hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről


Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

| | |
 

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Az emberiség gondjai éppen az igények túlzott megnövekedéséből erednek, és ezeknek mérséklése lenne a fenntarthatóság fő feladata. Ma már szinte mindenki ismeri és elismeri, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi szerkezetben az anyagi fogyasztás növelése nem fenntartható. A könyv összefoglalja ennek tüneteit. Fő indikátor a környezet terhelése, az „ökológiai lábnyom”, nagysága. Aggasztó adat, hogy a jelenlegi „lábnyom” bolygónk másfélszeresét igényelné máris.

A világos fogalomhasználat és helyzetleírás mellett a könyv nagy érdeme és különlegessége az, hogy részletesen tárgyalja az emberi értékek kérdését. Felsorolja a főbb értékeket, rávilágít a meghatározások és a mérések (pl. rangsorolás) módszertani nehézségeire. Minden adat azt mutatja azonban, hogy a felelőtlen fogyasztás, a kényelem értékei tengenek túl, az ember lelki kiteljesedésének értékei előtt. Több helyen mutat rá a könyv (pl. 25. oldal) a mai ember nagy autonómiaigényére, ez az életével kapcsolatos döntések birtoklására vonatkozik, ebből, továbbá a társadalmi versengésből és kiemelkedésből, személyközi uralmi vágyból sok irracionális, és akár a gazdaság szintjén is megjelenő igény erősödik fel.


(Forrás: Global Foodprint Network, 2011)




Természetesen a termelés a környezet megterhelésének fő forrása, de ezt az emberi értékek és igények hajtják. Ezek eddig nagyrészt átgondolatlanul és ellenőrizhetetlenül működnek, különböző piaci mechanizmusok alapján. (A kötet foglalkozik a pénz és a gazdaság meghatározó szerepével és mechanizmusaival is, és külön ismerteti a háztartási jövedelemszerkezet átrendeződéseinek káros hatásait is.) Az elmúlt évtizedekben különböző nemzetközi szervezetek próbálták ezt a folyamatot szabályozni és mérsékelni, ezeket a könyv ismerteti.

Számos nehézség ellenére az ENSZ következetes környezetvédelmi politikát folytat, sajnos – egyelőre - kevés eredménnyel. A szerző kiemeli, hogy az ENSZ a témakörben jelentős fejlődési utat járt be, de még mindig „tüneti kezelést” folytat, és a jelenségeket nem rendszerben, hanem egyedien kezeli. (Az ENSZ stratégiájához szorosan kapcsolódik a Planetary Boundaries-ként ismérté közlemény, amelyet 2009-ben a Nature hasábjain Rockström és munkatársai publikáltak.) Az Európai Unió sűrűn változó és belső ellentmondásokkal teli stratégiáit is megismerhetjük a kötetből.

A legizgalmasabb azonban a fejlődés problémáinak részletes, mindenre kiterjedő helyzetképe, a gazdaság és a környezet állapota. A kötet említi a talajcsúcs problémáját (gyorsabban pusztul a termőtalaj, mint ahogyan megújul), felhívja a figyelmet az olajcsúcs, a vízcsúcs, a foszforcsúcs közelgő veszélyeire is. Aggasztó a biodiverzitás rohamos csökkenése is. (e.g. az emberi beavatkozás következtében kb. óránként kihal egy faj, míg a természetes kihalás 1-5 faj lenne évente), ebben a tekintetben az ENSZ programjai gyakorlatilag hatástalannak tekinthetők. De ismert a túlhalászat, a korallzátonyok pusztulásának, az óceánok savasodásának, és a káros kémiai anyagok termeléséből származó egészségügyi kockázatok megoldatlan problémája is. Kevés eszköz áll rendelkezésre a szélesedő globális társadalmi olló, és az elszegényedés megállítására is. (A Világbank statisztikái szerint a világ összfogyasztásának 76,60%-át a felső 20% éli fel, míg az alsó 20% mindössze 1,5%-ot fogyaszt.)


(Forrás: World Bank Development Indicators, 2008)




Az intergenerációs szolidaritás elve a fenntartható fejlődés kontextusában csak globális méretekben értelmezhető. Emiatt nehezen tehető szabályozó erővé a társadalom életében. Az embereket közvetlenül a társadalompolitika érinti, mert itt szabályozódnak a foglalkozási és jövedelmi viszonyok, itt kell megvalósítani olyan társadalmi kulcsértékeket, mint az esélyegyenlőség az egészségügyben és az oktatásban, vagy a szegénység leküzdése, és ez hat vissza legközvetlenebbül a politikára, ahol a „jól-lét” ígérete és célkitűzése a legfőbb mozgatóerő. Ugyanakkor ezt a folyamatot, pedig a gazdasági-társadalmi berendezkedésünk törvényszerűségei sokszor és sokrétűen befolyásolják.

