TARTALOM

 VISSZA

 


Nem szőrös-tollas emberek - állatok


Nem szőrös-tollas emberek - állatok

| |
 

.

Hároméves korában meghalt útépítő mérnök apja, ezért anyja négy gyerekével hazatért Angliába, majd 1935-ben Korfura költözött velük. Négy évig éltek a szigeten, amely Gerald fő szellemi ihletője volt: itt kezdődött egy életen át tartó nagy szerelme a természet világa iránt. Iskolába nem járt, magántanárok oktatták, közülük főleg a természettudós Teo Sztefanidesz hatott rá. Korfui éveire emlékezett később a Családom és egyéb állatfajták című könyvében, sok humorral és öngúnnyal mutatva be családtagjait, a sziget lakóit és élővilágát.

A második világháború alatt ismét Angliában éltek. Gerald előbb egy díszállat-kereskedésben dolgozott, majd 1945-ben gondozó lett a Whipsnade-i állatkertben. 1946-ban jelentősebb örökséghez jutott, ami lehetővé tette, hogy állatgyűjtő expedíciót szervezzen. Első ilyen útja 1947-ben Kamerunba vezetett. Számos állatkertnek juttatott gazdag kollekciót, a londoniban 25 új fajt honosított meg.

Gyűjtőútjai során megfordult Kamerun mellett Brit Guyanában, Argentínában, Paraguayban, Új-Zélandon, Ausztráliában, Malájföldön, Sierra Leonéban, Mexikóban, Mauritiuson, Indiában és Madagaszkáron. Főleg veszélyeztetett állatokat fogott be, hogy azok az állatkertek védelmében fennmaradhassanak. Útjai egy részét első feleségével, Jacqueline Sonia Rasennel szervezte, akivel 1951-ben házasodott össze. 1979-es válását követően Lee McGeorge lett második felesége és több útján társa.

Az állatokat a korabeli szokással szemben nagy gonddal szállította, a költségekre minden pénze ráment. Ezért könyveket kezdett írni, első kameruni útját feldolgozó könyve, a Noé bárkáján 1953-ban jelent meg. Művei nem várt sikert és jövedelmet hoztak számára. 1959-ben saját állatkertet állított fel Jersey-szigetén, mert elégedetlen volt a hasonló intézményekben dívó szakszerűtlen állattartással. 1963-ban alapította meg a Durrell Vadvédelmi Alapítványt a veszélyeztetett fajok megmentésére, ennek jelképéül a kipusztított mauritiusi dodó-madarat választotta.

Állatkertje szakmai továbbképzéseket, kutató, szaporító programokat és népszerűsítő előadásokat is szervezett, ő maga is rengeteget adott elő a brit rádióban, s több állatos filmsorozatot készített a BBC megbízásából. Hitte, hogy a megfelelően kialakított állatkert a legalkalmasabb a veszélyeztetett fajok megóvására és az ifjúság figyelmének felkeltésére a természet iránt. Elvetette azok érveit, akik az állatkerteket a bennük lakók börtönének mondták: szerinte az állatok nem szőrös-tollas emberek, pontosan megfogalmazott elképzelésekkel a szabadságról, de vallotta: szükségük van életmódjuknak megfelelő méretű és minőségű helyre.

Könyvei közül – melyek többsége magyarul is megjelent - a meg is filmesített Rokonom, Rosy egy elefánt történetét meséli el, A hahagáj pedig egy mesebeli szigeten élő kitalált madár révén érzékelteti a természet elemeinek egymásrautaltságát.

Gyűjtőútjairól szólnak A bafuti kopók, A részeg erdő, az Állatkert a poggyászomban, a Fogjál nekem kolóbuszt, a Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?, a Kalandorok az őserdőben, a Durrell a Szovjetunióban című könyvei. Állatkertje megszervezését ismerteti a Vadállatok bolondja, az Állatkert a kastély körül és A Bárka születésnapja című köteteiben. Családtörténetét a Madarak, vadak, rokonok és az Istenek kertje című könyveiben folytatta, míg a Vadászat felvevőgéppel című kötet filmes expedícióiról szól. Ismeretterjesztő könyve a Vadak a vadonban, szakmai tapasztalatait pedig Az amatőr természetbúvár című kötetében tette közzé.

Gyerekregényeket is írt Szamártolvajok és Léghajóval a világ körül címmel. Könyveit sajátos humor és derű szövi át, a kaland és a természettudomány elegyével szórakoztatja híveit. A tucatnyi film mellett mintegy harminc könyvet készített ugyan, de az íróságot nem sokra tartotta, a könyveket csak zoológusi munkája anyagi alapjának tekintette.
Idős korában sok baja volt: csípőprotézis-műtétjét májátültetés követte, betegségeiből soha nem épült fel teljesen. 1995. január 30-án hunyt el szeretett Jersey-szigetén. Több állatfaj viseli a nevét.

Forrás: MTI

2015. 01. 08.

Kapcsolódó anyagok

A gyermekek ellen elkövetett szexuális abúzus kockázatbecslése az amerikai jogi gyakorlatban

A családorvoslás mint karrier. Orvostanhallgatók pályaválasztással kapcsolatos vélekedései és motivációi

Miért pont én maradtam életben? Akut stresszreakció kezelése közúti balesetet követően

Az egészségkárosító kockázatok ismerete az egészségügyi szakdolgozók körében

Nagyszámú laboratóriumi vérvizsgálati eredmény exploratív jellegű vizsgálata rangkorrelációval

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Tovább


Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A könyv a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be.Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben...

Tovább


A légszennyezettség a szívroham leggyakoribb oka

Nem a stressz, hanem a légszennyezettség a leggyakoribb kiváltó oka a szívrohamnak - a The Lancet című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint. A szennyezett levegő ugyanis a tüdőbe kerülve gyulladást okoz.

Tovább


Biodiverzitás és a következő nemzedék

Az ENSZ jelentése szerint sem a biodiverzitás védelme, sem a szegénység elleni küzdelem nem hozta meg a kívánt eredményt. A biológiai sokszínűség további csökkenése a következő nemzedék helyzetét jelentősen megnehezítheti.

Tovább


Nem szőrös-tollas emberek - állatok