hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Nem várható gyors gyógyulás az egészségügyben



| |
 


Az előadók valamennyien a mielőbbi kormányzati beavatkozásban, a rendszert gátló törvények kiiktatásában, a finanszírozás és a struktúra átalakításában látják a megoldást a jelenlegi, kilátástalan helyzetben.

Az állam főszereplővé lép elő az egészségügyben, ez már csak azért is indokolt, mert az egészségügyi pénzalapban a feléhez közelít az állam által befizetett hozzájárulás összege, amelynek mértéke az elmúlt években a 17-szeresére növekedett – mondta a parlament Egészségügyi Bizottságának elnöke, Mikola István, akinek meggyőződése, hogy: „lehet az állami egészségügyet is jól csinálni”.

Így a közigazgatási reform keretein belül növekedni fog az állam fenntartói felelőssége, ezzel egyidejűleg ellenőrzési feladatai is szélesebb körűek lesznek. Az elnök most esélyt lát arra, hogy a nagy rendszerek, ezeken belül az egészségügy átalakítására is több idő jusson, mint egy parlamenti ciklus, hiszen a megújító törekvések csak évtizedes intervallumban lesznek mérhetőek. A pozitív kormányzati szemléletváltás, a lakosság egyre egészségtudatosabb hozzáállása mindenképpen segítheti az egészségügy gyógyulási folyamatát.

Évtizedes távlatokban tervezik az ágazat konszolidációját, amelynek ki kell terjednie az amortizációra, a műszerekre, az orvosi technológiákra, valamint a humán szektorokra is, mert „jó pozíciójú humán erőforrás nélkül nincsen működő gazdasági prosperitás” – vélte Mikola.

Mivel a jelenlegi, teljesítmény alapú finanszírozás fenntarthatatlan, a díjtételek nem megfelelőek, így fokozatosan át kell térni a bázis alapú finanszírozásra, azonban a források elosztását a népegészségügyi felmérések figyelembevételével kell elosztani, igazságosságra törekedve, figyelembe véve a különbségeket.

A parlamenti munkáról szólva megemlítette, hogy január 1-jével hatályba lép az a törvény, amely egyértelműen a gyógyító területhez csatolja a gyógyszer kiskereskedelmet, így az etikus gyógyszerészet válik intézményessé. A jövőre várható magyar uniós elnökség idejére a törvényhozás javasolja, hogy emeljék a prioritások közé az intézményesített közép-európai népegészségügyi koncepciót, amely a környező országok népegészségügyi felzárkóztatását segítené.

A demográfiai mutatók romlása nem csak a nyugdíj-, hanem a társadalombiztosítási alapok fenntarthatóságának szempontjából is tragikus lehet – fejtette ki előadásában dr. Bodrogi József, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának programigazgatója. A rendszer átalakításának tervezésekor a mindenkori kormányoknak figyelembe kell vennie, hogy a jelenlegi születési és halálozási mutatók mellett négy évtized múlva már csak 8 millióan leszünk.

A romló népesedési mutatók csak a migrációs és családpolitika együttes átalakításával javíthatóak, a radikális változtatás nélkül a jelenlegi társadalombiztosítási alapcsomag nem tartható, ennek mielőbbi befagyasztását, csökkentését javasolta a szakember.

Rácz Jenő és Csiba Gábor a kórházak átalakuló szerepéről szólva egyetértettek abban, hogy kormányzati segítség, beavatkozás nélkül az ellátórendszer összeomolhat, a Magyar Kórházszövetség elnöke egyenesen a Titanic katasztrófájához hasonlította a jelenlegi helyzetet, Rácz Jenő ugyanakkor hangsúlyozta, ez nem a jelenlegi kormány hibája.

Mivel a rendszert a rendelkezésre álló forrásokból, a most meglévő szolgáltatási csomag mellett, az érvényben lévő protokollok alapján nem lehet finanszírozni, ezért markáns és radikális beavatkozásra van szükség. „Sokktalanításra és akut kezelésre van szükség” – mondta a volt egészségügyi miniszter, hangsúlyozva, hogy ezekre a lépésekre nem csak a kórházi, de az alapellátási rendszerben is szükség van, amely az év végére e nélkül szintén működésképtelenné válhat.

Szerinte pénznek kell követnie a beteget, ehhez azonban egyértelmű, átlátható rendszerre, betegút menedzselésre, az ellátórendszerek szinkronizálására, és a szolgáltatási csomag meghatározására van szükség.

Dr. Csiba Gábor a konferencián újra ismertette a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület által kidolgozott 18 pontos egészségügyi akciótervet, kiemelve annak finanszírozási problémákkal foglalkozó részeit. Figyelmeztetett, hogy finanszírozási beavatkozás nélkül a kórházak hamarosan nem csupán a beszállítóknak fognak tartozni, hanem a béreket sem tudják kifizetni a dolgozóknak. Ugyanakkor hozzátette, hogy az adósságot felhalmozó intézményeket nem szabad válogatás nélkül megsegíteni, mert a mintegy 160 kórház összes adósságának 80 %-át 30 intézmény halmozta fel.

Az egészségügy bevételeit az egyesület javaslata szerint növelni lehetne a „szenvedélyadóval”, amely 10 %-os jövedéki adóemelést jelentene az olyan egészségkárosító árucikkek esetében, mint a cigaretta, vagy a szeszesitalok. Csomagonként 10 forint „hamburgeradóval” sújtanának minden, az egészségtelen élelmiszert. Az „extrém adót” pedig azoktól a sportolóktól, gyorshajtóktól szednék be, akik tudatosan veszélyeztetik testi épségüket.

Mintegy 15-20%-os megtakarítást jelentene a kórházaknak, ha lédig kiszerelésben kaphatnák meg az intézményekben felhasznált gyógyszereket, ehhez jogszabály módosításra volna szükség, ahogy ahhoz is, hogy ne kelljen a kórházaknak rehabilitációs járulékot fizetniük. Egy megyei kórház esetében ez a járulék évi 80 millió forintot is jelenthet, amelyet ha például a dolgozók fizetésére fordíthatnának, évi 40 ezer forinttal emelhetnék a béreket. Az egyesület elnöke szerint az egészségügy nem fog kevesebb kerülni, csak többe, azonban ha megfelelően alakítják át a finanszírozást és az intézményrendszert, rendezik az orvosok jogállását és kialakítják az életpályamodellt, akkor hatékonyabb lehet.

Csiba Gábor javasolta, hogy a betegszállítást és a mentést ismét vonják egy szervezetbe, mert ami jelenleg a mentés területén folyik, az „köztörvényes bűncselekmény”.

„Ha átszervezik a mentést, felkészülhetünk arra, hogy a betegszállítással foglalkozó kisebb cégek a Parlament előtt fognak tüntetni” – reflektált Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke Csiba szavaira, aki előadásában azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt húsz évben a kamarát inkább ellenzéki szerepre kényszerítették az aktuális kormányok, s ennek az egészségügy látta kárát. A jelenlegi egészségügyi kormányzattal folyamatosak a gyakorlati egyeztetések, de a közbizalmi válság rányomja a bélyegét a tárgyalásokra.

„Senki nem hisz el semmit a másiknak, sem a beteg az orvosnak, sem az orvos a politikusnak, s ez mételyezi a kapcsolatokat.” Azonban hangsúlyozta, eddig lényegesen jobb az együttműködés a jelenlegi egészségügyi vezetéssel, mint korábban bármikor.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya

Kapcsolódó anyagok

Pályázati Felhívás - Segítő szakmában dolgozó alkotók részére

Hozzászólások:

1.,   Kondor Márta mondta   2010. Október 06., Szerda 10:05:06

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Magyar egészségpolitika: aktuálisan és a történelem távlatából

A diszfunkcionális egészségügyi rendszerek legmélyebb problémája egyfelől az egészségpolitika reális célmodelljének hiánya, másfelől tartós önértékelési zavara a többi szakpolitikához képest. Ennek mindenkori terméke az alapmodell koherencia nélküli, jó esetben eklektikus működése.

Tovább


Tudományos orvoslás és komplementer medicina: Kibékíthetetlen ellentétek vagy egymást támogató rendszerek?

A nemzetközi szakirodalomban elsősorban a „conventional” elnevezéssel jelölik az orvosilag igazolt, az egészségügy hivatalos területén végzett gyógyító tevékenységeket. Magyarul nevezhetjük az angol/latin jelző után konvencionálisnak, hivatalosnak, illetve akadémikus or vos - lásnak („academic medicine”) is.

Tovább


Új lehetőségek a magyarországi egészségveszteségek becslésére

A Globális Betegségteher Vizs­gálat (GBV) az 1990-es évek elejétől teszi közzé jelentéseit. A jelen cikk 2010-es adatok alapján készült elemzéseket használ, melyek 291 betegségre, 67 egészségkockázati tényezőre és 187 országra vonatkoz­nak.

Tovább


Társasjátékok az orvosképzésben

A „tanulás” és „játék” szavak értelmének szem befordítása már általános iskolás korban megkezdődik. Mindenki számára ismerősek lehetnek az „Előbb a tanulás, aztán a játék!” vagy az „Ez nem játék, hanem komoly dolog!” mondatok. A gyermekek így jutnak arra a következtetésre, hogy a játékot és a tanulást külön kell kezelniük, valamint arra, hogy a játék élvezetével szemben a tanulás valamilyen fáradságos, és kevéssé szórakoztató folyamat.

Tovább


Nem várható gyors gyógyulás az egészségügyben