A romák körében négyszeres a daganatos megbetegedések száma, mint a teljes magyar lakosságot tekintve. Ezt felismerve pályázott, nyert és ennek köszönhetően programot indított a Magyar Hospice Alapítvány annak érdekében, hogy a cigány közösségek tagjai is rendszeresen részt vegyenek az egészségügyi ellátás keretein belül igénybe vehető szervezett szűréseken. Programjukat keddi sajtótájékoztatójukon ismertették, lapunk azonban annak is utánajárt, mennyire lesz könnyű, vagy éppen nehéz dolga azoknak, akik a projekt keretében igyekeznek meggyőzni a romákat a vizsgálatok fontosságáról. Azt szeretnénk, ha nem a negyedik stádiumban, kifekélyesedett, gennyes tumorokkal jutnának el az orvoshoz a romák – mondta Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány igazgatója, aki szerint a legfontosabb az lenne, hogy a romák is kellő mennyiségű információt kapjanak arról, hogy a rák ugyan egy „nehéz” betegség, de gyógyítható. A projekt keretében segíteni kívánnak abban is, hogy azok, akiket kiszűrnek, a diagnózis felállítása után is hozzájussanak a szükséges kezelésekhez. Már túl vannak a kétéves program hat hónapos előkészítő szakaszán. A Baranya és Somogy megyékben folytatott előzetes projektek tanulságai szerint 30 százalékkal nőtt azoknak a száma, akik elmentek méhnyak- és emlőrák szűrésre, míg a férfiak körében a siker százszázalékosnak mondható a preventív prosztatavizsgálatok tekintetében, hiszen azelőtt egyetlen roma sem ment el urológushoz megelőzési céllal. Az információ és az ismeretek hiánya az oka annak, hogy a cigányság nem vesz részt a szűrővizsgálatokon – mondta Babusik Ferenc pszichológus-szociológus egy 2005-ben, a cigányság egészségügyi állapotáról végzett kutatásuk eredményeire hivatkozva. Eszerint a zömében kétezer fő alatti kistelepülésen élő romáknak a mélyszegénységből eredően „sanszuk sincs” elmenni a szűrésekre. A felmérés azt is megmutatta, hogy a vashiányos vérszegénység, vagy a TBC a cigányság körében tízszerese a teljes népességhez viszonyítva, de a nyombélfekély is hatszor gyakoribb a köreikben. Összességében véve az életévekben mérve akár 10 év különbség is lehet – összegezte a kutató. Első sorban a helyi védőnőkre, de más egészségügyi szakemberekre, így közösségi ápolókra, onkológiai nővérekre, háziorvosokra is támaszkodik a program. A védőnői kamara segítségével jutott el az Alapítvány az önként jelentkező szakemberekhez. Nekik ma és holnap tartják az első kommunikációs tanfolyamot Kaposvárott. A képzés középpontjába olyan gyakorlati ismeretek tartoznak, amelyek növelik az orvoshoz fordulás esélyét, ezáltal javítják az egészségi állapotot és az életminőséget. A romák így több információt kapnak arról, hogy a korai felfedezés nagymértékben növeli a rákbetegség gyógyítási esélyeit. A projekt része egy utánkövetéses felmérés is, amelyet szintén a védőnők végeznek majd el, egy évig követve a kiszűrt betegek „történetét” – mondta az Alapítvány igazgatója, hozzátéve, olyan önkéntesek is segítik majd a munkát, akik településükön megszervezik, hogy a romák eljussanak a szűrésekre, vagy saját gépkocsijukkal elszállítják a betegeket a kezelésekre. Kérdésünkre válaszolva Muszbek Katalin azt is elmondta, hogy nagyon-nagy jelentősége lenne annak, ha valóban újraindulna az a korábbi, uniós forrásokból finanszírozott méhnyakrák szűrési program, amelynek keretében a helyi védőnők levehették a szükséges kenetet a páciensektől, így erre szűrésre nem kellett a rendelőbe, kórházba elutazni. Ez a roma nők hozzáférési esélyeit is nagyban javítaná. A 25-65 év közötti nők részére szervezett méhnyakszűrési program 2003 óta érhető el hazánkban, 3 évente történő szűrésre hívással. Az átszűrtség növelésére a védőnőket is bevonták a méhnyakrák megelőzési programba, közülük sokan szereztek képesítést a vizsgálat elvégzésére, s az eszközeik is megvannak hozzá. Ám sok védőnő panaszkodott arra, hogy míg az első évben 3 hónapot kaptak a minták levételére, addig 2010-ben már csak egyet, tavaly csupán két hetet engedélyeztek erre központilag. Közben a sejtdiagnosztikai laborok kapacitását csökkentették, s hiába jelentkeztek a páciensek, hogy ismét helyben oldanák meg a szűrést, a védőnő nem tudta fogadni őket. Most, hogy az egészségügyért felelős szakállamtitkárság különös hangsúlyt fektet a méhnyakrák megelőzési programra, úgy tűnik, újra lendületet kap a projekt. Bár a kistelepülésen élő asszonyok valóban sokkal nagyobb számban vették igénybe ily módon a szűrést, a szakember azt is megjegyezte, sajnos a romákat sokkal nehezebb rávenni, hogy jöjjenek el hozzá kenetvételre, hiszen gyakran a terhesgondozáshoz szükséges nőgyógyászati vizsgálatoktól is idegenkednek, oda sem szívesen járnak el. „A romaság nagy része hanyag az egészségére, csak akkor foglalkozik vele, ha már baj van” – ezt már Bangó Margit előadóművész mondta a Hospice Alapítvány sajtótájékoztatóján, aki mint gyógyult rákbeteg támogatja a programot. Megjegyezte azt is, a szegénység a betegség melegágya, s a projekt azért is különösen fontos, mert tapasztalata szerint ötven éve nem volt akkora szegénység Magyarországon mint ma. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2012-05-11