hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Sereghajtó az egészségügy


Sereghajtó az egészségügy

| |
 

Népegészségügyi fókuszú egészségügyi stratégiát dolgozott ki az egészségügyért felelős államtitkárság az év elején, amelyet a kormány el is fogadott, ennek ellenére hazánkban mindössze az egészségügyi közkiadások egy százalékát fordítják a népegészségügyre, ugyanez a részesedés az uniós országokban átlagosan 3 százalék – derült ki többek között az IME egészségügyi szaklap és a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) szerdai konferenciáján.

Az Európai Unió Egészség 2020 programjával – amelynek főbb célkitűzései között található az egészségi állapotban fennálló különbségek mérséklése, a megfelelő szintű közfinanszírozás biztosítása, és a betegek védelme a betegségek költségterhei ellen –, valamennyi tagállam igyekszik szinkronba hozni saját egészségpolitikáját, ami talán Magyarországnak is sikerülhet – fogalmazott előadásában Jakab Zsuzsanna, WHO európai regionális igazgatója. Az uniós országok 2012-ben együttesen döntöttek arról, hogy évente 1,5 százalékkal csökkentik a szív- érrendszeri, daganatos, és krónikus légzőszervi betegségek, valamint a diabétesz okozta korai halálozást a következő nyolc évben. A konvenció megvalósításában az Unió összességében jól áll, a magyar helyzet azonban egyelőre nem pozitív: a négy nem fertőző betegség okozta korai halálozási statisztikákban hazánk az utolsók között, a születéskor várható élettartam a legalacsonyabbak között van az EU-ban.

Mindez arra utal, hogy az egészséget meghatározó tényezőkben számos teendője van még a szakpolitikának, annak ellenére, hogy számos jó kezdeményezés indult, így például a dohányzásról leszoktató, vagy a helyes táplálkozási szokások kialakítását célzó projektek. Az egészség iránt azonban magasabb szintű elköteleződésre volna szükség a kormányzat részéről is – magyarázta Jakab Zsuzsanna, hozzátéve azt is, hogy az egészség társadalmi meghatározóinak kezelése nagy egészségnyereséget jelenthet. Az egészségi állapotban nem csak a tagállamok, hanem az egyes országok különböző régióiban is szignifikáns különbségek tapasztalhatóak. Így például egy magasabb végzettségű magyar férfi, aki a legjobb helyzetű megyében él, több mint 13 évvel hosszabb életre számíthat, mint a legrosszabb helyzetű területen élő, alacsony végzettségű. Azonban a szakember arra is figyelmeztetett, hogy az adatokból levont átlagértékek elfedhetik a növekvő egyenlőtlenségeket, amelyek az életkörülmények és lehetőségek különbségét tükrözik. Ezért különösen fontos az adatok lebontása az egészségpolitikai célkitűzések meghatározásakor.

A magyar háztartások közel fele nem tudta kiváltani a felírt gyógyszereket 2011-ben, ebből a nem romák aránya elérte a 20 százalékot – derült ki az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) felméréséből. Ugyancsak itt mutattak rá arra, hogy a háztartások közel negyedét jelentős egészségügyi kiadások terhelik, 900 ezer család, miután megvásárolta a szükséges élelmiszereket, maradék jövedelmének 10 százalékát fordítja egészségügyi kiadásokra. Bár a 2008-as gazdasági válság rontotta a helyzetet, az már korábban eszkalálódott. Mindeközben a magyar kormány stabilizációs törekvései az egészségügyi közkiadások lefaragásával, a szegénység növekedésével jártak, a magánkiadások aránya az ágazatban ma már meghaladja a kritikus 15 százalékot, a harminchoz közelít.

Ahogyan az EU-ban, úgy Magyarországon is kiemelt prioritásként kellene tekintenie az egészségügyre a politikának, mint a gazdaságba történő befektetésre – vélekedett az igazgató, aki az egészségre fordított kiadások növelését tartaná célszerűnek. A nem fertőző betegségeket többnyire későn fedezik fel, a betegek tájékozatlanok, hiányzik a koordináció, és rosszak az ösztönzők, amelyek alul- vagy túlkezelésre sarkallják a minőségi ellátás biztosításában nem érdekelt ellátókat. Ezért olyan alapellátási központok kialakítása is javasolható volna, ahol a háziorvosi teamek a szakorvosokkal és a kórházakkal együttműködve tudnak dolgozni.


Bizonyítékokon alapuló politikai döntéshozatal?


A politikai és az akadémiai szféra bizalmon alapú együttműködésére volna szükség ahhoz, hogy evidence based döntések születhessenek az egészségpolitikában is – vélekedett dr. Vokó Zoltán, az ELTE TáTK Egészségpolitikai és Egészség-gazdaságtan Tanszékének vezetője. Filozofikus előadásában úgy fogalmazott, sokszor sem a kutatókban, sem a döntéshozókban nem tudatosul, hogy a tudományos bizonyítékok felhasználhatóak a döntéshozatalban. Miközben az egészségpolitika egyszerű üzenetekkel kommunikálna, és nagy tehetetlenségű rendszerek megváltoztatására csak lassan képes, addig a tudomány gyorsan változik, az orvosi, egészségügyi kutatások eredményeit nem biztos, hogy képes a társadalom felé közvetíteni. Míg az egészségpolitikai döntések hatásai évtizedekre vonatkoznak, a tudományos bizonyítékok gyorsan érvényüket veszíthetik.

