A kormány akart államosítani, az ágazati stratégia, a Semmelweis Terv egészségszervezéssel orvosolta volna a problémákat. Bár a központosítás elsődleges célja a helyi politikai érdekek elszigetelése lett volna, ám azok továbbra is érvényesülnek – mondta dr. Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatója az IME egészségügyi szaklap szerdai, budapesti konferenciáján. A kutató szerint bebizonyosodott, hogy a centralizálás – a hozzá fűzött elvárásokkal szemben – nem garantálja a kompetens vezetők kinevezését, és a rendszer rugalmasságán is sokat rontott. A centrális döntéshozó kevéssé tudja áttekinteni a komplex rendszert, különösen döntésképtelen a helyi problémák megítélésében és megoldásában. A rendszer egységesítése sok „pepecs” munkával jár, s bár a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) kis csapata megfeszített munkával igyekszik azt elvégezni ezt, rövidtávon nem hoz eredményeket. Az egészségügy politikai célok érdekében használható ösztönző rendszerek nem, vagy nem megfelelően működnek, a járóbeteg-ellátás hatékonysági problémáit éppen az okozza, hogy a finanszírozási ösztönzők indokolatlanul a magasabb ellátási szint felé tolják a beteget. Államosítás helyett az egészségszervezésre helyezné a hangsúlyt, országos, térségi és közösségi szinten. A közösségi egészségszervezéssel érdemi minőségi- és hatékonyságjavulást lehetne elérni, mégpedig kevés pénzből. A közösségi egészségszervezés 45-60 ezer lakosra (bár van példa többre is), első sorban a járóbeteg-ellátásra építve valósulhatna meg, biztosítók bevonása nélkül – mert az OEP és az ellátók közé nem kell újabb szereplő. A biztosítók ugyanis nem jó ellátásszervezők, az ágazati privatizáció vagy az államosítás pedig csak eszköz a politika kezében a kitűzött célok elérése érdekében. Hogy a horribilis átszervezésnek milyen hozadéka lesz, azt csak az idő dönti el, egy évtizeden belül – vélekedett Gaál Péter. Börtönegészségügy Lényegében a börtönegészségügy elvei mentén határozták meg a hazai rendszer működését, a Semmelweis Terv ellátási térségekre épülő elképzelései eleve elhibázottak voltak – vélekedett dr. Mihályi Péter egészségügyi közgazdász. Magyarország nyelvileg és etnikailag homogén ország, így a régiós, vagy területi felosztásnak nincs jelentősége, mint például Svájcban vagy Spanyolországban. Az elképzelések nem orvosolják a kistérségek közötti különbségeket, erre utal az is, hogy az új kistérségi rendelőkben nincs sem orvos, sem beteg. Az orvosok nem vezényelhetőek, nem vállalnak munkát ott, ahol szükség lenne rájuk, vagy ha mégis, az nagyon sokba kerül a munkáltatónak. A mai egészségügyben, amikor a keresetben, iskolázottságban nagyok a társadalmi különbségek , a kereslet nem esik egybe a lakóhely szerinti kínálattal, ezért értelmetlen beutalási rendeket felállítani. A Veszprémi Egyetem tanszékvezetője szerint lehetővé kell tenni, hogy bárhova beutalható legyen a beteg, ahol a számára szükséges, államilag finanszírozott ellátás engedélyezett. Ha az állam határozza meg a szükségleteket, és korlátozza a betegutakat, azzal csak azt ösztönzi, hogy a beteg hálapénzzel igyekszik elérni, hogy ott lássák el, ahol ő szeretné. Ennek korlátozásával csak a magánellátás iránti igény nő, amelynek következtében egyre több orvos hagyja el a közfinanszírozott intézményeket, miáltal az állami szférában tovább szűkülnek a kapacitások. Egyedül a mentés esetében van szükség beutalási rendre, míg másutt az orvosnak csak azt kell tudnia, hogy abban az intézményben, amelyet a beteg választ, van-e megfelelő ellátás a gyógyítására. Mihályi szerint így az ellátási igények országszerte is kiegyenlítődnének. Aki pedig több beteget lát el, több pénzt is kapna, ugyanakkor úgy vélte, túl sok a kórház, azok számát csökkenteni kell. Választhat a beteg Kell egy hely, ahol a beteg azt mondhatja, hogy itt tessék engem fogadni, mert területileg ide tartozom – replikázott Mihályi Péter felvetéseire Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, aki szerint a beutalási rend nem akadályozza a szabad intézményválasztást, annak csak az orvosok és a TEK szab határokat. A betegmozgási adatok azt igazolják, hogy a régiók közötti mozgás jellemzően öt százalék alatt van, ezzel szemben a megyék között nagy számban vándorolnak a betegek. Kapacitásszervezés mindenütt kell, ahol közfinanszírozott ellátás van – szögezte le Sinkó. Ennek szükségességével egyetértett Mihályi Péter is, hozzátéve azonban, hogy a beteg kórházválasztását most jogilag szabályozzák: „alapesetben nyilván nem megy a nyíregyházi beteg Győrbe, ám ha akar, mehessen” – vélte. Sinkó Eszter szerint a jövő az, hogy 3-4 intézmény közül is lehet majd választani, jelenleg azonban a protekció vagy a fizetőképesség határozza meg, hogy a jobb orvosokhoz, teamekhez jusson el a páciens. Vesszőfutás Amíg nincs gazdasági emelkedés, addig az egészségügy vesszőfutása sem ér véget – mondta előadásában dr. Bodrogi József, okleveles közgazdász, aki nemrég távozott a Semmelweis Terv végrehajtását felügyelő miniszteri biztosi székéből. Az egészségügy kiadásai ez elmúlt 18 évben – két év kivételével – meghaladták bevételeit, az E-alapot a felosztó-kirovó rendszer nagy nyomás alatt tartja, s ez várhatóan nem enyhül a jövőben sem. A kormányok első sorban a nyugdíjprobléma kezelésével foglalkoznak, holott az elöregedő társadalom az egészségügyi kasszát is nagymértékben megterheli majd, a Ratkó-nyugdíjasok egészségügyi ellátása pedig az elkövetkezendő 5-6 évben szintén többletkiadásokat generál majd. Az ágazatban jelenlévő, jelentős adósságok jelentős lefaragására egyelőre kilátás sincs. A járóbeteg-ellátásban használt német pontérték 18 éve nem emelkedett, az alapellátásnak juttatott 14 százalékos többlet nem oldja meg a finanszírozási problémákat. Most már a duális finanszírozásból eredő hiányok sem háríthatók az önkormányzatokra, hiszen az államosítással a tőkeköltségeket is a központi büdzséből kell állni. Az idei évre tervezett, a gyógyszerágazatot érintő, a Széll Kálmán Terv 2.0-ben megfogalmazott tervek végül léket kaptak, ami lehetőséget ad a döntéshozóknak a lélegzetvételre és a kiútkeresésre, erre pedig a lakosság rossz egészségügyi állapota miatt nagy szükség van a közgazdász szerint. Míg egy novemberi rendezvényen Bodrogi József úgy fogalmazott, „ki kellene nyitni tehát a kérdést, hogy a nyugdíjasok is fizessenek direkt járulékot”, addig most nem ismételte meg korábbi, nagy vihart kavart kijelentését, csak annyit mondott, „nem lesz fájdalommentes megoldás” az egészségügy rendbetételére. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2013-02-21