Ma már a fenntartható fejlődés dilemmájának globális és köztudati kezelése eljutott oda, hogy a fenntartható fogyasztás és a fenntartható életmód is megfogalmazható és politikai és mozgalmi kérdéssé tehető. Ez nagy lépés azon az úton, amely a környezet védelméért már korábban kialakult, amelyen a haladás a közösségek és az egyén felelősségének tudatosítása a cselekvési motivációja jegyében valósul. Különös „személyes globalizáció” ez, a posztmodern korban az ember személyében is felelőssé vált világában. Ezt az üzenetet és újszerű etikai elvet mind több ember érti meg.

A kitűnő könyv éppen ennek az etikának jegyében érdemel továbbgondolást. Nyilvánvaló, hogy a fenntartható fejlődés politikáját a társadalmi marketing minden eszközével támogatni kellene. Új kutatások kellenének, mert az elhárító lelki folyamatok, a közömbösség motivációs struktúrái itt nehezebben törhetők át, mint a legtöbb alkalmazási területen, ahol a közvetlen személyes érdek belátása mégis könnyebben felkelthető.

A fenntartható fejlődés a jövőért küzd, ez pedig akkor is elvont marad, ha utódainkra gondolunk, vagy a csodálatos emberi civilizációt és kultúrát féltjük. Viszont a személyes ellenállás fokozódása várható, ha arra gondolunk, hogy a jól-lét és az autonómia, a hedonisztikus fogyasztás elkerülhetetlenül korlátozást kell szenvedjen, a fenntarthatóság lemondásokkal kell járjon.

A társadalomtudományok segítsége a környezetvédelemben és a fenntarthatóságban elsősorban az értékek kutatásában valósulhat meg. Ezekről még nem tudunk eleget. Biológiai eredetű személyes szükségletek és igények értékkonstrukciói keverednek általános lelki értékekkel és a kultúra által kialakított etikai és spirituális értékekkel, és valószínűleg külön szféra a társadalmi értékek világa, amely a biopszichológiai és a pszichoszociális értékek társadalmi (politikai, hatalmi, közmegegyezési, stb.) struktúrálódásából áll elő. Ezekkel a személyes kapcsolat (azonosulás, elfogadás, elutasítás) a kultúra értékdinamikájában változik, és a politikában újradefiniálódik.

A társadalomtudományi kutatásokkal lehetne támogatni a fenntartható fejlődés megközelítését az általános emberi mentalitásváltozásban, amely a fogyasztási értékektől a kultúra, az emberi relációk és kommunikációs-kapcsolati élményformák, és mindenekelőtt a széles értelemben vett spiritualitás értékeinek dominanciája felé vezet.

Gyulai Iván könyve – láthatóan – megragadó és mozgósító hatású fontos szakmai tanulmány.

Buda Béla, Brys Zoltán


A kötet bibliográfiai adatai:

Gyulai Iván: A fenntartható fejlődés. (Munkatársak: Nagy Dezső, Vigh Andrea, Kiss József) 2012. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, Miskolc, 105 old.

A kötet - teljes terjedelmében - letölthető az alábbi hyperlinken: A fenntartható fejlődés - Gyulai Iván dr.


Kapcsolódó anyagok:

Létrontási spirál

Bifurkációs pont: vagy változunk, vagy elpusztulunk

Biodiverzitás és a következő nemzedék





Kulcsszavak

fenntartható fejlődés, gazdaság, ökológia, recenzió

Kapcsolódó anyagok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Nem szőrös-tollas emberek - állatok

Gerald Malcolm Durrell brit zoológus, író 90 éve, 1925. január 7-én született az indiai Dzsamsedpurban

Tovább


Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Tovább


A légszennyezettség a szívroham leggyakoribb oka

Nem a stressz, hanem a légszennyezettség a leggyakoribb kiváltó oka a szívrohamnak - a The Lancet című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint. A szennyezett levegő ugyanis a tüdőbe kerülve gyulladást okoz.

Tovább


Biodiverzitás és a következő nemzedék

Az ENSZ jelentése szerint sem a biodiverzitás védelme, sem a szegénység elleni küzdelem nem hozta meg a kívánt eredményt. A biológiai sokszínűség további csökkenése a következő nemzedék helyzetét jelentősen megnehezítheti.

Tovább


Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről