Dennis Meadows előadásával indult el a Piac&Profit és a SOL Magyarország által létrehozott Mesterek és Műhelyek rendezvénysorozat. Az alábbiakban a Piac és Profit által készített beszámoló olvasható. Annak ellenére, hogy a széndioxid kibocsátás okozta valamint az olajtartalékok kimerülése miatt kialakuló problémákra évtizedekkel ezelőtt is felhívták már a figyelmet, egyelőre nem történt drasztikus változás. A káros anyag kibocsátás folyamatosan nő, az olajtól való függőség megszűntetésére sincs megfelelően hatékony válasz. Jelen pillanatban mintegy 40-50 százalékkal több erőforrást használunk, mint amennyit reprodukálunk, hívta fel a figyelmet Meadows, ami olyan, mint folyamatosan hozzányúlni a bankban lekötött pénzhez, majd csodálkozni azon, hogy az nem kamatozik. A professzor szerint a megoldást az úgynevezett rugalmas erő fejlesztése jelenti szemben a mostani, hatékonyság központú fejlődéssel. A rugalmas erő azt a képességet jelenti, amelynek segítségével egy rendszer valamilyen drasztikus behatást követően képes visszatérni normális működési állapotába. Egy hatékony rendszer ugyanannyi inputtal többet több outputot bocsájt ki és ezáltal a cégek általában nagyobb profitot termelnek. A rugalmas rendszer viszont arra képes, hogy még egy nagyobb sokkhatást követően is jelentős outputot állítson elő, így kisebb veszteségekkel túlél esetleges katasztrófákat. Érzékletes példájával, a néhány éve New Orleans városát sújtó Katrina hurrikán után a város soha nem lesz olyan, mint azelőtt volt. Elhagyatott házak, romok maradnak utána örökre. A nemrég New Yorkra lecsapó Irene elvonulása után viszont azonnal megkezdődött a helyreállítás és a professzor prognózisa szerint néhány év alatt teljesen eltűnik majd a pusztítás minden nyoma. Vagyis New York már képes volt rugalmasan reagálni az elkerülhetetlen körülmények hatására. Más példával, Japán a hatékonyság jegyében szinte teljesen átállt néhány éve az azonnali gyártás rendszerére. A raktározási költségeken való spórolás érdekében a gyárak szinte teljes mértékben a megrendelések szerint, azonnal állították elő termékeiket. A fukusimai atomerőmű leállása után azonban a gyárak jelentős része sem tudott termelni, így szinte azonnal hiány lépett fel az országban számos termékből. Ahogy ott, Meadows szerint Magyarországon is ennek a rugalmas erőnek a növelésére van szükség annak ellenére, hogy ez ellentmond a hatékonyság és az azonnali nyereség mai vezényszavainak. Ahhoz viszont, hogy az emberek belássák, hogy ténylegesen életmódjuk megváltoztatására van szükség, megelőzhessék vagy megoldhassák a felmerülő problémákat, az információ minőségét és hozzáférhetőségét kellene jelentősen javítani - hangsúlyozta a professzor. Mint mondta, a kormányoknak ez nem érdeke, hajlamosabbak tehát inkább szép képekkel elfedni a valós problémákat, holott ezek megismerésére szükség van ahhoz, hogy a társadalom tanulhasson belőlük. Ha ez megtörténik, akkor a fenntartható fejlődés elérése nem utópia, hanem valós lehetőség. Kiss Tibor, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának tanára előadásában azt hangsúlyozta, hogy Magyarország problémái a világ többi részéhez kötöttek, azokat önmagukban nem lehet megoldani. A probléma alapját a hatékonyság érdekében lecsökkentettt diverzitás jelenti, amely egy lavinát indított el. Megoldásként pedig nem arra lenne szükség, hogy a Föld megváltoztatásának még megendhető határát próbáljuk megtalálni - hangsúlyozta - hanem arra, hogy azt egészként kezelve az eredeti állapotba visszajutva képzeljük el a jövőt. Elméleti keretként a Günter Pauli által leírt kék gazdaság modelljét javasolja, amely az ökoszitsztémák működési modelljét alkalmazná az élet más területein is. Kerekes Sándor, a Corvinus Egyetem rektorhelyettese arról beszélt, a jelenlegi helyzetben mindenki arra vágyik, hogy minden olcsó legyen és minél többet fogyaszthasson. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a cél a helyi gazdaságok, a fenntartható fejlődés elérése lenne. Csak arra nincs még válasz, hogy a két végpont között hol vezet az út. Mint mondta, a most fejlődőnek nevezett országokkal kellene megértetni, hogy a mostani fejlettek nem követendő példát jelentenek, hanem az utat a katasztrófához. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa veszendőbe menő értékeinkről beszélt. Mint mondta, Magyarországon naponta 130 hektár zöldterület vész el - az Európában példának tekintett Németországban is 90 hektár naponta - abban a reményben, hogy az eladott területek munkahelyeket, bevételt termelnek majd. (De nem hallgatta el azt sem, hogy a területek ilyen mértékű eladásában a korrupció is ludas.) Ez hatalmas problémát jelent, ahogy a városi életterek pusztulása is - a hivatalhoz érkezett panaszok száma alapján. A zajártalomra és légszennyezettség elleni védelemre vonatkozó szabályok alapján véleménye szerint az ebben érintett emberekkel és környezettel felelőtlenül és cinikusan bánunk. Harmadik legfontosabb problémaként a Duna kezelését emelte ki, amelyről fontos lenne belátni, hogy több, tiszta és gazdaságos energiaforrásnál. Szimbolikus jelentősége mellett számos - összesen tizenhét féle - ökológiai szolgáltatást nyújt, melyeket egyformán fontosként kellene kezelni. Gyulai István az Ökológiai Intézet igazgatója azt emelte ki, hogy a dolgok, amiket manapság problémaként kezelünk (például a hitelválság) tulajdonképpen csak indikátorok. Megoldásukhoz a mögöttes ok feltárására, rendszerszemléletre lenne szükség. Véleménye szerint egy „létrontási spirálban" vergődünk, mely abból áll össze, hogy az ember ma minél több pénzt akar. Ennek érdekében egyre többet dolgozik, de ahhoz, hogy az általa megtermelt javakból pénz legyen, valaki másnak egyre többet kell fogyasztania. Ennek finanszírozásához tőkére van szükség, aminek fedezetére hitel szolgál. A hitel kifizetéséhez viszont pénz kell, ennek előteremtéséhez egyre többet dolgozni, és így tovább. Ez a szemlélet vezetett a környezet degradációjának mai fokáig, amiről tovább kellene lépni. Az önzésből az együttműködésen át végül a globális felelősségvállalásig. Forrás: Piac és Profit Klímablog Engedéllyel közölve