A munkanélküliség mérséklésére, az élelmiszer-választék bővítésére és a közösségi élet felpezsdülésére örvendetes gyorsasággal terjed a helyben előállított zöldség és tejtermék ugyancsak helyben történő értékesítése. A jelenség a globalizáció szelíd ellenkultúrájaként kezd beépülni a mindennapokba, és egyfajta alternatívát kínálva erősíti a civil mozgalmakat - állítja új kutatása összegzéseként Kelen András szociológus. - A tágra nyílt világ és az árubőség áldásainak élvezői mellett a globalizációnak sok a vesztese is, akik persze igyekeznek talpon maradni a nagy versengésben. Ehhez a számtalan megoldás között az egyik lehetőség a városkörnyéki agrárium felélesztése és a valaha működött helyi piacok újbóli beindítása - mondta az Általános Vállalkozói Főiskola tanszékvezetője az MTI-Pressnek nyilatkozva. - Az ilyen önszerveződések ugyanis munkaalkalmat teremtenek, lehetőséget nyújtanak a jövedelem kiegészítésére, a vásárlók pedig megfizethető áron friss terméket vihetnek haza. Közösség támogatta mezőgazdaság Mint kiemelte, az eladó és a vevő között kialakuló személyes kapcsolat közelebb hozza egymáshoz a környéken lakókat, márpedig a közösség összetartó ereje az általános jó közérzet egyik fontos eleme. További előny, hogy a termelőtől legfeljebb 60-70 kilométeres körzetben a helyi piacra jutó zöldség, gyümölcs, hentesáru szállítása kevesebb költséggel jár, mint a messze földről importált árué, ami a környezetre kisebb terhelést jelent. - A városkörnyéki mezőgazdaságnak nálunk egyébként is régi hagyományai vannak, mindig is fontos szerepet töltött be a társadalom fejlődésében - idézte fel a szakember. - A középkorban a mezővárosok és a főként állattartásra berendezkedett tanyák egymást erősítve, együtt gyarapodtak. A kertekben termett gyümölcsöt, a közeli legelőkön hizlalt jószágot a heti vásárokon, piacokon árulták: ezek a népes forgatagok határozták meg elődeinknél a napi élet ritmusát. Emlékeztetett arra, hogy a szocializmus évtizedeiben a háztáji gazdaságok sok családnak jelentettek kiegészítő keresetet a megélhetéshez. Például Budapest ellátásáról a város körül kiépített tejgyűrű gondoskodott, a tejfeldolgozó üzemek részére a környékbeli tehenészetekben fejték ki az alapanyagot. Az agglomeráció településein a zöldségkertészeteknek is állandó biztos átvevőt jelentett a nagyváros, családok ezrei rendezkedtek be fólia alatti primőrök termesztésére. A multinacionális cégek, nagy bevásárló központok megjelenése nyomán szélesedett ugyan a választék, ám a dömpingben behozott import élelmiszer következtében a háztáji gazdaságok fokozatosan elsorvadtak, a falvakat növekvő szociális gondok, munkanélküliség, gyakran az elnéptelenedés veszélye terheli. - A káros folyamat valamiféle ellenhatásaként az elmúlt években civil kezdeményezésre indult be a helyi piacok szervezése, amelyet lassacskán már a hivatalos politika is elősegít - jegyezte meg a tanszékvezető. - Jelenleg már megközelítően száz településen működnek ilyen, az őstermelők és a vásárlók egymásra találására lehetőséget nyújtó régi-új elárusító helyek. A különféle adókedvezmények, a helyben értékesítés korlátainak feloldása, a kertvárosokban a baromfi és a sertés ház körüli tartása jogi feltételeinek enyhítése azt eredményezi, hogy az úgynevezett közösség támogatta mezőgazdaság is kezd felpörögni. Ennek lényege, hogy a termelők és a törzsvásárlók egyezséget kötnek. A vásárlók megelőlegezik a termesztés költségeit, aminek fejében a gazda "dobozrendszerben" hetente átad partnereinek maga termesztette friss zöldséget, gyümölcsöt, húst és tejterméket. A termelő is jól jár, mert biztos piachoz jut, és nyugodtan tervezheti a következő évet. A kereskedelmi láncot kikapcsoló, a jó minőséget, házias ízeket garantáló közvetlen értékesítési rendszer Japánból indult, és most már szerte a világon tért hódít. Nálunk többi között Tahitótfaluban és Érden működik ilyen civil közösség, amelynek vásárló tagjai elmondhatják: egészségükről nem csupán háziorvosuk és gyógyszerészük, hanem immár saját őstermelőjük is gondoskodik. Élhetőbb környezet A globalizmus ellenkultúrájaként a szó szoros értelmében tért hódít a városi kertmozgalom is, amelynek lényege, hogy a közterek egy-egy kijelölt részét konyhakertként művelhetik a környék lakói. Szavai szerint e közösségi kertek, zöld szigetek az öngondoskodás szellemét erősítik, és lehetőséget adnak a növények ápolására azoknak a városlakóknak, akiknek amúgy hiányoznak a saját kert adta örömök. - Bécsben az ilyen kertészet már turistalátványossággá nőtte ki magát. Budapesten a többi között a Millenáris parkban és a Józsefvárosban színesíti a városképet veteményes kert, amelynek művelőit sorsolás alapján választják ki - sorolta Kelen András. - A városi kert iránti igényekre tekintettel a vállalkozói főiskola tudományos műhelye most ajánlást dolgoz ki közösségi kertek beillesztésére az újpalotai önkormányzat városi rehabilitációs programjához, aminek köszönhetően még élhetőbb környezet kialakítására nyílhat lehetőség. MTI 2012. október 17., szerda