Az Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács által szervezet Jövőkereső elnevezésű konferenciára idén az Iparművészeti Múzeumban került sor. A főbb előadókat és személyes benyomásaimat összefoglaltam. A konferencia elején Gyulai Iván ökológus röviden bemutatta az NFFT által készített Jövőkereső című jelentést, mely Magyarország fenntarthatósági „mérlege”. Habár a felmérések szerint a magyar társadalom értékválasztásában a testi, a szellemi és a lelki egészség a legfontosabb helyen szerepel, komoly egészségügyi kihívást jelent, hogy a 0-15 éves korosztályban a népesség közel 25% a szegénységi küszöb alatt él. A jelentés szerint emellett a válások magas száma és a külső függőségünk (társadalmi és energia) is jelentős veszélyeket rejt magában. Herczog Mária szociológus az ország humán erőforrásának jelentős csökkenése kapcsán kiemelte, hogy 0-6 éves korban történő empatikus és szeretetteli odafordulásban lát kiaknázatlan lehetőségeket, hiszen ez jelentős anyagi ráfordítások nélkül is véghezvihető, és az empatikus személélet sokszorosan „visszafizeti” az árát. A konferencia során Bogár László és Jelenczki István a privatizáció és IMF hitel kapcsán vetett fel kételyeket és potenciális visszásságokra hívta fel a figyelmet. Gyulai a konferencia végén hangsúlyozta, hogy a globalizáció kapcsán változóban lévő intézmények és intézményrendszerek (kiemelten a pénz) alapvetően erodálnak morális és erkölcsi értékeket, amely aztán összetett és komplex módon hat az emberi interakciókra, viselkedésre, értékekre. A kutató szerint az intézményrendszerek változtatásán keresztül kibocsájtott pozitív és multiplikálodó üzenetek és mechanizmusok segítségével lehetséges a világot egy fenntartható pályára állítani. A konferencián a lélektani hatások és elemek nem kerültek tárgyalásra. Sem a Jövőkereső, sem pedig a beszélgetések során nem merült fel ennek fontossága. Még nemzetközi párbeszédekben is alulértékeltnek látom a szerepét. Bízom benne, hogy az NFFT vitáiban helyet fog kapni a jövőben. eLitMed.hu, Brys Zoltán