A politikai állásfoglalás megszületett: magánszolgáltató állami kórházban nem működhet, és OEP finanszírozásban magánszolgáltató nem részesülhet. Bár még csak néhány részletet ismerünk, az már most biztosnak tűnik, hogy jó néhány szabályzó még hiányzik a rendszerből. Míg az eddigi felmérések arra utalnak, hogy a magánellátásokra – legalábbis a jelenleg kínált mennyiségben – van fizetőképes kereslet, az egyelőre kérdés, hogy ha és amennyiben bővül ezen szolgáltatók köre, lesz-e annyi vásárló, hogy fenntartsa. Dr. Kovács János orvos-közgazdász, a Magánorvosok Országos Szövetségének (MAOOSZ) elnöke lapunknak azt mondja, üdvözlik a bejelentést, amely nyomán megszülethet az az éles határ, amely elválasztja egymástól a két szférát, egyelőre azonban azt sem tudjuk, hány orvos dolgozik a privát szférában, sőt, a magánorvos fogalma sincs jogszabályban definiálva. – Nincs hivatalos nyilvántartás a magánorvosokról. A működési engedélyeket az ÁNTSZ adja ki, a vényírási szerződéseket pedig az OEP kezeli, ezek az adatbázisok azonban nem érnek össze. Becsléseink szerint például a bőrgyógyászok 80-90 százaléka a privát szférában is dolgozik, 10-20 százalékuk kizárólag magánrendelőben fogadja a betegeit. Szövetségünkhöz tartoznak még plasztikai sebészek, nőgyógyászok, urológusok, gasztroenterológusok, szemészek. Úgy véljük, kollégáink legalább egyharmada dolgozik magánorvosként, akár magánklinika alkalmazottja, vagy szerződött partnereként, esetleg egyszemélyes, illetve csoportpraxis formájában. A szakma mindenütt ugyanaz Sokan egzisztenciális kényszerből fordulnak a magánorvoslás felé, hogy jövedelmük kiegészítése ne a paraszolvencia legyen, hiszen a hazai orvosok bérezése – az utóbbi időszak kedvező változásai ellenére – még mindig nem megfelelő. Kovács doktor szerint valószínűleg kevesebb magánorvos lenne, ha a közfinanszírozott ellátásban méltányos fizetést kaphatnának a kollégák. – A közalkalmazotti státusz korábban biztonságot, tervezhetőséget jelentett az orvosok számára, azonban a jelenlegi fizetési viszonyok között erre nem építhető életpályamodell. Bár történtek kormányzati lépések, az eddigi béremelés továbbra sem kínál kiszámíthatóságot. Az orvosok jogállását illetően is ki kell dolgozni egy olyan megoldást, amely jogi értelemben is megfelelő, ugyanakkor segít az átlátható viszonyok megteremtésében. Míg sokan amellett érvelnek, hogy a magánszolgáltatókat csak úgy lehet beengedni az ellátásba, ha mind térben, mind időben szigorúan elválasztják egymástól a kétféle ellátási formát, a szövetség elnöke hangsúlyozza azt is, szakmailag nem tehető különbség, hiszen gyógyítani ugyanazon elvek mentén kell mindkét szektorban. – Jogi környezetében és működési feltételeiben szükségesnek tartanám a definitív elkülönítést. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet kooperáció a két terület között, hiszen mi értelme a magánintézményben megjelenni, ha a teljes diagnosztika és kivizsgálás kezdődik elölről, ha a betegnek kórházi ellátásra van szüksége? Ha a magánrendelőkben végzett kivizsgálást a közfinanszírozott ellátásban is elfogadjuk, az a betegutakat is egyszerűsítené és racionalizálná. Ebben most nem egyértelmű a szabályozás, és ez okoz anomáliákat. Nincs fizetőképes kereslet biztosításra A beteg azért megy magánszolgáltatóhoz, mert ott