Mindezt az emlőszűrés eredményessége körüli viták elemzésével támasztotta alá Vokó Zoltán, hiszen míg húsz évvel ezelőtt úgy tűnt, konszenzusra jutott a szakma azt illetően, hogy a szervezett, mammográfiás szűrés hatékony, ma már kételyeket fogalmaznak meg ezzel kapcsolatban, hiszen a kutatások igazolták: az előrehaladott emlődaganatok incidenciája nem csökkent a szervezett szűrések bevezetését követő években. Míg akadémiai körökben már korábban felmerültek kételyek, az egészségpolitika szintjén nem kérdőjeleződött meg a hatékonyság, és politikai diskurzus sem alakult ki. A hasonló társadalmi viták lefolytatásához javítani kellene a lakosság egészségműveltségét és az egészségkommunikációt. Ha társadalom nem kap kielégítő válaszokat, rossz forrásokból hamis információkat szerez.


Marad a torta hab nélkül


Az egészségügy mára a politika csapdájába szorult – állapította meg Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézetének igazgatója, aki arról beszélt, hogy az elmúlt 25 év tanulságaként sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a piacgazdaság nem hozott jobb gazdasági viszonyokat mint a szocializmus – holott nem a piacgazdaság vagy a demokrácia rossz. A félresiklás okát magunkban kell keresnünk. A valós problémákra rossz válaszok születtek, a most hivatalban lévő kormány 2010-ben jó kérdéseket vetett fel, de rossz válaszokat adott rájuk. Az egészségügyből és az oktatásból a 2008-as gazdasági válságot követően jelentős forrásokat vontak ki, pedig ezek az ágazatok a gazdaság teljesítőképességének szempontjából fontosak lennének.

Az egészségügyi rendszer fenntartása komoly kihívást jelent a kormányok számára, a magyar ellátórendszer GDP arányos részesedése a Visegrádi Országok összevetésében is nagyon alacsony, a tendencia pedig tovább romlik. Az egészségügy 2007-es magánosítását a mostani kormányzóerő népszavazással akadályozta meg, és már 2008-ban állást foglalt az állami ellátórendszer mellett, ám valódi reformelképzelései nem voltak. Egészségügyi koncepció most sincs, ahogyan többletforrás sem, így meglepő gyorsasággal alakul ki egy magánellátási rendszer, amely leszedi a habot a tortáról, míg a közellátásnak a kevésbé attraktív szeletek maradnak.

Az egészségügy helyzete rosszabb annál, mint amit az ország gazdasági teljesítménye indokol - mutatják a számok, emellett a rendelkezésre álló kevés pénzt sem hatékonyan használjuk fel. A közgazdász szerint a problémákat széles körű szakmai és társadalmi vitával lehet csak megoldani, és politikai konszenzus is szükséges a jobb és a baloldal között arról, hogy milyen egészségügyi rendszert alakítanának ki. Ennek bevezetése után már csak 20 nyugodt esztendőre van szükség ellentétben a most megszokott metódussal, amikor is négyévente felszántják a magyar ugart.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2015-06-25


Kulcsszavak

egészségpolitika, finanszírozás, döntéshozatal

Kapcsolódó anyagok

A finanszírozás tudathasadása - megoldási kényszerek a magyar egészségügyben

Béremelés, úgy érdemes, ha az érezhető

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Pályázati felhívás – 40 év alatti orvosok és orvosbiológiai kutatással foglalkozó személyek számára

A Prof. Dr. Romics László Akadémikus Emlékére Alapítvány pályázatot hirdet Magyarországon dolgozó, magyar állampolgárságú, 40 éven aluli orvosok és orvosbiológiai kutatással foglalkozó személyek számára. A nyertes pályázó(k) között 500 000 Ft alapítványi adomány kerül kiosztásra.

Tovább


Horváth Ildikó államtitkár a Nekem Szól! Egészségértés Díj fővédnöke

Még két hétig, október 20-ig lehet pályázni a www.nekemszol.hu honlapon keresztül az idén negyedik alkalommal meghirdetett Nekem Szól! Egészségértés Díjra, melynek fővédnökségét Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár vállalta el.

Tovább


Láttasd a láthatatlant, hallasd a hallhatatlant!

Lehet-e teljes értékűen befogadhatóvá tenni egy színházi előadást a fogyatékkal élő emberek számára? Mit lehet átadni a színházi látványvilágból egy látássérült nézőnek, és hogyan érzékeltetheti a jeltolmács a darab szövegének stílusát a hallássérült látogatóknak? Akadálymentesítés az előadó-művészet területein II. - a témában október 14-én második konferenciáját tartja a Pesti Magyar Színház a Fehér Bot Nemzetközi Világnapja alkalmából.

Tovább


Elhunyt Kovács László orvos, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

Életének 80. évében, szeptember 29-én elhunyt Kovács László akadémikus, a sejtfiziológia és elektrofiziológia kiemelkedő kutatója - közölte az MTA.

Tovább


Sereghajtó az egészségügy