogyasztói társadalomnak”, hanem a társadalmak vezetői is. A fogyasztói társadalmak nekik sem adnak lehetőséget az ökológiai krízisek megoldására, hiszen a megoldás – a természeti törvények betartása – a fogyasztás csökkentéséhez vezet, ami a legfontosabb céljukat – a fogyasztás minden korlát nélküli, így a természet korlátai nélküli növekedését – kérdőjelezi meg. Pedig egyetlen társadalom sem létezhet úgy hosszú ideig, hogy folyamatosan megsérti a természeti törvényeket.

A modern társadalmak további jellegzetessége, hogy a tudományos gondolkodás domináns és egyoldalú szerephez jutott. A könyv konklúziója, hogy akkor találunk megoldást a klímaparadoxonra, és akkor tudjuk kialakítani a természet és a társadalom közötti összhangot, ha a holisztikus megközelítésben keressük a megoldást. „Ez alatt azt értem, hogy érdemi változások akkor érhetők el, ha ebben a tudományos megközelítések mellett a művészetek és a vallások is meghatározó szerepet töltenek be, hiszen ezek nélkül az ökotudatos társadalmi értékek és normák nem alakulhatnak ki és erősödhetnek meg. A könyvben ezért szerepel minden egyes fejezet előtt egy vers. Ez megmutatja, hogy a költők is segítenek nekünk abban, hogy a társadalom és a természet közötti különleges kapcsolatot minél jobban megéljük és megértsük. S ezért szerepel a könyv záró fejeztében a homo oecologicus, a holisztikus szemlélet alapján élő ember bemutatása ” – jelentette ki a kutató.

A szerző a klímabarát településeken, illetve a klímabarát közösségekkel közösen végzett kutatási eredményeiről is beszámol a könyvben. Antal Z. László a holisztikus szemléletmód megerősödésére és az ezen az alapon működő ökotudatos közösségek kialakulására helyi szinten lát lehetőséget. Európában és más földrészeken már számos ilyen közösség létezik, amelyek egy része ismeri és segíti is egymást. A holisztikus szemléletmód társadalmi támogatottságának további erősödése és az ilyen közösségek számának növekedése a Föld minden országában vezethet a természet és a társadalom közötti összhang helyreállításhoz és a klímaparadoxon feloldásához.

Antal Z. László (2015): Klímaparadoxonok. Lehet-e harmónia természet és társadalom között? L’Harmattan Kiadó, Budapest. 200 o., 2100 Ft.


Kulcsszavak

klímaváltozás, paradoxon, könyv, fogyasztói társadalom

Kapcsolódó anyagok

A találkozástól az alkotásig

Magyar Fenntarthatósági Csúcs 2016

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Fenyegető klímaváltozás

Szél Ágoston rektor személyes meghívására tartott előadást Áder János köztársasági elnök a Semmelweis Egyetem Szent-Györgyi termében a medikusoknak. A közelmúltban megrendezett párizsi klímacsúcs jegyében, az elnök előadásában többek között, az ott elhangzott információkat összegezte.

Tovább


NIWA: 400ppm feletti légköri szén-dioxid-szint

Először mértek 400 ppm-et (milliomod térfogatrész) meghaladó, vagyis küszöbérték feletti légköri szén-dioxid-szintet az új-zélandi Északi-sziget déli csücskében lévő Baring Head-i tisztalevegő-megfigyelő állomás műszerei - jelentették be az új-zélandi Országos Víz- és Légkörkutatási Intézet (NIWA) szakemberei.

Tovább


Korallfehéredés pusztít a Chagos-szigetek körüli tengeri rezervátumban

Súlyos károkat okozott a korallfehéredés a Brit Indiai-óceáni Területen fekvő Chagos-szigetek környékén elterülő korallzátonyon.

Tovább


Az ember teljesen új dimenziója az evolúciónak – videointerjú Gyulai Ivánnal

Gyulai Iván ökológust az SZVT-n tartott előadását követően az emberiség endoszomatikus és exoszomatikus energiaigényéről kérdeztük. Az ismert kutató meglátása szerint a modern emberiség által épített technoszféra nem adaptatív, túl merev és kevéssé diverz, ez jelentős veszélyt jelent a túlélésére.

Tovább


Paradox klímaügy