kevesebbet kell várnia, kiszámíthatóbb az ellátás, több időt szánnak rá, és tudja, hogy mindez mennyibe kerül – támasztják alá a kutatások. Az orvost korábbi teljesítménye és szaktudása minősíti a betegek szemében, de minőségbiztosítási tendereket mind a magán, mind az állami ellátásban célszerű lenne megteremteni és felállítani – vélekedik Kovács János. Egyelőre azonban az sem világos, hogy a jelenlegi ellátórendszer mit tud felajánlani a betegeknek, így a páciensek kétségbeesetten keresik a megoldásokat, ám szakmai információkkal nem rendelkeznek. – Az emberek többsége úgy gondolkodik, hogy ha adódik valamilyen egészségügyi problémája, megpróbálja alkalmilag kigazdálkodni az ellátás árát, és ha nem súlyos a betegség, akkor ez a taktika be is jön, bár a biztosítók most is kínálnak különféle – első sorban járóbeteg-jellegű magánellátásban igénybe vehető – szolgáltatásokat, ezek széles körben nem elterjedtek. Több biztosítótársaság érdeklődött egyébként az egészségügyi magánbiztosítások iránt, ám az új politikai irány alapján úgy tűnik, a jövőben arra nem építhetnek, hogy többletkapacitásokat vásároljanak a kórházaktól. – A magyar ellátórendszer kicsi ahhoz, hogy párhuzamos, országos lefedettségű rendszert és infrastruktúrát tudjanak kiépíteni és működtetni a biztosítók. Az ország gazdasági és jövedelmi helyzetétől függetlenül, már volumenében is kicsi a magyar piac. Ha a jelenlegi helyzetben egy bármilyen egyszerű finanszírozási csomagot létre akarnának hozni a társaságok, annak a költségeit a magyar családok túlnyomó többsége nem tudná vállalni. Még egy havi ötezer forintos kiadás is túlságosan megterhelné a háztartásokat, ha azt minden családtagra ki kellene fizetni. A gyógyítás nem pizza rendelés Mindeközben érdemes lenne a magánellátók marketing-gyakorlatának egyes vadhajtásait is levagdosni – emlékeztet a MAOOSZ elnöke egy korábbi sajtótájékoztatón elhangzottakra, amelyet a Magyar Orvosi Kamarával közösen tartottak egy évvel ezelőtt. A kezdeményezés akkor nem talált értő fülekre, ám Kovács János szerint továbbra sem kerülhet le a napirendről. – A köztestülettel közös álláspontunk továbbra is az, hogy az egészségügyi szolgáltatások kuponozása nagyon rossz irányba viszi el az ellátást a magánszférában. A betegben is felmerülhet, hogy ha ugyanazt az ellátást tudják 60-90 százalékos kedvezménnyel nyújtani a szolgáltatók, akkor a valós áron extraprofitot termelnek a magánpraxisok – miközben ez nem igaz. Valójában ez egy páciensszerzési stratégia, amelyből a kizárólag gazdasági szemléletű menedzsment és a kuponos cég többet profitál, mint az ellátást nyújtó kolléga. Emiatt a Versenyhivatal előtt is vannak vitás ügyek, hiszen az orvosi szolgáltatás nem definiálható ugyanolyan szolgáltatásként, mint más kereskedelmi tevékenység. Az orvosi munka a MOOSZ elnöke szerint inkább szolgálat, mint szolgáltatás, amely mögött sokévnyi tanulás és kitartó munka húzódik meg. A gyógyításnak sok olyan aspektusa van, ami különbözővé teszi más szolgáltatásoktól, hiszen ennek „tárgya” a beteg ember, ami pedig nagy felelősséget ró az ellátóra. Ezért ezen a piaci területen nem lehet minden egyéb szakmai feltételt félretéve csupán az a kérdés, hogy ki tud agresszívabb marketingstratégiával előállni. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2014-11-11